A kis goda (Limosa lapponica) egy szalonkaféle, amely hatalmas távolságokat tesz meg vonulása során. A madárfajnak olyan az aerodinamikai felépítése, akár egy vadászgépnek, írja a The Guardian, amely a rekordteljesítményről is beszámolt.

A szóban forgó kis goda szeptember 16-án kelt útra Alaszka délnyugati részéből, és 11 nappal később érkezett meg egy Auckland közelében fekvő öbölbe. Alaszkát elhagyva a madarak délre tartottak az Aleut-szigetek és a Csendes-óceán fölött. Az utat az erős szél hátráltatta, Ausztrália felé terelve a madarakat. Mostani útja során a megfigyelt madár az óránként 88 kilométeres sebességet is elérte. A 4BBRW elnevezésű, meggyűrűzött hím madár repülését műholddal követték nyomon, a hátára erősített eszköz segítségével. További három kis godával együtt kelt útra, miután két hónapig kagylókkal és férgekkel táplálkozott.

A hím kis goda, amelynek súlya 190-400 gramm között mozog, egy hosszú repülés előtt akár meg is duplázza méretét, de arra is képes, hogy csökkentse belső szervei méretét, és ezzel a terhet.

A műholdas nyomkövetés szerint a madár 12 854 kilométert repült, de a kutatók úgy vélik, a megtett távolság a hibákat kiküszöbölve valójában 12 200 kilométer körül lehetett. A korábbi rekordot 11 680 kilométer megszakítás nélküli megtételével 2007-ben állította be egy madár.

Jesse Conklin, a madarak hosszú távú vándorlását tanulmányozó Global Flyway Network kutatója szerint ezek a madarak tudják, hogy merre járnak a bolygón, "úgy tűnik, van egy fedélzeti térképük" – fogalmazott. A tudós szerint nap-nap után repülnek a nyílt víz felett a Csendes-óceán közepén, ahol egyáltalán nincs föld. Aztán eljutnak Új-Kaledóniába és Pápua Új-Guineába, ahol elég sok sziget van, és lehet, hogy antropomorfizálunk, de valóban úgy tűnik, hogy amint meglátják a földet, eszükbe jut, hogy

"hú, el kell kezdenem kanyarodni, különben elmulasztom Új-Zélandot".

A tudósok nem biztosak benne, de úgy vélik, a hosszú út alatt a madarak nem alszanak.

"Olyanok, mint egy sugárhajtású vadászgép. Hosszú, hegyes szárnyak és igazán letisztult kialakítás, amely rengeteg aerodinamikai potenciált kínál számukra" – magyarázta Conklin.

A kis godák várhatóan márciusban indulnak majd vissza, átrepülnek Ázsia felett, és egy hónapig a Sárga-tengernél táplálkoznak, mielőtt visszaérkeznének Alaszkába.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos érdekességekkel is foglalkozó Facebook-oldalát.