Lassan újabb tétellel bővíthetjük a Föld bolygóra leselkedő veszélyforrások listáját: Donald Trumppal. Már a NASA bolygóvédelmi programját is veszélybe sodorhatják az amerikai elnök megszorításai, amelyek dominóként dönthetik be az USA kulcsfontosságú űrkutatási programjait.
Az amerikai elnök nemrég benyújtott „skinny budget” javaslata, amely negyedével csökkentené az űrkutatási büdzsét, nemcsak a Hold és részben a Mars felderítő misszióit érinti. Még drasztikusabban, 43 százalékkal nyirbálná meg a bolygónkat veszélyeztető égitestek korai észlelését célzó programokat. Mindez a Fehér Ház űrkutatási, tudományos és technológiai bizottságának ülésén derült ki, ahol a szenátorok és szakemberek is megkongatták a vészharangot.
A NASA kiterjedt kutatóhálózatát (a többi mellett a Goddard Űrközpontot és a Jet Propulsion Laboratoryt) megtizedelő létszámcsökkentés ugyanis az amerikai űrkutatási hivatal egyik zászlóshajó-küldetése, a Föld-közeli égitestek feltérképezését célzó új űrteleszkóp (Near-Earth Object, azaz NEO Surveyor) sorsát is megpecsételheti, amely a potenciálisan veszélyes aszteroidák észlelését forradalmasíthatná.
A 600 millió dolláros projekt persze fájhat az amerikai adófizetőknek, de messze nem annyira, mint egy Földbe csapódó kisbolygó – főleg ha Trumpék miatt nem tudják időben észlelni.
De kezdjük messzebbről: több milliárd kisebb égitest kering a Naprendszerben, többségük a Mars és a Jupiter pályája közötti kaotikus régióban, a Kuiper-övnek nevezett aszteroida-övezetben, valamint az egész Naprendszert burokként körül ölelő Oort-felhőben. Előbbi térségből záporoznak ránk a kisebb-nagyobb sziklák, úgynevezett Föld-súroló aszteroidák, utóbbiból pedig a Nap-súroló üstökösök jelenthetnek veszélyt a Földre. Mindkét térségből a bolygók és főként a Nap gravitációja vonzza be a nagyobb objektumokat, amelyek közül jónéhány keresztezheti a bolygónk pályáját.
Jelenleg is százával záporoznak ránk naponta kisebb meteoritok, de a statisztikák szerint minél nagyobb egy égitest, annál kisebb a becsapódás valószínűsége. A legkisebb, 1 méter átmérőjű aszteroidák közül évente csak néhány éri el a Földet, a 10 méternél nagyobbak már csak pár évtizedenként, az 50 méternél nagyobbak néhány évszázadonként érkezhetnek. Az 1 kilométeres átmérőjű impaktorokra már csak nagyjából félmillió évenként van esély, míg a legnagyobb, bolygópusztítóknak becézett, 10 km-nél nagyobb kisbolygók érkezésére csak több tízmillió évenként számíthatunk.
A kisebb becsapódásoktól még jó eséllyel megóv minket a Föld sűrű légköre, a legnagyobbakról meg a dinoszauruszok mesélhetnének, ha nem pusztultak volna ki 65 millió éve.
De mindez csak száraz statisztika, ettől még bármikor bekövetkezhet egy katasztrófa. A számok annyiban a mi oldalunkon állnak, hogy a Föld felszínének 70 százalékát óceánok borítják, és a szárazföldek 90 százaléka is lakatlan, így minimális az esélye egy akkora kataklizmának, ami kipusztíthatná a civilizációnkat.
Ettől még tény, hogy eddig nagyjából csak félmillió aszteroidát sikerült katalogizálnunk, legalább ugyanennyi kisbolygóról semmit nem tudunk: mekkorák, milyen pályán keringenek, mi az összetételük, milyen sebességgel száguldanak és mekkora a becsapódásuk (vagy közeli elhaladásuk) esélye. Ráadásul még a jegyzékbe vett objektumok is letérhetnek a pályájukról, széthullhatnak, kerülhetnek veszélyes közelségbe, egyszóval a jelenlegi észlelőrendszerünk messze nem alkalmas arra, hogy minden veszélyforrásról időben riasztást küldjön, sem arra, hogy felmérjük, hogy „csak” a műholdjainkat sodorják el vagy be is csapódnak a földsúroló kisbolygók.
A NASA jelenleg úgy 38 ezer ismert NEO pályáját követi, köztük 2–3 ezer veszélyzónába sorolt égitestet , „amelyek közül már egyetlen egynek is pusztító hatása lehet”, idézte a Space.com Matthew Payne-t, a Minor Planet Center (Kisbolygó Központ) igazgatóját.
A vészmadarak nem a levegőbe beszélnek. Legutóbb a 2013-as cseljabinszki eseményből okulhattak, hogy bizony nem árt résen lenni. Akkor egy 19 méteres, 10 ezer tonnás aszteroida érkezett csaknem 70 ezer kilométeres sebességgel, majd robbant fel a légkörben, és darabokra hullott. A robbanás ereje a hirosimai atombomba harmincszorosának felelt meg, a lökéshulláma pedig több ezer ember sérülését okozta, nem beszélve a becsapódott, akár több száz kilós törmelékek okozta károkról.
Ezzel példálózott a republikánus Brian Babin, az űrkutatási bizottság elnöke is, a bolygóvédelmi program megtartása mellett érvelve: a cseljabinszki aszteroida pont a Nap irányából érkezett, ezért nem sikerült előre detektálni.
És itt jön képbe a Nasa tervezett új űrtávcsöve, a NEO Surveyor.
De előbb megint szakmázzunk egy kicsit: a bolygóvédelmünk döntően a Földre telepített távcsövekre támaszkodik, amelyek a hozzánk közeli kisbolygókról visszaverődő napfényt detektálják (azaz a látható fénytartományban észlelnek), legalábbis bizonyos méret fölött. Ezzel a módszerrel sem a Nap irányából érkező objektumokat nem látjuk (ahogy a cseljabinszki veszedelmet sem), de a kisebb, halványabb veszélyforrásokat sem.
Erre találták ki az infravörös űrteleszkópokat, amelyeket elvileg nem vakíthat el a napfény, hiszen nem a fényvisszaverődést mérik, hanem azt, hogy az adott égitestet mennyire hevítette fel a napsugárzás. Ezáltal a Nap irányából érkező égitestek többségét is képesek észlelni. (Ilyen műszere volt a NASA NEOWISE űrtávcsövének, amely 14 éves működése alatt több száz „neót” fedezett fel és több ezer méretét határozta meg, mígnem a Nap közelsége miatt tavaly megsemmisült.)
Azóta szinte szó szerint a sötétben tapogatózunk. A NEOWISE utódja, a NEO Surveyor a közeli aszteroidák jelenleg láthatatlan, „sötét populációját” is láthatná, azaz az összes Föld-közeli kisbolygó 35–40 százalékát, erről Amy Mainzer, a Surveyor programigazgatója beszélt a bizottsági meghallgatásán.
Emellett segíthet a földsúrolók méretének és pályájának pontos meghatározásban is, amit az UCLA professzora kissé vészjóslóan úgy magyarázott:
„Ez rendkívül fontos a becsapódási energia kiszámításához.”
A Surveyort 2027–2028-ban állítanák pályára, 12 évre tervezett missziója során szinte felfoghatatlan számú űrben keringő testet vizsgálna: fő feladata az összes 140 méternél nagyobb Föld-közeli aszteroida feltérképezése, valamint 300-400 ezer kisebb, legalább 10 méteres új kisbolygó felfedezése. Ehhez képest csak a másodlagos feladatai közé sorolják nagyjából egymillió aszteroida detektálását a Kuiper-övben, megtoldva még párezer üstökös felfedezésével.
Nem tudunk olyan méretesebb objektumról, ami becsapódhat a Földbe a következő száz évben, csakhogy sok mindenről még nem tudunk – mondta a bizottsági meghallgatásán a Trump-féle megszorítások ellen tiltakozva Nicola Fox, a NASA tudományos küldetéseit irányító igazgatóság (Science Mission Directorate) helyettes vezetője. Ezért a lehetséges veszélyforrások észlelését továbbra a NASA bolygóvédelmi programja fő prioritásának tartja.
Habár a NASA skinny budgetjét a Kongresszus még nem hagyta jóvá, a Surveyor és a bolygóvédelmi program jövője nem csak Trumpon és a szenátorokon múlhat. Talán még Elon Musk is megtorpedózhatja a bolygóvédelmi program megtizedelését, a Surveyort ugyanis a SpaceX rakétájával bocsátanák fel a világűrbe. Bár nyilvánvalónak tűnik, hogy a költségvetési megszorítás mögött éppen az ő elképzelései állnak.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
Leggyakrabban kiabálással, sértegetéssel, káromkodással és becsmérlő fenyegetéssel találkoznak a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet dolgozói, de előfordul, hogy a hozzátartozók vagy a betegek leköpik, megrúgják, fellökik vagy szexuálisan inzultálják őket – derül ki a dolgozókat érő erőszakról szóló kutatásból.
A rendelkezés alól csak olyan kiemelt cégek mentesülnek, mint a MÁV vagy az MVM.
Arról is beszélt, ha szemmel lehetne ölni, Brüsszelben egy sortűzzel elintézték volna.
A kormánypárt támogatottsága pedig mélyponton van.
Ha erre nincs jó válasz, a százezres menet csak színes emléknek lesz jó.
A Messinai-szoros alig pár kilométer, ennél jóval hosszabb hidat is képesek már építeni a szakemberek.
A légitársaság szerint még este tíz óra előtt újra felszállhatnak.
