Schiffer András elejét szeretné venni, hogy az utóbbi hetekben személyét érő támadások ártsanak pártjának, ezért leköszönt az LMP-frakció éléről. Deklaráltan háttérbe vonul, minimálisra korlátozza a szerepléseit, hogy a személyével kapcsolatos averziókat ne húzza rá a közösségére.

Pedig ő volt az LMP legfontosabb vezetője, arca, nyilván rengeteg trükkel húzhatta volna még a dolgot. Zsarolással, megosztással, a szervezetet szétszedő falósejtekkel. Lehetett volna pártszavazás, indíthatott volna LMP-ellenes honlapot az LMP pénzén, ráküldhette volna valaha újságíróként jegyzett kritikátlan rajongóit a vele egyet nem értő párttársaira, hogy nyilvánosan szapulják azokat. Tolhatná kartácsként a Facebookon a jegyzeteket, hogy az őt felemelő és a közösség érdekeivel szemben is fenntartó párt egyébként milyen szar. Játszhatna nyilatkozat-gyorsasági versenyt, hogy önjáró módon keresztülhúzza a párt önálló véleményformálását.

Követelhette volna, hogy mindenki más mondjon le.

Ehhez képest Schiffer egyszerűen csak vette a kalapját, mert a jelek szerint fontosabb neki az LMP sorsa, mint saját aktuális hatalmát folyamatosan szorítani. Igen, szerintem is követett el hibákat, és igen, a legjobb formában lévő ökoszociális Schiffer is messze van attól a liberális minimumtól, aminek magam is tapsolni tudnék. De ez a húzás most mégis megérdemli a gratulációt.

Tapsoltam volna 2006 őszén is, egyébként. Vagy legkésőbb 2007 elején. Csak egy pillanatra képzeljük el, hogy már akkor Bajnai áll a kormányrúdhoz, amikor még épp csak peremig ért a redva. Ha nem három év küszködése után kap lehetőséget, hogy kipucolja a fajanszot, ha nem az trónol addig a cucc tetején, aki miatt akkorára nőtt a halom.

Schiffer András a legelső alkalommal hátrébb lépett, amikor erre komoly ok és lehetőség volt. Lehet ezt így is.