Bár jól hangzik a közös célért való együttes cselekvés, azonban komoly dilemmákat is rejt magában. Például hogy személyes ráfordítással járhat, miközben az egyén nem nagyon érzi saját maga számára az eredményt. A The Conversation folyóiratban számoltak be a kutatók kísérleteikről, amely feltárták, hogyan lehet a leginkább rávenni az embereket az együttműködésre ilyen helyzetekben.

Az együttműködés pszichológiájának egyik legjobb példája a közjavak játéka. A résztvevőknek (titokban) el kell dönteniük, hogy mennyi pénzt hajlandók betenni egy közös (állami) kasszába, amelyből majd mindenki profitálhat. Miután senki sem tudja, hogy mások mennyit tesznek be, senki sem lehet biztos abban, hogy nem marad-e egyedül a jó szándékával. Ez viszont arra késztethet egyeseket, hogy kevésbé vagy egyáltalán ne működjenek együtt, viszont tartsák a markukat a részesedésért.

Kiderítették: ebben más az agyuk a pszichopatáknak

Megtalálták a kutatók azt az agyi rendellenességet, ami magyarázatot adhat arra, miért válik valaki pszichopatává.

Hogy mit csinálnak az emberek ilyen helyzetekben, az attól függ, hogy milyen egyéb tényezőket vesznek figyelembe, beleértve a csoportban elfoglalt társadalmi státusukat, valamint az erőforrások típusát, amelyekről lemondanak.

A valóságban az ilyen jellegű döntéseket gyakran olyan helyzetekben hozzák meg, amelyek másokkal folytatott megbeszéléseket tartalmaznak. A kommunikáció itt döntő lehet, hiszen segít a csoporttagoknak abban, hogy felmérjék a többiek szándékait, és lehetőséget ad nekik, hogy rávegyék társaikat az együttműködésre. Ez azonban a bizonytalanság egy másik formáját jelenti, hiszen köztudott, hogy az emberek nem mindig azt teszik, amit mondanak.

Brit egyetemi kutatók ezúttal a kommunikációt tették górcső alá. 90 főt osztottak ötfős csoportokba. A csoport minden tagjának pénzhez kötött feladatot kellett végrehajtania: többször meg kellett szorítaniuk egy kézi fogantyút, hogy minden alkalommal egy kis jutalmat kapjanak. A csoport minden tagja dönthetett: vagy megtartja a pénzt minden alkalommal magának, vagy hozzájárul a csoport kasszájához. Amennyi pénz volt a csoportos kasszában, azt minden alkalommal megszorozták másféllel.

Ezekkel a trükkökkel könnyen leleplezheti, ki hazudik önnek

Bár a régi mondás szerint a hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát, a valóságban ez azért nem ilyen egyszerű. A pszichológusok viszont ismernek olyan módszereket, amelyekkel bárki leleplezheti a füllentést.

A résztvevőknek választaniuk kellett, hogy bizonyos körülmények között együttműködnek-e. A „lehetséges erényjelzés” állapotban minden tagnak a feladat elvégzése előtt meg kellett mondania, hogy hányszor szándékozik megosztani a megkeresett pénzt, és közölték velük, hogy ezt az információt megosztják a csoport többi tagjával. A „pénz a szádban” állapotban minden résztvevőnek azt mondták, hogy tudatják a többiekkel, hogy ténylegesen hányszor osztották meg a pénzüket. A „repülő vak” állapotban azonban semmilyen információt nem közöltek a csoport többi tagjával.

Miután a csoport minden tagja elvégezte a tényleges feladatot, mind az öt tag online csoportos chatbe lépett, ahol megbeszélhették a tevékenységüket és az elhangzott információkat. A csoportos csevegés után ismét elvégezték a feladatot, és mindenkinek a személyesen megkeresett összeget, valamint a csoport által megkeresett összeg rá eső részét fizették ki.

Kiderült, hogy a résztvevők sokkal nagyobb valószínűséggel működtek együtt a „lehetséges erényjelzés” és a „pénz a szádban” körülmények között, mint a „repülő vak” állapotban. Tehát annak a tudata, hogy szándékait vagy tetteit átadják a csoportnak, változást hozott. De hogy mekkora különbséget, azt a csoportos chaten megbeszéltek határozták meg. Közvetlen kapcsolat volt aközött, hogy a csoport mennyire jutott konszenzusra az együttműködésről, és hogy mennyire működtek együtt. Más szóval, amikor az emberek olyan dolgokat mondtak, amelyek segítettek a csoportnak konszenzusra jutni, végül együttműködően cselekedtek.

Ön mit lát ezen a képen? A tudósok szerint attól függ, hogy hány éves

Az ausztrál Flinders Egyetem két pszichológiaprofesszora bebizonyította: a korunk tudat alatt befolyásolja, hogyan értelmezünk egy adott képet.

A kutatók szerint jelen tanulmányuk azt is sugallja, hogy az olyan kifejezések elkerülése, amelyek félreértésre utalhatnak, elősegíti az emberek együttműködését. Ha homályos a megfogalmazás a szándékolt hozzájárulás mértékét illetően (például: legközelebb többet adok), és feltételes hozzájárulásokat ajánl fel (többet adok, ha mindenki más megteszi), az bizalmatlanságot ébreszt a csoporton belül, és csökkenti az emberek kötelességérzetét. Végső soron ez akadályozza a csoportot abban, hogy megállapodásra jusson az együttműködésről.

Jobb tehát, ha valaki nyíltan és konkrétan fogalmazza meg a hozzájárulásával kapcsolatos ígéreteit. Az is fontos, hogy egy közvetlen kérdést tegyenek fel az egész csoportnak, amely mindenki szándékolt hozzájárulására kérdez rá. Ez minden tagot kötelezettségvállalásra ösztönöz, és ha valaki kibújik a kérdés elől, az hasznos jelzés.

A szakemberek a kommunikációs stílusok fontosságára is felhívják a figyelmet. A szolidaritást és tekintélyt jelző beszéd megerősíti a csoport kollektív identitását, és normát teremt az együttműködésre. A humor és a melegség is segít. Azok a csoportok, amelyek formálisabb és önzőbb kommunikációs stílust alkalmaztak, például az üzleti élethez és a politikához kötődő csoportok, kevésbé voltak együttműködők.

Úgy tűnik, az erős vezetői szerep felmutatása határozott kijelentésekkel, a bátorítás kifejezése motivációs kifejezésekkel, és az, hogy az emberek érezzék, hogy a csoport tagjai, jó első lépések lehetnek mások együttműködésre ösztönzésében.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.