John Herschel brit csillagász és amerikai kollégája, Benjamin Gould a 19. század közepén fedezett fel és vizsgált egy fényes csillagokból álló gyűrűt, amely nem a Tejútrendszer síkjában, hanem ahhoz képest dőlten helyezkedik el. A Gould-övnek nevezett szerkezetről ismert, hogy fiatal csillagok és csillagképződési területek nagy halmaza.

Egy nemzetközi csillagászcsoport már 2015-ben elkészítette az Európai Űrügynökség (ESA) Hipparcos nevű műholdjának adatai alapján a Tejútrendszer eddigi legrészletesebb 3D-s térképét. Már akkoriban azt feltételezték, hogy a Gould-öv csak egy optikai csalódás. A munkában Joao Alves, a Bécsi Egyetem asztrofizikai tanszékének munkatársa is részt vett.

Alves 2018 és 2019 között az amerikai Harvard Egyetem Radcliffe Intézetének ösztöndíjasaként a Gaia európai űrteleszkóp adatait értékelte és összehasonlította más mérésekkel. A Gaia a Hipparcost követő misszióként pontosan felmérte a csillagok pozícióját, távolságát és mozgását. Így hozták létre a szakértők a Tejútrendszer csillagközi anyagának részletes, háromdimenziós térképét, és eközben váratlanul találkoztak a Naprendszer közvetlen szomszédságában lévő hatalmas struktúrával.

A Bécsi Egyetem és a Harvard Egyetem most a Nature című tudományos lapban számolt be arról, hogy a galaktikus lemez alatt és felett egy hatalmas, gázban gazdag hullámformájú szerkezetet fedeztek fel. A képződmény hossza mintegy 9000 fényév, szélessége viszont csak 400 fényév. A galaxishalmaz központi síkjától felül és alul 500 fényévnyire nyúlik ki, és magába foglal sok olyan csillagképződési területet, melyet korábban a Gould-övnek tulajdonítottak. A csillagászok szerint ez a valaha megfigyelt legnagyobb gáztartalmú struktúra a galaxisban, a Radcliffe-hullám nevet adták neki.

"A Nap csak 500 fényévnyi távolságra van a hullámtól. Egész idő alatt közvetlenül előttünk volt, de eddig nem láthattuk" – mondta Alves. "Senki nem számított arra, hogy egy hatalmas, hullámalakú gázhalmaz közelében élünk" – tette hozzá Alyssa Goodman, a Radcliffe Intézet tudományos programjának vezetője.

A felfedezés olyan léptékű, hogy csillagászoknak most át kell gondolniuk a Tejútrendszer háromdimenziós szerkezetére vonatkozó ismereteiket.

Az új információk a Gould-öv végét is jelentik. "Az, hogy a Gould-öv szerkezete csak egy kivetülés volt, egy kisebb szenzáció" – állapította meg Stefan Meingast, a Bécsi Egyetem munkatársa.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos eredményeket is bemutató Facebook-oldalát.