Európa 5 legfantasztikusabb piaca között első helyen említi a budapesti I. számú vásárcsarnokot a CNN. A Vámház körúti vásárteret követi a világhíres barcelonai Boqueira, az isztambuli Nagy Bazár, a londoni Portobello piac és a párizsi Les Puces.

A cikkben Jo Foley szerző az ötös toplistán szereplő piacokat „vibrálónak” mondja, a Nagycsarnokot mint „légies és óriási kovácsoltvas-katedrálist” említi. Élettel telinek írja le, és romantikusan vall a múltjáról, ahogy egy amerikai szerző rácsodálkozik az édes-szomorú európai múltra. Nosztalgiázik a boldog békeidők után, amikor a csarnok megnyílt, ír a háborús pusztításról, és visszaemlékezik a reneszánszra, amikor felújítva a rendszerváltás körül ismét megnyílt a közönség előtt.

www.cnngo.com

Akad benne némi közhely és apró pontatlanság is. Egyedül a fűszerpaprikát ajánlja, mint szuvenírt, de ajánlja a lángost, mint helyi jellegzetességet, a jellegzetesen magyar felvágottakat is gyorsan és tömören felsorolja. A libamájról és a mangalicáról nem esik szó, ezek szerint nem magyar idegenvezetővel járta be a helyszínt, hiszen e két portékát biztos említettük volna.

Megdicséri az emeletet, ami egy budapesti Vásárcsarnok-kedvelő számára érthetetlen. A lehető legközhelyesebb, nyolcvanas években ragadt turistabutító szuvenírcunami árasztja el méltatlanul a felső szintet. Mintha egy másik épületben járnák.

Szó esik a cikkben egy régi csatornáról is, ami a csarnok terébe vezetett, hogy a teherszállító hajókról közvetlenül a vásártérbe rakodjanak. Ez azonban egy kisebb földrajzi tévedés. Az épületbe sínpár vezetett, tehát a tehervonatokról valóban itt, az árushelyek közvetlen közelében pakoltak a munkások. A dunai rakodókat pedig egy felszín alatti folyosó köti össze a csarnok alagsorával, ami eredetileg szintén a teherforgalomban játszott szerepet, ma már a hulladék elszállításban.

Túry Gergely

És éppen ez a lényeg. 1897-ben, amikor megnyitott a Pecz Sámuel műegyetemi tanár által tervezett épület, a milleniumi városfejlődés lázában égtek a budapestiek. Kamermayer Károly polgármester kereskedelmileg és egészségügyileg is ellenőrzött élelmiszerforgalmat akart garantálni a rohamosan növekvő lakosságnak. A magyar fővárosra adaptálta a francia, német és belga minták alapján a hálózatrendszer felépítését.

E terv szerint a Nagycsarnok eredetileg elosztó, nagybani piacként működött, árveréssel jutottak hozzá a kiskereskedők az termékekhez. A leütött árak 8%-át kapta meg a fenntartó-üzemeltető, az áru pedig tovább került többek között három másik csarnokba: a Rákóczi tér, Klauzál tér és Batthyány tér pultjaiba.

Egy város akkor válik igazán világvárossá, amikor megjelennek benne a vásárcsarnokok, és kiadják az első átfogó szakácskönyvet. Természetesen számítanak a pályaudvarok, a köztisztaság, a sugárutak, a rendezett közparkok, a kávéházak mind, de ha van vásárcsarnok, akkor tudjuk, hogy ezeket a városfejlődési mérföldköveket már érintettük. A vásárcsarnokhoz csak kör- és sugárutakon juthatnak el a vevők, a vásárcsarnokba tehervonaton és rakodóhajókon érkeznek az áruk, és a vásárcsarnokok, ahogy szó esett már róla, a köztisztaság templomai.

A szakácskönyv pedig, amit 1883-ban Dobos C. Józseftől kaptunk, azért számít mérföldkőnek, mert azt sugallja, hogy egyre több háztartás igényesebben és gyakrabban főz otthon, mint korábban, rusztikus környezetben tehette. Sőt, időtakarékosabban és akár örömből is a fazék fölé hajolnak a falánk polgárok, mivel a háztartások is modernebbek, a hozzávalókat is félig-meddig előkészített formában vihetik haza a cselédek és háziasszonyok, például a csirkét bontva és a leveszöldségeket csokorban.

A Vámház körúti óriás épület bazilikális felépítésű, ezt az építészeti formát már az antikvitás óta használja a kereskedelem. Egy háromhajós épületben a középső magasabbra ugrik, mint a kettő másik jobb és bal oldalán. Ezzel a középső hajó végigablakozható, és a lehető legtöbb fény jut be rajta. Az ipari forradalomban elterjedő technológiák azt is lehetővé tették, hogy a roppant súlyokat hordozó épületelemek vékonyabbak legyenek, ami szintén kevés, ablakokon keresztül beszűrődő fényt blokkolt, sőt a belső teret is légiessé tette.

Sok vita nem folyhatott arról, hogy hol is nyisson meg az I. számú Nagycsarnok. A Vámház körút e szakaszán, ahogy a név is sugallja, már korábban is a városi áruforgalom vámoltatásával foglalkoztak. Városi be- és kilépőpont az egykori városhatárban.

Ma már belváros, és nem is létfontosságú az élelemellátásban, mint valaha. Mégis tömve.