A fitoftóra gomba 150 éve bosszantja a növénynemesítőket, mert sehogy sem tudnak kifogni rajta. Már-már úgy tűnt, a burgonyatermesztők örök dilemmára vannak kárhoztatva: hagyják-e szomjazni a növényt, vagy locsolják, és azzal ideális körülményeket alakítanak ki a gomba dorbézolásának. Mostanában tűnt fel egyetlen olyan fajta, amelynél sikerült elérni, hogy permetezés nélkül is viszonylag ellenálló legyen. Génbevitellel vagy génszerkesztéssel néhány év alatt meg lehetne oldani a rezisztenciát sok fajtában. Csakhogy a világ számos országához hasonlóan Magyarországon is tilos a géntechnológiával létrehozott fajták használata a mezőgazdaságban. Így marad a hagyományos nemesítés.
Az állami tulajdonban lévő Zöldségtermesztési Kutatóintézet – konzorciumi partnereivel, a kecskeméti Neumann János Egyetemmel és a Flóratom Kft.-vel – éppen most kapott csaknem 700 millió forint támogatást, hogy olyan paprika-, borsó-, uborka- és dinnyefajtákat nemesítsenek, amelyek jól tűrik a szélsőséges időjárási viszonyokat. Csodák nincsenek, a biológiának is vannak határai – magyarázta a HVG-nek Laczkó Róbert vezérigazgató –, de megfelelő módszerekkel és hatékony szelekcióval egyre ellenállóbb fajtákat lehet előállítani. A túl nagy hőség és az UV-, UVB-s sugárzás miatt például a paprika és a dinnye is szenved, napégést kap, foltos lesz, és úgy már a kutya sem akarja megenni. Ezért azokat a fajtákat nemesítik, amelyeknél lombtakaró van.
Spártai módszerek
Hasonló módon lehet növelni a borsóültetvényeken a talaj nedvességtartalmát, illetve az is előnyös, ha a levelek már a virágokat is óvják, mert úgy biztonságosabb a termőre fordulás. A szárazság következtében a talaj sókoncentrációja is magasabbá válik, ami az uborka és a görögdinnye esetében megnehezíti a tápanyagfelvételt. Ezért viszont a gyökér a felelős, így olyan fajtákat szelektálnak, amelyeknek masszívabb a gyökérzetük. Az újonnan érkező kártevők és betegségek leküzdésén is dolgoznak: mesterségesen megfertőzik a növényeket, és figyelik, melyik az ellenállóbb. Amelyik egyed kevésbé purcan ki, azt kiemelik, és tovább nemesítik. A most kapott állami támogatás azt teszi lehetővé, hogy olyan laboratóriumi vizsgálati módszereket dolgozzanak ki, amelyek segítségével már a nemesítés korai fázisában megállapítható, hogy az adott növény magában hordozza-e a kívánt tulajdonságot.
Az MTA szegedi Növénybiológiai Intézetében bakterológiai oldatban áztatják a növényeket. Ráfáznak
Kiss-Kuntler Árpád
Más kérdés, hogy a zöldség ízével gyakorlatilag egyik esetben sem foglalkoznak, mert az árutermelő kertészek a kereskedők kegyeit keresik, nem a fogyasztókét. A nagy áruházláncok pedig inkább a szállíthatósággal, az eltarthatósággal és a gömbölydedséggel foglalkoznak, mintsem a kulináris élvezetekkel.
Az új zöldségfajták előállítása 4–8 év, a költsége pedig átlagosan 100 millió forint. A tőkeerős multinacionális cégek hatalmas konkurenciát jelentenek, a Syngenta vagy a Monsanto már sokkal hamarabb szembesült az időjárás kihívásaival. De azért a Zöldségtermesztési Kutatóintézet is a piacon van. Évente 1-1,5 milliárd forintért forgalmaz vetőmagokat, szerény nyereség mellett.
Kisebb volumenben hazai magánválallkozások is foglalkoznak nemesítéssel, például a szentesi Duna-R Kft. vagy az orosházi Orosco, de ezeknek a forgalma csak néhány százmilliós. Hazai léptékben mérve ugyanakkor bő 20 milliárd forintos éves árbevételével nagyvállalkozásnak számít az Univer, amelynek ugyancsak van kutatás-fejlesztési részlege. A cég például fűszerpaprikát nemesít, hogy fokozza a növény ellenállóképességét.
Érzelmekre alapozó félelemkufárok
A génmódosítás, génszerkesztés gyorsabb megoldást tudna adni az alkalmazkodásra – ismeri el Laczkó Róbert –, de annak nem ismerjük a hosszú távú hatásait, kockázatait, ezért is mentes az Európai Unió a genetikailag módosított élőlényektől. Az MTA szegedi Növénybiológiai Intézetének főmunkatársa ugyanakkor vitába száll az óvatosabb véleményekkel. Györgyey János úgy magyarázza, hogy a kilencvenes évek végén „érzelmekre alapozó félelemkufárok” nagyon sikeres kampányt indítottak a géntechnológia ellen, és miután a globális gazdaságban elsősorban a multik éltek volna az új lehetőségekkel, a multiellenesek így próbáltak ütni rajtuk. Részben sikeresen. Ennek következménye, hogy bár létre lehet hozni génmódosított növényeket kutatási célra, de ha terméket akarnak fejleszteni belőle, akkor ki kell vinni az országból. Holott a kormány éppen azt az elvárást hajtogatja, hogy a kutatásokból a gyakorlatban is hasznosítható eredmények szülessenek. A géntechnológia elutasítása perifériára szorítja a növényi molekuláris kutatást, a tehetséges fiatal tudósok inkább elmennek a rák- és idegrendszeri kutatási területekre.
Györgyey János
Kiss-Kuntler Árpád
Miközben civilek tízmillió fát akarnak ültetni Magyarországon a szén-dioxid megkötésére, a biológusok génmódosítással például olyan dohánynövényt alkottak, amely 20–40 százalékkal több szén-dioxidot tud megkötni, mint más fajtársaik. A módosítással olyan anyagcsereutat alakítottak ki, amelyet más élőlényekben ismertek meg, de most ügyesen kombinálták a dohány fotoszintézisével. Évmilliók kellettek volna, hogy magától kialakuljon a klímaváltozás szempontjából ideális módosulás. Amit a dohánynál megoldottak, megismételhető akár a fák esetében is.
Az aggodalmakra Györgyey János azt mondja: a tudósok akkor sem látnak minden eredményt előre, amikor a hagyományos keresztezéses módszert alkalmazzák, illetve kellően óvatosak, hogy a nem kívánatos mutánsok ne kerüljenek piacra. A burgonyanemesítők például jól tudják, hogy a különböző fajták kereszteződésével a gumókba is belekerülhetnek a szolaninok, vagyis azok a mérgező anyagok, amelyek miatt a krumpli esetében a levelet vagy a szárat nem szabad megenni. Gondoskodnak azonban arról, hogy abból senkinek se kerüljön a krumplipüréjébe.
