Lehet, hogy nem vagyunk melldöngető hazafiak, de a magyar kultúrára, sőt még a történelem egyes aspektusaira, tehát arra, amelyet mi magyarságunk meghatározó részének tartunk, igenis joggal vagyunk büszkék. Ehhez képest egyre azt látjuk, hogy a történelem sötétebb feléhez nyúlnak vissza politikusaink. Most őszintén: tényleg Nyirő vagy Wass Albert érdemel szobrot és helyet az alaptantervben? Tényleg olyan ostoba néhány kerületi vezető, hogy „kommunista szemléletük miatt” átnevezteti az 1945-ben meghalt Gelléri Andor Endréről és a politikai okokból a szocializmusban gyermekirodalmat írni kényszerült Tersánszky Józsi Jenőről elnevezett utcákat?

Komolyan akkora a probléma Kispesten, hogy nem értik: pont a baltás gyilkos Szafarov kiadatása után nem kéne még egyet belerúgni az örmény kisebbségbe azzal, hogy Kemal Atatürkről nevezünk el teret, aki az örmény népirtásért felelős ifjútörök mozgalom tagja volt? Komolyan rögeszmésen védi a jobboldal Horthy Miklós örökségét? Horthyét, akinek kormányzása alatt meghozták a zsidótörvényeket, aki – sokak szerint értelmetlenül – vesztes háborúba vezette az országot? Tényleg nincsen ennyi érzékenység a jobboldalban azok iránt, akik (joggal) nem emlékeznek szívesen erre a korszakra? Baloldalon pedig a Károlyi-kultusz megkérdőjelezhető, nem Károlyi szándékai, hanem politikájának egyértelmű sikertelensége miatt, ami még persze nem ok arra, hogy annyira ostobán műveletlenek legyünk történelemből, mint a Trianonért őt egyedüli felelősként beállító Jobbik-politikusok.

Másképpen fogalmazva: olyan opció nincs, hogy a pártok szimbolikus politikái nem egymás szavazótáborának sértegetésére épül, hanem a valódi értékteremtésnek legalább látszatára adnak? Hogy az alaptantervbe kerülő új szerzők között nem az lesz a legfontosabb összekötő kapocs, hogy mindannyian vérmes antiszemiták voltak? Hogy inkább a magyar történelem, irodalom, építészet, zene elfeledett értékeinek felfedezéséről szóljon ez a dolog, mint a csakazértis-mentalitásról?

Annyi emberre lehetnénk büszkék, jobb- és baloldaliakra egyaránt, akik nem küldtek másokat halálba, de legalábbis nem írtak vérgőzös esszéket komplett társadalmi csoportokról. Mi meg erre azoknak állítunk szobrokat, akiknél még az átlagemberek is sokkal kiválóbbak.