A Climate Council nevű civil szervezet szerint az elmúlt hat év három tömeges korallfehéredése után újabb nagy fehéredés fenyegeti a Nagy-korallzátonyt, mivel az átlagosnál 2-4 Celsius-fokkal magasabbra emelkedett a tengervíz hőmérséklete Ausztrália északkeleti partvidékén, ahol a zátony húzódik.

A korallfehéredés az a jelenség, amikor a tengervíz túlzott felmelegedése miatt a korallokban élő, színüket adó és a tápanyagaik előállításában kulcsszerepet játszó algák kilökődnek, és csak a fehéres színű mészváz marad utánuk. Ha a kifehéredés hosszú ideig fennáll, a korallok éhen halhatnak, ha viszont néhány héten belül visszaépülnek a szöveteikbe az algák, akkor általában felépülnek.

A Queensland állam partvidéke mentén elterülő egyedülálló természeti képződmény legnagyobb részét „jelentős hőstressz sújtotta” ezen a nyáron, amely a déli féltekén decembertől februárig tart – közölte a korallzátonyt nemzeti parkként működtető ausztrál hatóság (GBRMPA).

Jobb, de nem jó: rossz hír jött a Nagy-korallzátonyról

A Nagy-korallzátony kilátásai továbbra is igen rosszak, hiába kezdődött el regenerálódása az utóbbi években. Ausztrál szakemberek a páratlan természeti képződmény állapotáról szóló éves jelentésüket hétfőn hozták nyilvánosságra, az UNESCO világörökségi bizottságának ülésszaka idején, amelyen eldől majd, hogy veszélyeztetett világörökségi helyszínné minősítik-e a korallzátonyt.

A helyzet komor, kezd olyan súlyossá válni, hogy lassan már szimulálni sem tudjuk laboratóriumban azokat a körülményeket, amelyeknek a korallzátony ki van téve – közölte Jodie Rummer, a queenslandi James Cook Egyetem tengerbiológusa.

Ha változatlan tempóban folytatódik a klímaváltozás, 2034-tól kétévente, 2044-től pedig már évente sújthatja tömeges fehéredés a Nagy-korallzátonyt – figyelmeztet jelentésében a Climate Council.

A trópusi korallzátonyok már 1,1 Celsius-fokos globális felmelegedés mellett is „óriási károsodást” szenvednek el, 1,5 fokot is meghaladó felmelegedést pedig talán már nem is lesznek képesek túlélni – közölte Simon Bradshaw, a jelentés egyik szerzője.

A jelentés szerint a világtengerek szempontjából 2021 volt a legmelegebb esztendő a feljegyzések kezdete óta, az akkori körülményeket pedig a 2300 kilométer hosszú Nagy-korallzátony nem lenne képes tartósan túlélni.

Ha újraválasztják, kilenc év alatt egymilliárd dollárból menti meg az ausztrál kormány a Nagy-korallzátonyt

A Nagy-korallzátony kilátásai továbbra is igen rosszak, hiába kezdődött el regenerálódása az utóbbi években. Ausztrál szakemberek a páratlan természeti képződmény állapotáról szóló éves jelentésüket hétfőn hozták nyilvánosságra, az UNESCO világörökségi bizottságának ülésszaka idején, amelyen eldől majd, hogy veszélyeztetett világörökségi helyszínné minősítik-e a korallzátonyt.

Az ENSZ Nevelési, Tudományos és Oktatási Szervezetének (UNESCO) szakértői csoportja tíz napon át vitatja meg az ausztrál kormány 2050-ig szóló korallmentő tervét tudósokkal, illetékesekkel, politikusokkal, a helyi közösségek képviselőivel és őslakos vezetőkkel. Az UNESCO világörökségi bizottsága a küldöttség május elejére várt jelentése alapján tesz majd ajánlást arra – várhatóan június végén –, hogy veszélyeztetett világörökségi helyszínnek nyilvánítsák-e a Nagy-korallzátonyt.

Az ausztrál kormánynak erőteljes lobbizással 2015-ben és 2021-ben is sikerült elérnie, hogy az UNESCO ne nyilvánítsa veszélyeztetettnek a korallzátonyt, annak ellenére, hogy Canberra nem volt hajlandó az eddiginél nagyobb csökkentést vállalni a globális felmelegedés fő okozójának tartott karbonkibocsátásban.

A Climate Council azt szeretné, ha Ausztrália a tervezettnél háromszor nagyobb mértékben, 75 százalékkal csökkentené a szén-dioxid-kibocsátást 2030-ig a 2005 előtti szinthez képest, 2035-ig pedig zéróra szorítaná le a nettó kibocsátást.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.