szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Az első misszió során szemcsés képek és videók érkeztek, de a lézertechnika ezen is segíthet.

Ember a Holdon
1969. július 20-án az amerikai Apollo-program legénységének két tagja, Neil Armstrong és Edwin "Buzz" Aldrin elsőként lépett a Holdra. Fél évszázad elteltével újra kiújult a verseny a Hold meghódításáért, de ezúttal már nagyobb a tét. Cikksorozatunkban áttekintjük a Hold-kutatás 50 éves történelmét és felvázoljuk az égitest kolonizálásának lehetséges forgatókönyveit.
Friss cikkek a témában

Közel ötven év után újabb holdra szállást tervez az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA, de a misszióra való felkészülés nem csak az űrhajósokat tölti el izgalommal: az éles bevetés előtt a szakemberek két másik küldetést is végrehajtanak, hogy teszteljék a lézer általi (űr)kommunikációt.

Bár az első holdra szállás során is érkeztek képek és videók a Földre, rendkívül szemcsések voltak. A beérkezett felvételeket eleve hosszabb időbe telt feldolgozni, és az illetékesek kisebb adatcsomaggal dolgozhattak. Ezen segítene a már említett lézertechnika, amelynek előnyeit és hátrányait két projektben is vizsgálják majd.

Az egyik a védelmi minisztérium LINCS (Laser Interconnect and Networking Communication System) nevű rendszerének tesztje, amely két műhold segítségével biztosítaná a különleges adatáramlást, hogy a Földön dolgozó tudósok gyorsabban férhessenek hozzá a kritikus információkhoz. A másik a NASA saját projektje, amely egy űrhajóra, az Orionra szerelt új eszköz vizsgáztatását is magában foglalja. (Az Orion a jövőbeni holdra szállások elsődleges járműve.)

10 éve lövöldözik lézerrel a Hold felé a NASA, az egyik jel váratlanul visszajött

Évekig tartó próbálkozás után sikerült eltalálni az LRO nevű holdszonda egyik tükrét, amelyhez lézerfényt használt a NASA. Az eredmény azért fontos, mert ezzel még több adat érkezhet a Holdról.

A rendszert Optical Communications Systemsnek (O2O) nevezték el, amely lehetővé teszi a Holdról történő élő, 4K-s videókészítést, valamint a tudományos adatok gyors továbbítását. A videón kívül az O2O az Orion és a Föld között zajló kommunikációba, például hangtovábbításba is besegít. Az eljárást annak a küldetésnek a keretében tesztelik majd, amikor az Orion megkerüli a Holdat, egyelőre utasok nélkül.

A NASA szerint a lézeres kommunikáció infravörös fényt használ, amely az adatokat a korábbinál lényegesen sűrűbb hullámokba csomagolja. Ez azt jelenti, hogy a földi állomások egyszerre több adatot tudnak fogadni. A Földön két terminál dolgozza majd fel ezeket: az egyik a Jet Propulsion Laboratory dél-kaliforniai Table Mountain létesítményében, a másik az új-mexikói Las Crucesben található White Sands komplexumban található. Miután a lézerfényt befogták, a földi terminálok adatokká alakítják, az így létrejövő információt pedig továbbítják a küldetés műveleti központjának, valamint a tudósoknak és kutatóknak.

A NASA hangsúlyozta, hogy a lézeres kommunikációs rendszerek eleve kisebbek, mint a hagyományos rádiós eszközök, így az adattovábbításhoz nincs szükség nagy méretű antennákra sem. Ez különösen előnyös, így ugyanis a készülékek helyére több tudományos műszert tudnak beépíteni a kutatók.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!