Veszélyes közelségbe ért a „Trump-aszteroida”, de vajon becsapódik?

Wake up, Neo!

Az amerikai elnök nemrég benyújtott „skinny budget” javaslata, amely negyedével csökkentené az űrkutatási büdzsét, nemcsak a Hold és részben a Mars felderítő misszióit érinti. Még drasztikusabban, 43 százalékkal nyirbálná meg a bolygónkat veszélyeztető égitestek korai észlelését célzó programokat. Mindez a Fehér Ház űrkutatási, tudományos és technológiai bizottságának ülésén derült ki, ahol a szenátorok és szakemberek is megkongatták a vészharangot.

A NASA kiterjedt kutatóhálózatát (a többi mellett a Goddard Űrközpontot és a Jet Propulsion Laboratoryt) megtizedelő létszámcsökkentés ugyanis az amerikai űrkutatási hivatal egyik zászlóshajó-küldetése, a Föld-közeli égitestek feltérképezését célzó új űrteleszkóp (Near-Earth Object, azaz NEO Surveyor) sorsát is megpecsételheti, amely a potenciálisan veszélyes aszteroidák észlelését forradalmasíthatná.

A 600 millió dolláros projekt persze fájhat az amerikai adófizetőknek, de messze nem annyira, mint egy Földbe csapódó kisbolygó – főleg ha Trumpék miatt nem tudják időben észlelni.

Helyenként zápor, zivatar

De kezdjük messzebbről: több milliárd kisebb égitest kering a Naprendszerben, többségük a Mars és a Jupiter pályája közötti kaotikus régióban, a Kuiper-övnek nevezett aszteroida-övezetben, valamint az egész Naprendszert burokként körül ölelő Oort-felhőben. Előbbi térségből záporoznak ránk a kisebb-nagyobb sziklák, úgynevezett Föld-súroló aszteroidák, utóbbiból pedig a Nap-súroló üstökösök jelenthetnek veszélyt a Földre. Mindkét térségből a bolygók és főként a Nap gravitációja vonzza be a nagyobb objektumokat, amelyek közül jónéhány keresztezheti a bolygónk pályáját.

Jelenleg is százával záporoznak ránk naponta kisebb meteoritok, de a statisztikák szerint minél nagyobb egy égitest, annál kisebb a becsapódás valószínűsége. A legkisebb, 1 méter átmérőjű aszteroidák közül évente csak néhány éri el a Földet, a 10 méternél nagyobbak már csak pár évtizedenként, az 50 méternél nagyobbak néhány évszázadonként érkezhetnek. Az 1 kilométeres átmérőjű impaktorokra már csak nagyjából félmillió évenként van esély, míg a legnagyobb, bolygópusztítóknak becézett, 10 km-nél nagyobb kisbolygók érkezésére csak több tízmillió évenként számíthatunk.

A kisebb becsapódásoktól még jó eséllyel megóv minket a Föld sűrű légköre, a legnagyobbakról meg a dinoszauruszok mesélhetnének, ha nem pusztultak volna ki 65 millió éve.

De mindez csak száraz statisztika, ettől még bármikor bekövetkezhet egy katasztrófa. A számok annyiban a mi oldalunkon állnak, hogy a Föld felszínének 70 százalékát óceánok borítják, és a szárazföldek 90 százaléka is lakatlan, így minimális az esélye egy akkora kataklizmának, ami kipusztíthatná a civilizációnkat.

Vakegér

Ettől még tény, hogy eddig nagyjából csak félmillió aszteroidát sikerült katalogizálnunk, legalább ugyanennyi kisbolygóról semmit nem tudunk: mekkorák, milyen pályán keringenek, mi az összetételük, milyen sebességgel száguldanak és mekkora a becsapódásuk (vagy közeli elhaladásuk) esélye. Ráadásul még a jegyzékbe vett objektumok is letérhetnek a pályájukról, széthullhatnak, kerülhetnek veszélyes közelségbe, egyszóval a jelenlegi észlelőrendszerünk messze nem alkalmas arra, hogy minden veszélyforrásról időben riasztást küldjön, sem arra, hogy felmérjük, hogy „csak” a műholdjainkat sodorják el vagy be is csapódnak a földsúroló kisbolygók.

A NASA jelenleg úgy 38 ezer ismert NEO pályáját követi, köztük 2–3 ezer veszélyzónába sorolt égitestet , „amelyek közül már egyetlen egynek is pusztító hatása lehet”, idézte a Space.com Matthew Payne-t, a Minor Planet Center (Kisbolygó Központ) igazgatóját.

Not great, not terrible

A vészmadarak nem a levegőbe beszélnek. Legutóbb a 2013-as cseljabinszki eseményből okulhattak, hogy bizony nem árt résen lenni. Akkor egy 19 méteres, 10 ezer tonnás aszteroida érkezett csaknem 70 ezer kilométeres sebességgel, majd robbant fel a légkörben, és darabokra hullott. A robbanás ereje a hirosimai atombomba harmincszorosának felelt meg, a lökéshulláma pedig több ezer ember sérülését okozta, nem beszélve a becsapódott, akár több száz kilós törmelékek okozta károkról.

Ezzel példálózott a republikánus Brian Babin, az űrkutatási bizottság elnöke is, a bolygóvédelmi program megtartása mellett érvelve: a cseljabinszki aszteroida pont a Nap irányából érkezett, ezért nem sikerült előre detektálni.

És itt jön képbe a Nasa tervezett új űrtávcsöve, a NEO Surveyor.

Tágra zárt szemek

De előbb megint szakmázzunk egy kicsit: a bolygóvédelmünk döntően a Földre telepített távcsövekre támaszkodik, amelyek a hozzánk közeli kisbolygókról visszaverődő napfényt detektálják (azaz a látható fénytartományban észlelnek), legalábbis bizonyos méret fölött. Ezzel a módszerrel sem a Nap irányából érkező objektumokat nem látjuk (ahogy a cseljabinszki veszedelmet sem), de a kisebb, halványabb veszélyforrásokat sem.

Erre találták ki az infravörös űrteleszkópokat, amelyeket elvileg nem vakíthat el a napfény, hiszen nem a fényvisszaverődést mérik, hanem azt, hogy az adott égitestet mennyire hevítette fel a napsugárzás. Ezáltal a Nap irányából érkező égitestek többségét is képesek észlelni. (Ilyen műszere volt a NASA NEOWISE űrtávcsövének, amely 14 éves működése alatt több száz „neót” fedezett fel és több ezer méretét határozta meg, mígnem a Nap közelsége miatt tavaly megsemmisült.)

És lőn sötétség

Azóta szinte szó szerint a sötétben tapogatózunk. A NEOWISE utódja, a NEO Surveyor a közeli aszteroidák jelenleg láthatatlan, „sötét populációját” is láthatná, azaz az összes Föld-közeli kisbolygó 35–40 százalékát, erről Amy Mainzer, a Surveyor programigazgatója beszélt a bizottsági meghallgatásán.

Emellett segíthet a földsúrolók méretének és pályájának pontos meghatározásban is, amit az UCLA professzora kissé vészjóslóan úgy magyarázott:

„Ez rendkívül fontos a becsapódási energia kiszámításához.”

A Surveyort 2027–2028-ban állítanák pályára, 12 évre tervezett missziója során szinte felfoghatatlan számú űrben keringő testet vizsgálna: fő feladata az összes 140 méternél nagyobb Föld-közeli aszteroida feltérképezése, valamint 300-400 ezer kisebb, legalább 10 méteres új kisbolygó felfedezése. Ehhez képest csak a másodlagos feladatai közé sorolják nagyjából egymillió aszteroida detektálását a Kuiper-övben, megtoldva még párezer üstökös felfedezésével.

Nem tudunk olyan méretesebb objektumról, ami becsapódhat a Földbe a következő száz évben, csakhogy sok mindenről még nem tudunk – mondta a bizottsági meghallgatásán a Trump-féle megszorítások ellen tiltakozva Nicola Fox, a NASA tudományos küldetéseit irányító igazgatóság (Science Mission Directorate) helyettes vezetője. Ezért a lehetséges veszélyforrások észlelését továbbra a NASA bolygóvédelmi programja fő prioritásának tartja.

Only hope

Habár a NASA skinny budgetjét a Kongresszus még nem hagyta jóvá, a Surveyor és a bolygóvédelmi program jövője nem csak Trumpon és a szenátorokon múlhat. Talán még Elon Musk is megtorpedózhatja a bolygóvédelmi program megtizedelését, a Surveyort ugyanis a SpaceX rakétájával bocsátanák fel a világűrbe. Bár nyilvánvalónak tűnik, hogy a költségvetési megszorítás mögött éppen az ő elképzelései állnak.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.