szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Az első misszió során szemcsés képek és videók érkeztek, de a lézertechnika ezen is segíthet.

Ember a Holdon
1969. július 20-án az amerikai Apollo-program legénységének két tagja, Neil Armstrong és Edwin "Buzz" Aldrin elsőként lépett a Holdra. Fél évszázad elteltével újra kiújult a verseny a Hold meghódításáért, de ezúttal már nagyobb a tét. Cikksorozatunkban áttekintjük a Hold-kutatás 50 éves történelmét és felvázoljuk az égitest kolonizálásának lehetséges forgatókönyveit.
Friss cikkek a témában

Közel ötven év után újabb holdra szállást tervez az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA, de a misszióra való felkészülés nem csak az űrhajósokat tölti el izgalommal: az éles bevetés előtt a szakemberek két másik küldetést is végrehajtanak, hogy teszteljék a lézer általi (űr)kommunikációt.

Bár az első holdra szállás során is érkeztek képek és videók a Földre, rendkívül szemcsések voltak. A beérkezett felvételeket eleve hosszabb időbe telt feldolgozni, és az illetékesek kisebb adatcsomaggal dolgozhattak. Ezen segítene a már említett lézertechnika, amelynek előnyeit és hátrányait két projektben is vizsgálják majd.

Az egyik a védelmi minisztérium LINCS (Laser Interconnect and Networking Communication System) nevű rendszerének tesztje, amely két műhold segítségével biztosítaná a különleges adatáramlást, hogy a Földön dolgozó tudósok gyorsabban férhessenek hozzá a kritikus információkhoz. A másik a NASA saját projektje, amely egy űrhajóra, az Orionra szerelt új eszköz vizsgáztatását is magában foglalja. (Az Orion a jövőbeni holdra szállások elsődleges járműve.)

10 éve lövöldözik lézerrel a Hold felé a NASA, az egyik jel váratlanul visszajött

Évekig tartó próbálkozás után sikerült eltalálni az LRO nevű holdszonda egyik tükrét, amelyhez lézerfényt használt a NASA. Az eredmény azért fontos, mert ezzel még több adat érkezhet a Holdról.

A rendszert Optical Communications Systemsnek (O2O) nevezték el, amely lehetővé teszi a Holdról történő élő, 4K-s videókészítést, valamint a tudományos adatok gyors továbbítását. A videón kívül az O2O az Orion és a Föld között zajló kommunikációba, például hangtovábbításba is besegít. Az eljárást annak a küldetésnek a keretében tesztelik majd, amikor az Orion megkerüli a Holdat, egyelőre utasok nélkül.

A NASA szerint a lézeres kommunikáció infravörös fényt használ, amely az adatokat a korábbinál lényegesen sűrűbb hullámokba csomagolja. Ez azt jelenti, hogy a földi állomások egyszerre több adatot tudnak fogadni. A Földön két terminál dolgozza majd fel ezeket: az egyik a Jet Propulsion Laboratory dél-kaliforniai Table Mountain létesítményében, a másik az új-mexikói Las Crucesben található White Sands komplexumban található. Miután a lézerfényt befogták, a földi terminálok adatokká alakítják, az így létrejövő információt pedig továbbítják a küldetés műveleti központjának, valamint a tudósoknak és kutatóknak.

A NASA hangsúlyozta, hogy a lézeres kommunikációs rendszerek eleve kisebbek, mint a hagyományos rádiós eszközök, így az adattovábbításhoz nincs szükség nagy méretű antennákra sem. Ez különösen előnyös, így ugyanis a készülékek helyére több tudományos műszert tudnak beépíteni a kutatók.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!