Bárándy Péter © Túry Gergely

Bárándy Péter: Ilyesmi csak nagyon ritkán fordul elő, a mostani eset botrányos. Hasonló már megesett a büntetőeljárási törvénnyel is, visszavonásának azóta is isszuk a levét. De azért a két történet mégsem ugyanaz. Azt a törvényt a Horn-kormány alatt elfogadták, azaz létrejött, de hatályba csak a következő év januárjában lépett volna. Közben kormányváltásra került sor, és az Orbán-kabinet hatályon kívül helyezte, azzal az indokkal, hogy rossz. Normális jogállamban ilyesmi sem fordulhatott volna elő, de a kormányváltással indokolni lehetett a változást. De arra még nem volt példa, hogy egy megmaradó kormány mellett visszavonjanak egy már meghozott törvényt.

hvg.hu: Bizonyára táplált reményeket Gyurcsány Ferenc teljesítményét illetően. Most mintha kiábrándulást éreznék szavaiban.

B. P.: Ha nem haragszik, szeretném a későbbi kormányok munkájának értékelését az igazságügyre korlátozni. A regnáló miniszterelnök 2006 októberében összevonta az igazságügyi és a belügyminisztériumot, ami súlyos következményekkel járt. A rendészet átkerült az igazságügyhöz, ezzel létrejött és ma is működik az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM). Ez olyan, mint a szárnyas ló vagy a sellő, amivel a biológusok nem tudnak mit kezdeni. A tárca ebben a formában alkotmányosan nem tartható fenn, hiszen az igazságügy minisztériuma ügyel az alkotmányos szabályok betartására. Korlátozó szerepe van, kontrollálja a többi minisztérium jogalkotását és gyakorlatát, vizsgálja, hogy az megfelel-e az alkotmánynak. Amennyiben ezen a téren hiányosságokat talál, egyeztetni próbál. A rendészet viszont kompetenciaszerző reflexeivel minél több jogot szeretne magának, tevékenységét szeretné állandóan kiterjeszteni. Ezt az igazságügy határok közé igyekszik szorítani. Vagyis az igazságügy és a rendészet tűz és víz, egy minisztériumban teljesen összeegyeztethetetlen. Megjegyzendő, nehéz is olyan személyt találni, aki mind a két típusú feladat ellátására alkalmas, mert a két funkció egyidejű ellátása valóságos tudathasadást idéz elő. Ez olyan, mint amikor egy képzett jogász egyszerre próbálna ügyész, védő és bíró lenni egy időben, ugyanabban a tárgyalóteremben. Az IRM működése következtében megszakadt a folyamatos kapcsolat a végrehajtó hatalom és az igazságszolgáltató szervezet között. Márpedig úgy nem lehet egy államot üzemeltetni, hogy vannak benne “szigetek”, amelyek nem kommunikálnak a többivel. Ez megnehezíti az államvezetést.

hvg.hu: Ennek ellenére a miniszterelnök a legújabb, kisebbségi kormányban is megtartotta az IRM intézményét.

B. P: Draskovits Tibort, a tárca birtokosát néhány hónappal ezelőtt nevezték ki, nem rajta múlik, hogy a minisztérium működésképtelen.

hvg.hu: Van, aki a magyar rendőrség 2006. szeptemberi és októberi, a jogvédők által kifogásolt fellépését is az irányítás összezavarodásával, a vezetés elbizonytalanodásával hozza összefüggésbe.

B. P: Ehhez kétség sem fér. De az is igaz, hogy a magyar rendőrség sem volt felkészülve a zavargásokra, mert nem szerzett ezen a téren tapasztalatot. Nyugat-Európában már negyven évvel ezelőtt, 1968-ban megtanulták a rendfenntartó erők, hogyan kell kezelni a spontán tüntetéseket, a szélsőséges eszmék nevében utcára vonuló tömegeket. A rendőrnek tudnia kell, hogy a politika mögötte áll, egyértelmű felhatalmazása van az utcai rendbontások megfékezésére, azaz a kormánypártok és az ellenzék egyaránt helyeslik a fellépését. Ha az ellenkezője történik, akkor a rendőrség elbizonytalanodik, és ezért nem lehet neki szemrehányást tenni.

hvg.hu: A gyülekezési és egyesülési törvény módosítása állandóan napirenden van, előrehaladás mégsincs.

B. P: 1989-ben részt vettem az egyik “alkerekasztal” tárgyalásain, amely a büntető törvénykezésen hajtott végre változásokat. Az akkori jogalkotásban kifejezésre jutott, hogy a munkásőrség még tényleges veszély, és a külföldi erőviszonyokban sem lehettünk biztosak. Ma viszont a szélsőjobboldali fenyegetés van napirenden, és erre az akkori szabályozás nem készítette fel a társadalmat. Ezért kellene sürgősen módosítani a gyülekezési és az egyesülési törvényt, de ehhez kétharmados többségre lenne szükség, ami jelenleg nincs meg. Elegendő indok a törvényhozásra a Magyar Gárda, amely jelenleg több száz tagot számlál, de ha így megy tovább, rövidesen több ezren lesznek.

hvg.hu: Hogyan látja a kisebbségi kormányzás esélyeit?

B. P: A mostani kormány olyan, mint az “öszvérminisztériuma”, az IRM. Nem a választások után alakult meg, még csak miniszterelnökváltás sem történt. Figyelemre méltó, hogy az új kisebbségi kormány nem hirdetett programot, amit a parlament elfogadhatott volna. Ennek az lehet az oka, hogy Gyurcsány Ferenc nem lehet biztos abban, hogy a programját a képviselők többsége elfogadná, és a leszavazás közjogi problémákat vetne föl. Amúgy a kisebbségi kormányzás működőképesebb lehetne, mint egy feszültségekkel terhes koalíció. Ennek előfeltétele, hogy a pártok politikai felelősséget érezzenek a társadalom iránt. Sajnos ez Magyarországon nincs meg. Ilyen viszonyok között a kisebbségi kormányzás kudarcra van ítélve. A kormány a nyári perióduson még valahogy átevickélhet. Legföljebb nem lesz elnöke a Legfelsőbb Bíróságnak, az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak, nem lesz ombudsman, azaz néhány fontos tisztség betöltetlen marad. De amikor majd a lényegi ügyek jönnek, azaz ősztől, akkor patthelyzet állhat elő. Ha a parlament nem fogadja el a következő évi költségvetést, akkor az előző évi számokat tekintik érvényesnek, de ez nem jelent megoldást a problémára. Lehet ugyan húzni az időt, de nincs sok értelme. Ha például a parlament elutasítja a kormány tagjainak az interpellációkra adott válaszait, egy ideig semmi sem történik. De azután? Meddig lehet ezt politikailag elviselni?

hvg.hu: Tehát ön is az előrehozott választásokat szorgalmazza?

B. P: . Kiszámíthatatlan, meddig lehet fenntartani a kisebbségi kormányzást a jelenlegi viszonyok között. A kabinet vergődésére és tántorgására kell felkészülnünk. Nem tudjuk, mikor józanodnak ki egyes politikusok, és hozzák meg a tőlük kötelezően elvárható döntéseket. Itt az ideje annak, hogy felébredjen a kormánypárt és a hozzájuk közel álló ellenzéki pártok felelősségérzete. Nem tartom tragédiának, ha egy politikus a köz érdekében lemond a hatalomról. Én 2004 októberében, miután úgy láttam, hogy az elképzeléseimet a továbbiakban nem tudom megvalósítani, lemondtam a miniszterségről. Szerencsém volt, mert az ügyvédi hivatásomat minden további nélkül folytathattam, senki nem tekint bukott politikusnak. Tisztában voltam, hogy a hatalom eszköz bizonyos társadalmi célok megvalósítására, amit egy egészséges ember teherként él meg. A hatalomtól való megszabadulás lehet keserű, de lehet édes is. Ha egy politikus  úgy érzi, hogy a rendelkezésére álló hatalommal még szeretne valamit kezdeni, valamilyen feladatot megoldani, ám a körülmények miatt  erre nincs lehetőség, meg kell hoznia a helyzethez igazodó döntést.

Pelle János