Ha elektronikusan vezéreljük, akkor okos funkciókkal ruházhatjuk fel. Ha okosan működik, akkor a fogyasztásán is spórolhatunk. Az régóta ismert, hogy ez egy otthonban vagy egy üzemépületben így van, abba viszont kevesebben gondolnak bele, hogy hasonló előnyök érhetők el a munkagépeknél.

A nem túl szép, ám annál leíróbb “elektrifikáció” nevű jelenség az első lépést jelentette abban a folyamatban, amely az évtizedek óta közismert munkagépek jelentős átalakulásához vezetett. Ha minden mechanikus egy járműben, akkor is lehet fejlesztgetni – ez az evolúció. Viszont ha áram van, akkor minden van: a hajtás- és a vezérléstechnika terén is okosítani lehet a munkagépeket – ez már revolúciós esélyeket hordoz magában.

pixabay / fotoblend

Cégmérettől független előny például, ha egy munkagép kevesebbet fogyaszt. A fogyasztás, így az üzemeltetési költség jelentősen csökkenthető már csak azáltal is, hogy a meghajtáshoz szükséges üzemanyag és a hidraulika működtetéséhez szükséges folyadék adagolását sokféle szempontot figyelembe vevő rendszerek felügyelik. Ahogy a károsanyag-kibocsátás is mérsékelhető, ami mára nemcsak a környezettudatosan gondolkodó vezetők feladata, hanem az Európai Unióban egyre csak szigorodó károsanyag-kibocsátási jogszabályok miatt egyre inkább minden munkagépgyártónak és -üzemeltetőnek figyelnie kell rá.

Gyártói és vevői oldalról is egyszerűsíti a beszerzést, ha egy munkagépből egyszerűen leszállítható az egyes cégek különféle tevékenységeire szabott kialakítás – ehhez már nemcsak elektronika, hanem okos, gyártói oldalon könnyen az aktuális megrendelő igényeire programozható vezérlőszoftver is szükséges, amely jó ideje ezen a területen is jelen van.

Szenzorizáció és okosodás

Az okosság területére a szenzorizáció révén lépnek be a munkagépek: a gép meghajtása mellett főbb munkafunkcióit is érzékelők figyelik és segítik. Hogy a gyakorlatban ez milyen előnyöket jelent, arra lehet jó példa egy kosaras emelővel dolgozók egy napja. Klasszikus értelemben véve az a munkájuk, amit a magasba jutva elvégeznek. Ám ezt megelőzve is van egy fontos feladatuk, mégpedig hogy a munka elvégzéséhez szükséges módon és pozícióba állítsák be a gépet – úgy, hogy baleset se történjen. Ebben nem is olyan régen három dolog lehetett a gépkezelő segítségére: ha megfelelő kiképzést kapott, “volt hozzá szeme”, no meg sok év tapasztalata.

MTI / Máthé Zoltán

Ezt a triót ma már kiegészítheti egy radaros környezetfelismerő rendszer: a szenzorok bemérik, ha az emelés során a gém egy tárgyhoz közeledik, az érzékelőből beérkező adatok elemzését végző algoritmusok pedig úgy ítélik meg, hogy ebből ütközés lehet, jelez a rendszer. (Sőt, egy megfelelően fejlett szoftver előtt elméletileg az a lehetőség is nyitva áll, hogy az elektronikus egységek segítségével beavatkozzon a hidraulika működésébe, és lassítsa vagy akár meg is állítsa az állvány mozgását.) Egy ilyen géppel akár a látási viszonyokat rontó időjárási viszontagságok közepette is elvégezhető egy, például az éppen az időjárás miatt aktuálissá váló munka, hiszen a radar esőben vagy ködben is látja azokat a problémás álló vagy akár mozgó objektumokat, melyeket a gép kezelője nem feltétlenül.

MTI / EPA / Erik S. Lesser

Jó példák a termőföldek megművelésére használt traktorok is. Egy modern földműves gép vezetőfülkéjébe szinte már több adat érkezhet be, mint egy átlagos autó műszerfalára. A földeken dolgozó munkagépnek (és vezetőjének) ugyanis nem csak azzal kapcsolatban kell képben lennie, hogy hol jár, nem megy-e neki semminek stb. A különféle érzékelői révén tudhatja például a rendszer, hogy mikor milyen területen halad, képfelismerő mesterséges intelligencia dönthet a kamerák által közvetített kép alapján, hogy haszonnövény fölött halad-e a permetezőfej vagy gyom van alatta. A növényvédő szert csak utóbbi esetben engedi ki, ami így kevesebb szer felhasználásával és kevesebb kultúrnövény kipusztításával jár. Mérhető megtakarítás érhető el azzal is, ha okos technológia dönt a hidraulikai szempontból igényesebb (gyakoribb "emelgetéssel" járó) műveleteket, például szántást végző eszközök olajfolyadék-adagolásáról.

Ipar 4.0

Ipar 4.0-ról igazán akkor beszélhetünk, ha a munkagépek nemcsak önmagukban okosak, hanem hálózatba is vannak kapcsolva.

Belépő szintet jelent, ha a munkagépek különböző mutatói – az olaj hőmérsékletétől, a tartályok töltöttségén át akár a munkahidraulika hamarosan bekövetkező meghibásodására utaló jelekig – távolról is láthatók.

Egy Japánban több építési területen kipróbált példa pedig a közeljövőben elképzelhető innovációnak talán a csúcsát mutatja. A kijelölt területek fölött ipari drónokat reptettek, melyek feladata a folyamatok optimalizálása volt, madártávlatból ugyanis jobban át lehet látni a gyakran hatalmas – az idő előrehaladtával ráadásul vertikálisan is elhúzódó – területet. Például ki lehet szúrni, ha egy munkagépnek a telek más pontján nagyobb haszna lenne.

Első körben az is nagy segítség, ha a drón csak tanácsot tud adni a művezetőnek, aki aztán jelez a markoló vagy a kosaras autó vezetőjének: odébb kellene hajtani. Ám a területet megújítani kívánó mérnökök ennél nagyobbat álmodnak. Ha már ipar 4.0, akkor legyen teljes az automatizáció: ha a drónok mellé kezelő nélküli munkagépeket képzelünk el, akkor az előbbiek repülő építésvezetőként irányíthatják az utasításaik szerint dolgozó földi gépek munkáját.

Hasonló, az 5G segítségével hálózatba kapcsolódó intelligens, jelentős mértékben automatizált rendszer ráadásul a cikkben említett több területen, termőföldön dolgozó traktoroknál vagy kosaras emelőknél is elképzelhető.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.