Az Apple végre beadta a derekát, és fogcsikorgatva bár, de az idei iPhone-oknál lecserélte saját, több mint egy évtizedes múltat maga mögött tudó Lightning csatlakozóját az univerzális USB-C-re. Ez a lépés igen jó a felhasználóknak, hiszen végre egységes töltőkábelt használhatnak. Persze nem volna Apple az Apple, ha nem emelte volna az egekbe ennek a kiegészítőnek (is) az árát, 129 dollárt, azaz nagyjából 46 ezer forintnak megfelelő összeget kérnek a kábelért.

Nem meglepő módon, sokan nem hajlandók ennyit fizetni érte, mondván, egy olcsó USB-C kábel is tulajdonképpen ugyanolyan. De vajon tényleg így van ez? Mint oly sok más esetben, az ördög ezúttal is a részletekben rejlik.

Az adatátviteli sebességet és a töltési lehetőségeket különböző szabványok szabályozzák, ami a kábelek széles skáláját eredményezi. Ezek – magyarázza a ZME Science – egy-egy adott eszköz igényeihez vannak szabva. Ez pedig számtalan szabványt jelent, aminek egyúttal az a következménye, hogy bár műszakilag ugyanazt a célt szolgálják, nem minden USB-C kábel egyforma.

A Lumafield nevű technológiai vállalat úgy döntött, hogy ennek szemléltetésére – szó szerint – a dolgok mélyére pillant. Egy ipari röntgen-CT szkennerekkel vizsgáltak meg különböző USB-C kábeleket, az 5 dollárnál is olcsóbb modellektől kezdve egészen az Apple 129 dolláros „csodakábeléig”, hogy feltárják a köztük lévő rejtett mérnöki különbségeket.

Az 5,59 dolláros NiceTQ USB-C kábele 60 W-os töltésű. 10 Gbps-os adatátviteli sebességet ígér, viszont amikor közelebbről is megvizsgálták, valami mást fedeztek fel. A belső felépítés enyhén szólva is minimalista volt. A tűk és a csatlakozóhéjak árnyékolás nélkül, egymástól függetlenül lebegtek a műanyagban. A nyolc érintkezőnek csak a fele volt aktív, közvetlenül a kábelvezetékekhez forrasztva. Ez a kábel a tűelrendezésből ítélve legfeljebb csak 480 Mbps végsebességet képes elérni, ami messze nem közelíti meg a 10 Gbps-ot. Ráadásul ha csak az egyik érintkező meghibásodik, az egész kábel kidobható.

A NiceTQ kábelében a vezetékek közvetlenül csatlakoznak az érintkezőkhöz

Lumafield

Az ATYFUER USB-C kábele, amely adatátviteli specifikáció nélkül töltőkábelként szerepel. Bár ez még a NiceTQ-nál is olcsóbb (3,89 dollár vs. 5,59 dollár), a felépítése sokkal kifinomultabb. Ez a csatlakozó 24 érintkezőből álló teljes készlettel rendelkezik, amelyek külön-külön vannak egy PCB-n, bár csak 12 csatlakozik nyomvonalhoz. Annak ellenére, hogy csak töltőkábelként hirdetik, tűi és vezetékei USB 2.0 adatátvitelre vannak konfigurálva. S hogy miért van ennek a kábelnek mind a 24 tűje, ha csak a fele van csatlakoztatva? – teszi fel a kérdést a Lumafield, Valószínűleg az extra tüskék segítik a dugót biztonságosabban a foglalatában, de az is elképzelhető, hogy ugyanaz a gyár csinál Thunderbolt kábeleket, és olcsóbb csak egy kialakítást fenntartani, bár ez anyag- és erőfeszítéspazarlást jelent.

Az ATYFUER USB-C kábel 24 éeintkezőjének a fele a PCBA-hoz csatlakozik

Lumafield

És akkor ott a másik oldal, az Apple kábele. Az Apple Thunderbolt 4 (USB-C) Pro kábel egy sokoldalú csatlakozó, amely az adatátviteli és töltési igények széles skáláját elégíti ki. Támogatja a Thunderbolt 3, Thunderbolt 4 és USB 4 adatátvitelt, akár 40 Gb/s sebességgel. DisplayPort videókimenettel (HBR3) is rendelkezik, és akár 100 W teljesítménnyel tölti fel az eszközöket, amivel könnyedén túllépi a legtöbb adat- és teljesítményigényt. A Lumafiled szkennelései egy robusztus, rozsdamentes acél házat tártak fel, amely 10 rétegű PCBA-n 24 független érintkezőt tartalmaz. E vezetékek közül tíz koaxiálisan árnyékolt, mindegyik aprólékosan forrasztva egy komplex PCB-szerelvényhez. A tartósság érdekében nyolc irányból préselt húzáscsökkentő szerelvény veszi körül az egészet.

Az Apple USB-C kábele tele van kifinomult elektronikával

Lumafield

Kétségtelen, hogy az Apple rengeteg munkát fektetett be a kábelébe, annak ellenére, hogy ránézve olyan, mint olcsó társai. De hogy valóban megéri 129 dollárt adni érte? Ez már a felhasználó döntése.