Az emberiség műanyagproblémája egyre jelentősebb. Az elsősorban csomagolóanyagként használt műanyagok zöme hulladékként végzi, és mivel nagyon lassan bomlik le, súlyosan szennyezi a környezetet és az élővilágot. A mikroműanyagokról nem is beszélve.
A tudomány folyamatosan keresi a megoldást, és a Kínai Tudományos Akadémia technológiai intézetének kutatói most prezentáltak egy érdekes megközelítést: egy olyan műanyagot, ami biológiai úton tud lebomlani.
Ehhez egy „élő” műanyagot hoztak létre, ami baktériumspórákat tartalmaz, melyek egyébként a zord körülményeket is túlélik – így ideálisak a feladatra. A spórák voltaképpen inaktívak, míg nincs számukra tápanyag, és egy kemény külső bevonat védi őket különböző hatásoktól – akkor, amikor még a műanyag használatban van, tehát nem lenne szerencsés, ha elkezdene lebomlani.
A spórák – részletezi a New Atlas – akár évszázadokig is képesek ilyen inaktív állapotban maradni, és csak akkor élednek fel, amikor a környezeti feltételek megfelelőek. Ezt szerették volna ötvözni a kínai tudósok azzal az ismert képességgel, hogy egyes baktériumok képesek a műanyag lebontására.
A szakemberek létrehozták a szénabacilus (Bacillus subtilis) egy olyan génmanipulált változatát, mely egy BC-lipáz nevű, műanyaglebontó enzimet választ ki. Ezután nehézfém-ionoknak tették ki őket, így a mikrobák spórákká alakultak. Végül ezeket PCL műanyaggal elegyítették, és végül megolvasztották. A végeredmény egy megkeményedett műanyagdarab – derül ki a Nature Chemical Biology folyóiratban publikált tanulmányból.
Mint a tesztekből kiderült: a normál használat során ez pontosan úgy funkcionál, mint egy normál műanyag. Azonban, ha egy bizonyos enzimet vittek fel a felületére, az elkezdte erodálni az anyag felszínét, aktiválva a benne lévő spórákat. A felélesztett spórák elkezdték kiválasztani a BC-lipázt, lebontva a műanyagot 6-7 nap leforgása alatt.
A spórákat komposztálással is fel lehetett éleszteni, a talajba helyezett műanyagminták 25–30 nap alatt bomlottak le.
Azt érdemes hozzáfűzni, hogy a hagyományos PCL-műanyag is lebomlik, csak sokkal lassabban, de a tudósok a biológiailag nem lebomló polietilénbe is képesek voltak integrálni a lebontó spórákat. Bár még további kutatások szükségesek a területen, de ez egy ígéretes módja lehet annak, hogy az emberiség kezelni tudja a műanyaghulladékok jelentette problémát.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
