A Szaturnusz Titan nevű holdja azon égitestek közé tartozik a Naprendszerben, amit érdemes lehet nagyon alaposan megvizsgálni. Ennek oka, hogy a tudósok úgy vélik, olyan alkotóelemek lehetnek rajta, amelyek jelen tudásunk szerint az élet kialakulásához szükségesek. Egy új, a The Planetary Science Journal című tudományos lapban megjelent tanulmány azonban azt állítja, hogy ezek az elemek annyira ritkák lehetnek ott, hogy minimális az esély az élet kialakulására.

Ha a Naprendszer égitestjeit nézzük, a Titánnak van a leginkább olyan atmosztférája, mint a Földnek. A Vénuszé túlságosan savas, míg a Marsnak szinte alig van. Mindez persze még önmagában semmit sem jelent, hiszen a Naptól való távolsága miatt rendkívüli hideg uralkodik a felszínén. Ennek ellenére a tudósok sokáig bíztak benne, hogy lehet rajta élet, mivel a Földön kívül ez az egyetlen olyan égitest a Naprendszerben, amelynek felszínén folyadékokat találni. A Voyager-űrszonda azonban rossz hírt közölt: ezek a tavak és az eső is szénhidrogénből van, ami nem tartalmaz olyan, az élet kialakulásához szükséges alapvető elemeket, mint a víz – írja az IFLScience.

Új reményt adott, amikor kiderült, hogy a felszín alatt folyékony óceánok lehetnek, amelyek már nem szénhidrogénből, hanem vízből vannak. Bár ez mélyen a felszín alatt húzódik meg, az asztrobiológusok szerint van rá esély, hogy a szerves anyagok eljussanak az óceánig.

Az Arizonai Egyetem doktorandusz hallgatója, Antonin Affholder szerint azonban nem érdemes nagyon reménykedni abban, hogy élet van a Titánon. A szakember és csapata szerint amellett, hogy nem sok táplálékot jelentenének a széntartalmú szerves anyagok az esetleges mikroorganizmusok számára, azt sem tudni, hogy valójában mennyi szerves anyag jut el a feltételezett óceánig. Affholder szerint nem sok.

Az élet kialakulásának vizsgálatához a szakember és csapata az erjesztést vette alapul. Azért ezt, mert a feltételezések szerint ez a folyamat a földi élet korai szakaszában alakulhatott ki. Emiatt nincs szükség arra, hogy olyan mechanizmusok után kutassanak, amelyek vagy megtörténnek a Titánon, vagy nem.

A kutatók tovább szűkítve a vizsgálatot arra jutottak, hogy ha van élet a Titánon, akkor a felszín alatti óceánban olyan erjesztőanyag lehet, amely glicint fogyaszthat. Azért éppen ezt, mert ez a legegyszerűbb aminosav, és úgy gondolják, hogy a Titan atmoszférájában is megtalálható molekulák fel tudják építeni. A glicin viszonylag bőségesen volt megtalálható a Naprendszer ősanyagában. Márpedig a glicin fermentálásával a Földön élő szervezetek olyan helyeken is túlélnek, ahol a legtöbb életforma már nem lenne képes.

Csakhogy ha a felszínről érkezik a glicin, és valóban van az óceánban élet, akkor az éhezhet. A jégpáncél, ami elválaszthatja az óceánt a felszíntől körülbelül 300 kilométer vastag lehet, így ha le is jut a mélybe a glicin, az minimális mennyiség lehet.

A Titánba csapódó aszteroidák a becsapódás helyszínén megolvaszthatják a jeget, a kráterben pedig víz gyűlhet össze, és ha elég nagy a kráter, az még azelőtt elérheti az óceánt, hogy megfagyna. Csakhogy a földihez hasonló atmoszféra miatt a legtöbb aszteroida eléghet, mielőtt elérné a felszínt.

Emiatt a kutatók úgy vélik, kevés az esély arra, hogy élet legyen a Titánon. A szakemberek hangsúlyozzák, nincs kizárva, hogy más mechanizmusok miatt mégis vannak ott mikroorganizmusok, ez azonban egyelőre inkább csak feltételezés.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.