Nem nehéz megjósolni, hogy nagy vitákat vált majd ki ez a felkavaró alkotás. Hiszen a 18 éves korában, 1959 márciusában Kádárék vérbírósága által halálra ítélt és felakasztott Mansfeld Péter nem volt grállovag, rövid életében kisebb-nagyobb stikliket követett el, volt javítóintézetben, lopás miatt vizsgálati fogságban, mielőtt 1958 februárjában újra letartóztatják. A film nem idealizálja Mansfeld alakját, de a néző számára nem kétséges, hogy ez a pesti vagány a börtönben hőssé válik, halált megvető bátorsággal menti társait, mindent magára vállal, vallatóit megveti, hű marad '56-hoz. A tragikus sorsú fiú történetét Szilágyi Andor vitte filmre.

Szilágyi Andor

Szilágyi Andor: Még a nevét sem tudtam, de már kora ifjúságomban hallottam a történetét a halálra ítélt fiatal forradalmárnak, akinek megvárták a 18. születésnapját, hogy mint nagykorút, ki tudják végezni. Ez ihletett a „Világtalan szemtanú” című regényem megírására. Persze, 1985-ben egyetlen kiadó sem akadt, amelyik felvállalta volna. Később egy magánkiadónál mégis megjelent, és amikor a nyomdába adtam a kéziratot, egy nyomdász megsúgta: felismerte, kiről van szó: Mansfeld Péterről. Miközben „kinn” stiklik sorozatát követte el, ez a fiú a börtönben fantasztikus erkölcsi tartásról tett tanúbizonyságot, pedig hányan és micsoda undorító eszközökkel akarták őt megtörni! Nem hagyott nyugodni Mansfeld élete és sorsa.

És hogy miért csináltam most meg filmen, miért volt ez a célom már tíz éve? Lenin mondása járt a fejemben: „a mozi minden művészetek legfontosabbika”. Szerettem volna megosztani másokkal is – többek között a mai tizen- és huszonévesekkel mindazt, amit nekem Mansfeld jelentett és jelent ma is: ötvenhat romantikus hőse, aki - bár rájött, hogy lázadása reménytelen - végig kitartott elvei mellett. A mostani fiataloknak talán többet is hoz ez a film: segítheti  őket a ma gyakran érthetetlen történéseinek megértésében. Ugyanis ma is kísért a múlt, a zűrös politikai viszonyokra ráborul a Kádár-korszak árnya.

Fancsikai Péter mint Mansfeld

Sz.A.: A gyerekszereplőkkel a forgatás előtt felkészítő táborban foglalkoztunk, a többiekkel is számos próbát tartottunk. Szerencsére nagyon nyitottak voltak, elfogadták javaslataimat. Nagy Ervinnek és Dimény Áronnak, a két fiatal színésznek például bele kellett élniük magukat a megtorlás kihallgató tisztjeinek a helyzetébe, de feladatukat kifogástalanul oldották meg.

hvg.hu.: Végülis mennyire követte a film a valóságos eseményeket? Számos valós név szerepel a filmben, de azért a történetnek vannak fiktív szálai is.

Sz.A.: Való igaz, a Mansfeld köré csoportosuló srácok például eredeti nevükön szerepelnek, a halálos ítéletet kimondó vérbíró, Vágó Tibor nevét sem változtattuk meg. De persze, jó néhány szereplő kitalált személy. A lényeg, hogy ők is szervesen beleillenek a történetbe, amelyet igyekeztem hitelesen megformálni.

Mansfeld Péter belügyi fotón

Sz.A.: Valóban különös Eörsi álláspontja, ezen az alapon Rajk vallomásait ma is készpénznek lehetne venni. Vidéki útjaimon lépten-nyomon belebotlok Eörsi véleményének ismételgetésébe: minek kellett egy autótolvajról filmet készíteni? Mintha csak élete fő céljának tekintené, hogy Mansfeldet, Tóth Ilonát és a többieket megszégyenítse mártír mivoltukban. Nem veszi figyelembe azt sem, hogy a Legfelsőbb Bíróság 1990-ben teljes mértékben rehabilitálta Mansfeldet és minden vádpont alól felmentette.

hvg.hu.: Mindenesetre a film izgalmas és pergő cselekményével közönségsikerre számíthat. Mennyit költöttek rá, és honnan jött össze a pénz?

Sz.A.: A film teljes költségvetése 550 millió forint. A pénz nagy részét a Magyar Mozgókép Közalapítvány és a Magyar Történelmi Film Alapítvány dobta össze.

hvg.hu.: Milyen nézőszámot várnak a Mansfeld-től? A producer, Hábermann Jenő szerint a 80 ezres nézőszám fölé tudnak menni.

Sz.A.: Babonás vagyok, nem akarok számot mondani.


-rR-