A sound system kultúra kezdetei a szegénységben és a közösségben gyökereznek: a jamaikaiaknak nem volt pénzük sem koncertbelépőre, sem otthoni hangrendszerre, ezért páran úgy döntöttek, hogy közösségi módon fognak zenét hallgatni. Az első, gyakran ruhásszekrénybe épített hangszórókból álló hifiket a jamaikaiak gurulós kocsikon vagy valamilyen gépjárműre rögzítve hordozták körbe a városban. Az ebből kiinduló kultúra több évtizedes, kontinenseken átívelő rezonanciája rengeteg dj-t és zenészkollektívát inspirált arra, hogy ne csak saját lemezeket vagy tömeghangszereket szólaltassanak meg közönségüknek, hanem egyedi hangrendszereket építsenek, melyekkel mélyebben átadható a zene és az az által keltett érzetek. A jelenségre csak rátett egy lapáttal a nyolcvanas évektől jelentkező brit innovációs trend: a hangszórók újszerű formai kialakítású ládákba helyezésének és az átalakított tölcsérnek köszönhetően a basszus már földet es rekeszizmokat is tudott rezegtetni.
Egy modern sound system például abban is különbözik egy átlagos hangrendszertől, hogy a több évtizedes popzenei gyakorlatnak megfelelően három fő frekvenciatartományra osztott úgynevezett “master” sávot másképpen szólaltatja meg. Többutas erősítést és külön hangszórókat kap a dj-keverőről is ismert bass, mid és high szekció. Ennek köszönhetően sokkal részletgazdagabban jut el a hallgatókhoz a basszus, a dobok, a hangszerek és az ének sávjai is, mintha csak összegezve, egy erősítőn keresztül szólaltatnánk meg őket.
A zenei kultúrában Kode9 néven is ismert Steve Goodman – a dubstep egyik alapító atyjaként számon tartott dj, alkotó és filozófus – könyvében a sound system örvénylő hangjának útjában álló embereket a rezgés közvetítőiként, egyfajta "kellemes rettegés" elszenvedőiként írja le. Azonban fogalmazhatunk ennél egyszerűbben is, Bob Marleyt idézve:
"One good thing about music, when it hits you you feel no pain."
A zene benyomása, fizikailag is érezhető ereje izgalmas, de egy jól beállított hangrendszer izgalmat és örömöt igen, de fájdalmat nem tud okozni.
Fulmer Tamás (Jahfar) a Dubapest HiFi egyengetője a hangrendszer egydiségét és részletgazdagságát emeli ki. "Ha nem te építed a hangrendszert, nem tudod fejleszteni sem" – mondja, hozzátéve, hogy egy kész hangfalat nem tudsz kettéfűrészelni, ha az ember új dolgot vinne a hangzásba. Ő korábban éveken át vásárolt innen-onnan használt mélynyomókat és hangfalakat, de egyikkel sem volt elégedett. Ráadásul a saját eszköztár építése “még mindig olcsóbb, mint egy Funktion One vagy más kész hangrendszer" – teszi hozzá Fekete Mátyás (Gumilap), a 10 éve Dub Phase Sound Systemmé avanzsált klubsorozat egyik alapítója.
Mindkét alkotó úgy látja, bővül a szcéna, itthon is egyre többen építenek saját hangrendszert. Akik mindenképpen segítségért folyamodnak a tapasztaltabb “építők” felé. Egyrészt mert a sound system “egy életforma és közösség”, másrészt egy-egy fél tonnát is meghaladó összsúlyú hangrendszer tárolásánál és főleg cipelésénél, de még a klubokkal való kapcsolattartás során is sok segítő kéz elkél.
A szcéna humán megújulása mellett maguk a sound systemek is folyamatosan változnak. Egy mélynyomó építése zenei irányvonalak mentén is történhet, így például a dubra specializált hangrendszerek (ilyen a Dub Phase és a Dubapest Hifi) szűkebb szögben és frekvenciatartományban szórnak: a basszusgitár, a dobok és egyéb szóló- és ritmushangszerek, illetve a vokál hangsúlyosabb közvetítésének céljából épülnek fel. Ezzel ellentétben az újabb fejlesztések alsóbb tartományai már kompromisszumok árán ugyan, de "be tudják ölelni" azoknak az elektronikus zenéknek a spektrális tartalmát is, melyek már nem igazán férnének ki jól a hagyományosabb hangrendszereken. A többutas sound system ma már nem csak a reggae, dub, dubstep, jungle vagy a drum and bass sajátja. Rengeteg "torzonborz" és extravagáns monstrum látható-hallható a szabadtéri freetekno illegál eseményeken is szerte a kontinensen.
A Vibee, a teherbiciklire megálmodott hangrendszer nagy sikerrel turnézta körbe a főváros és a megye szabadtéri helyszíneit tavaly nyáron.
Facebook / Vibee
Az ilyen hibrid, általánosan “bass music” és “freeform” hívószavakkal illethető zenei irányzatokkal foglalkozik a veszprémi Rebel Bass Sound System . "Nekünk az a fontos, hogy egy goa vagy egy techno is ugyanolyan jól megszólaljon rajta" – mondja Rajnai Benjámin (B.kov) és Pfitzner Áron (Leap). Rendszerüket jelenleg is bővítik, új hangszóróik a mélynyomóikban még intenzívebb hangzást fognak garantálni.
A szcéna képviselői élmények és új ötletek mellett nehézségekről és kihívásokról is vallanak. Kénytelenek mindig újabb és újabb helyeket keresni, hiszen ahogy a londoni klubok is sorra bezártak a 2000-es évek elején, itthon sem sok állandó hely maradt. A saját építésű hangrendszerek zenészei mind küzdenek azért, hogy valahol kompromisszumok nélkül szólaltathassák meg alkotó eszközeiket. B.kov a közös rendezvényekben látja a jövőt: egy sound systemes “tematikus” napot vagy kisfesztivált képzel el, ahol együtt vonulhatnak fel, és mindenki megtapasztalhatná azt, amibe ők is beleszerettek.
Rebel Bass Sound System
Facebook / Rebel Bass Crew
A hazai sound systemes zenészek körének bővülését nem követi a közönség gyarapodása, az újra kíváncsi tömegek nem tolonganak, “ez még mindig szubkultúra" – állapítja meg Fekete Mátyás. A közönség Fulmer Tamás szerint sem bír még megfelelő létszámmal és aktivitással, ami azért gond, mert a jelenlegi tábor alig-alig tudja összetenni a különleges hangzásvilág átadásához szükséges termek magas bérleti díját.
Sőt, adott esetben ez a kis közönség sem annyira befogadó, mint más országokban. Volt rá példa, hogy nemzetközileg (el)ismert dubelőadók fellépésén a közönségből többen kérdőre vonták a szervezőket a hangrendszer elhelyezése és a színpad hiánya miatt: a hallgatók a hangrendszer mögött álltak, az előadók pedig velük és a hangrendszerrel szemben. Pedig ebben a kultúrában ez bevett szokás. Az előadó és hallgató közti hierarchia tudatos megszüntetésének üzenete, és a "teaching" (a raszta tanok hirdetése) gyakran elveszik ebben a zenei és technológiai kavalkádban: az előadók társadalmi üzenetet közvetítenek szegénységről, igazságosságról, testi és mentális egészségről, békéről. És ezt nem egy magasított színpadról “oktatva”, hanem a közönséggel minden értelemben egy szinten teszik.
Hogy merre tovább? Mindegyik csapat hasonló választ ad a kérdésre: egyre inspirálóbbá válnak a kisebb, akkuról működtethető rendszerek. Nagyobb helyek hiányában inkább kisebb rendszerekben vagy lefelezett, leharmadolt setupokban gondolkodnak a szubkultúra zenészei. A téli pihenés aktívan, fejlesztésekkel és ötleteléssel telik, hogy aztán tavasszal újult erővel folytathassák azt, ami a szakmai hivatásuk, és a hitvallásuk is lett egyben.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
