Meghalt Aczél János

Aczél János magyar matematika "nagy ötös fogatának" (big five) is nevezett csoport egyik tagja volt. (Császár Ákossal, Fuchs Lászlósal, Gál Istvánnal és Horváth János társaságában.) Kutatásaira jellemző, hogy a tiszta matematikai problémák vizsgálata mellett mindig törekedett elért eredményeinek az információelméleti, a közgazdaság-elméleti, valamint a társadalom- és viselkedéstudományokbeli alkalmazására is – emlékeztet az akadémikus halálhírét bejelentő MTA:

Aczél János 1924. december 26-án született Budapesten. Tanulmányait a magyar fővárosban végezte matematika-fizika tanári szakon. 1947-ben doktorált matematikai analízisből Fejér Lipót és Riesz Frigyes vezetésével. Első eredményeit a középértékek elméletében érte el. A szegedi egyetem Bolyai Intézetében lett tanársegéd, majd egyetemi docensi és tanszékvezetői kinevezést kapott az új Miskolci Egyetemre. 1952-től a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen a Matematikai Intézet Analízis Tanszékének első vezetője lett. A tudós 1965-ben elhagyta Magyarországot és rövidesen a kanadai Waterloo Egyetemen lett egyetemi tanár. Észak-amerikai évei alatt nem szakadtak meg a magyarországi kapcsolatai, továbbra is támogatta és együtt dolgozott volt debreceni tanítványaival.

1962-ben Oberwolfachban megszervezte az első International Symposium on Functional Equations elnevezésű konferenciát, az ebből létrejött konferenciasorozat a függvényegyenletek művelőinek évenkénti legfontosabb összejövetelévé vált. Debreceni évei alatt ma is létező tudományos iskolát hozott létre. 1968-ban megalapította az Aequationes Mathematicae folyóiratot, amely a témakör vezető tudományos újságja

Öt egyetem, köztük 1993-ban a Debreceni Egyetem adományozott neki díszdoktori címet. A kanadai Royal Society 1971-ben választotta tagjai sorába. 1988-ban elnyerte a spanyolországi Santiago Ramón y Cajal Medalt. Az MTA külső tagja 1990-ben lett. 2008-ban a világ legrégebbi matematikai társaságának, a hamburgi Mathematical Society tiszteletbeli tagjának is megválasztották.