A Magyar Televízió rendszerváltás előtti éveiben történt az eset: az egyik színházi témájú riportban a felvétel hátterében egy pillanatra látszódott Mécs Imre színházi dramaturgként dolgozó felesége. A tévében az ügyből botrányt csináltak: Mégis hogy fordulhat elő, hogy egy 56-os halálraítélt, ellenzéki házastársa csak úgy látható egy felvételen? Még ha történetesen pont azért is van ott, mert az ő munkájáról szól a műsor.

Amikor a riporter megkérdezte, hogy miért és hogyan készítsen a sajtótájékoztatóról úgy riportot, hogy a megmozdulás egyik főszervezője és házigazdája még vágóképen sem látszódhat, akkor állítólag azt a választ kapta a felettesétől, hogy: „most mondta a főnök a telefonban, hogy ennek így kell lennie. Oldd meg! Nem emlékszel Mádl temetésére? Amikor a köztársasági elnök karon fogva érkezett a temetésre Lomnicivel, és a vágóképben lement a délutáni híradóban? Élő sikítófrászt kapott és zengett a folyosó, úgy üvöltött, hogy szedjék ki ezt az embert a híradójából. Annak az adásnak a szerkesztője már nem „élte meg" az esti híradót. Te ugye nem erre pályázol?!" – idézte levelében felettese magyarázatát a riporter.

A második bekezdés akár az első folytatása is lehet, ha nem negyedszázaddal a rendszerváltás után történt volna ugyanott, az azóta nevezetessé vált Lomnici-ügyben. A riporter levele most került nyilvánosságra, így kiderült, hogy miért is kellett a lehető legszánalmasabb, leglátványosabb módszerrel eltüntetni a képről Lomnici Zoltánt. Mert Élő Gábor azóta már elküldött hírigazgatónak az volt a legfontosabb, hogy nehogy látszódjon a felvételen.

A miniszterelnök állítólag önkezével zárta rá a kriptát a posztkommunizmusra, de továbbra is az a gyanúnk, hogy azt elfelejtette közölni: a posztkommunizmus után újra a kommunizmus jön, a késő Kádár-kor messze ringó világa. Amikor a közszolgálati tévé vezetőinek az a legfőbb feladatuk, hogy ilyen végtelenül pitiáner ügyekkel foglalkozzanak. Mintha annak a maradék tévénézőnek, aki még odakapcsol, de egyáltalán, nem lenne totál mindegy, mintha bármi is múlna azon, hogy a volt főbíró, és hiperaktív, de nem túl fajsúlyos közéleti szereplő látszik-e a képen, vagy sem.

A Fideszre sokszor mondják, hogy diktatúrát épít, ami azért többnyire erős túlzás. De az biztos, hogy egy igazi, már hanyatlóágban lévő, béna puhadiktatúra színvonalát hozták vissza azzal, hogy ezekkel a kisstílű, beszari alakokkal árasztották el a közszolgálati médiát, a közszférát, az állami intézményeket. Akik azt hiszik, hogy attól lesznek rendben a dolgok Magyarországon, ha Lomnici Zoltán nem látszódik a híradóban, vagy a nemzeti ünnepen nem grasszálnak ellenzéki tüntetők Budapest belvárosában. Bravó.