A rák nagy ellentmondása: miért van az, hogy bizonyos idő után már kevésbé fenyeget?

Tulajdonképpen nem is olyan meglepő, hogy az idő múlásával nő a daganatos megbetegedések kockázata, hiszen sok éves genetikai mutációk halmozódnak fel a testben. Azonban 80 éves kor körül csökkenni kezd ez a kockázat. Egy nemzetközi kutatócsoport e jelenség nyomába eredt.

A kutatók egerekben vizsgálták a tüdődaganatot, olyan őssejtek viselkedését figyelve, amelyek kulcsfontosságúak a tüdő regenerációjában. Az idősebb egerekben a szokásosnál több NUPR1 nevű fehérje jelent meg. Ennek a hatására a sejtek úgy kezdtek viselkedni, mintha vashiányosak lennének, ami viszont korlátozta regenerálódási sebességüket, mind az egészséges növekedést, mind a rákos daganatokat. Másként fogalmazva: az így kialakult vashiány miatt az öregedő sejtek elveszítik megújulási képességüket, és ezáltal a rákos daganatok elszabadult növekedését.

A kutatók egereken vizsgálták a rák növekedését

Nature

Mint kiderült, hasonló folyamatok zajlanak az emberi sejtekben is: a több NUPR1 a sejtek számára elérhető vas mennyiségének csökkenéséhez vezet. Amikor a NUPR1-et mesterségesen csökkentették vagy a vasat mesterségesen növelték, ismét fellendültek a sejtnövekedési képességek.

A kutatócsoport eredményei, amelyet a Nature folyóiratban részleteztek, hozzájárulhatnak a rák elleni kezelésekhez. Azonban ebben az esetben is több tényezőt kell figyelembe venni, például a daganat típusát, stádiumát, a páciens egyéb betegségeit, és – mint ez most kiderült – az életkorát is. Minél személyre szabottak ezek a kezelések, annál hatékonyabbak lehetnek. Ezen túlmenően – állítják a kutatók – az eredményeik összhangban vannak azzal a modellel, amely szerint a legtöbb emberi rákos megbetegedés fiatal korban kezdődik, és fontos felismerni, hogy a rákmegelőzési erőfeszítéseket a fiatalok felé kell irányítani.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, kövesse a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.