szerző:
- esel -
Tetszett a cikk?

A nap, amikor a volt államminiszter általános amnéziát hirdetett.

Mielőtt kedvenc vicces és egyben fiatalos portálom, a 888.hu egy napon meg találná kérdezni, "kicsoda Pozsgay Imre?" (kitelik tőlük), hadd emlékeztessem mindannyiunkat arra, hogy Pozsgay Imre nagyon is valaki.

Bármit gondolunk is róla, a rendszerváltás előrehaladott folyamatában igenis megvolt a jelentősége annak, hogy 1989 elején – kihasználva Grósz Károly távollétét – bátran elment 1956 ügyében a fal feléig, és az addigi hivatalos "ellenforradalmat" "népfelkelésre" váltotta. Jó, ez még messze nem "forradalom", ráadásul ezt sem ő találta ki, hanem a párt Ormos Mária-féle történészbizottsága, ráadásul azt is azért mondta, "hogy ne kelljen forradalomnak hívni, mert az a másik oldal kifejezése", de legalább Grósz teljesen kiakadt, úgyhogy már megérte. Nem teljesen mindegy tehát, hogy Pozsgay Imre miket beszél.

Mint az a 444.hu beszámolójából kiderül, a volt államminiszter általános amnéziát hirdetett, és ma már úgy látja, anno lényegében egyedül menedzselte le a teljes rendszerváltást. Júniusban, amikor megtudtuk tőle, hogy még 1980-ban sem volt kommunista, arra a kérdésre, hogyan mutatná be magát egy fiatalnak, úgy válaszolt:

Azt, hogy most ficánkolhatsz, részben nekem köszönheted. Segítettem kiszabadítani a hazámat egy megszálló hatalom kebleiből és egy diktatórikus intézményrendszerből.

Ami még igaz is volt, hiszen benne volt a részben, árnyalni az árnyalandókat. Ennek mára annyi, neki köszönhetjük a "1989-90-es tárgyalásos forradalmat", az egész köztársaságosdit (majd húsz évre rá segített ki is iktatni, amikor bedolgozott Orbánék új alaptörvényébe), és ki más, ő jelentette be először, hogy le kell bontani a vasfüggönyt (nem ő jelentette be), és ő rúgta ki tudatosan 1956 "pillérét". Így jöhetett létre "az a tárgyalási alap, ami a rendszerváltáshoz vezetett." Jó.

Egy dolog azért hiányzik ebből a saját kezű mennybe menesztésből: az önkritika, vagy nevezzük bátran önreflexiónak. Hiába ismeri el, hogy "Sohasem hallgattam el, nagyon messziről érkeztem" az 1989-es nyilatkozatig, önkritika híján azt kell hinnünk, hogy máig nem érkezett el oda. Ideje lenne ugyanis az MSZMP-be 1956-ban (!) belépett Pozsgay Imrétől egy-két keresetlen, őszinte szót hallani egy 1957-es újságcikkéből:

Tépett szájú, hasított körmű sok kis senki, háta mögött még több úri bitanggal, megcsinálta az „Első Hazai Nemzeti Forradalmat”, melyet kis híján „Nemzeti Szocialista Forradalomnak” neveztek.(...) Az ellenforradalmi porhintést elősegítették a párton belüli árulók és revizionisták is. A „Nemzeti Forradalom” olyan nevezetes renegátot sorolhatott „vezetői” közé, mint Nagy Imre, akinek szellemi képességeit ugyan csak egy adóvégrehajtói karrierhez szabták, de jellemtelensége biztosította, hogy miniszterelnök legyen a legdühöngőbb fehérterror napjaiban.

Nem elég rendszerváltónak lenni. Annak is kell látszani.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!