Vadász Iván

Vadász Iván: A miniszterelnök „zéró toleranciát” hirdet az adózókkal szemben, amit nem lehet kifogásolni. De ezt csak akkor lehet megvalósítani, ha az állampolgárok is „zéró toleranciát” hirdethetnek az állami szervekkel vagy a pártokkal szemben. Ha egy vállalkozás hamis mérleget küld az adóhatósághoz, vagy a bírósághoz, akkor súlyos büntetésre számíthat. De mi van akkor, ha egy nagy politikai párt tesz közzé hamis mérleget a Magyar Közlönyben, és szakemberek egybehangzóan meg is állapítják, hogy tényleg hamis? Ismert tény, hogy a pártok tényleges kampányköltségeit nem tartalmazzák a nyilvánosságra hozott adatok. Az Állami Számvevőszék, amely a pártok elszámolásait ellenőrzi, hosszabb ideje jelzi, hogy ezek az adatok nem valósak, de nem áll rendelkezésére olyan eszköz, melyekkel elszámoltathatná a pártokat. Hasonlóan átláthatatlan az államapparátus, illetve az önkormányzatok gazdálkodása. Kérdés, mennyire lesz hatásos ilyen körülmények között a kormányfő által szorgalmazott zéró tolerancia.

hvg.hu: Úgy véli, hogy az APEH nem mér egyenlő mércével?

V.I.: Jogállamban egyenlő mércét kellene alkalmaznia. Ezzel szemben napjainkra az ÁFA visszaigénylésének és kiutalásának rendje úgy alakult, hogy egy tisztességes adózónak a visszaigényelt ÁFÁ-ra akár évekig kell várnia. Márpedig ez egy magyar vállalkozó számára súlyos hátrány mondjuk egy osztrák versenytársával szemben, aki gyorsan visszakapja a neki járó ÁFÁ-t. Hogyan lehet „zéró toleranciáról” beszélni, amikor az APEH mindenféle mondvacsinált indokokkal elhúzza az igénylések ellenőrzését? Egy jogos kiutalási igény teljesítését több mint egy évig lehet vizsgálni, pótlékmentesen. Bezzeg, amikor az adózónak be kell fizetni az adókat és a járulékokat, késés esetén magas büntetőkamatokat számítanak fel neki.

hvg.hu: Mi várható a „kifehérítéstől”?

V.I.: Komoly eredményt így nem lehet várni. Mindenekelőtt átfogó, nagy léptékű adóegyszerűsítést kellene végezni. Ez a vállalkozóknak nagyobb haszonnal járna, mint egy kismértékű adócsökkentés. Jelenleg olyan nagy és költséges az adóadminisztráció, hogy ha a felére csökkentenék, ugyancsak hozna háromszáz milliárd forintot. Ezt nem csak én mondom, Bajnai Gordon is kijelentette nemrég, hogy hatszáz-hétszáz milliárd forintos megtakarítást remél egy adóegyszerűsítési programtól. Az egyszerűsítés nemcsak a költségeket kíméli, de áttekinthetővé teszi a rendszert is.

hvg.hu: Ám csökkentheti a költségvetés bevételeit.

V.I.: Nem feltétlenül. Rengeteg olyan adófajta van, melyeket össze lehetne vonni. Itt van például a cégeket sújtó autó-adó, mely voltaképpen három tételből áll: személyi jövedelemadó, egészségügyi hozzájárulás és munkaadói járulék. Ha ezt egyesítenék, akkor a vállalkozónak nem három helyre kellene könyvelni és utalni, és a bankköltség is csökkenne. Nincs sok értelme továbbá a háromféle osztalék-adónak sem, melyet a külföldi befektetők nem fizetnek, a hazai vállalkozók pedig a házipénztáron keresztül kikerülnek. És mi értelme az úgynevezett „kis adóknak”? Ilyen a szakképzési hozzájárulás, az innovációs járulék, a rehabilitációs hozzájárulás, a környezetvédelmi termékdíj vagy kulturális járulék. Ezekből együtt nem folyik be több mint százmilliárd forint, viszont az eltörlésük tömérdek adminisztrációtól szabadítaná meg az adózókat és az állami hivatalokat. Az adóegyszerűsítés komoly energiákat szabadítana fel az adóhivatalnál is, hatékonyabbá válna, megnőne az ellenőrzési kapacitás. Mindeddig azonban semmi jele annak, hogy az APEH el akarná takarítani az adminisztratív akadályokat az adózók elől.

hvg.hu: Ön szerint az APEH ragaszkodik a bürokráciához?

V.I.: Igen, egyrészt azért, mert erre csak szakemberek látnak rá, a politikusok nem érzékelik. Az államapparátus viszont nehezen vehető rá arra, hogy felszámolja azt a dzsungelt, melynek a burjánzását ő maga idézte elő. Az adminisztráció attól nő, hogy az illetékeseknek mindig le kell tenniük az asztalra valamilyen jogszabály-tervezetet. Így született a legutóbb egy olyan rémes ötlet, mint a kulturális járulékon belüli internet-adó.

hvg.hu: Mi a véleménye arról, hogy miniszterelnök kezdeményezésére a PM vissza akarja szorítani a készpénzfizetést számos területen?

V.I.: Az irány jó, de a megvalósítás problematikus. 1996-97-ben már működtek ilyen szabályok, melyek adóhátránnyal sújtották a vállalkozókat, ha egy bizonyos határon felül készpénzzel fizettek. De az Alkotmánybíróság 1998. június 25-én alkotmányellenesnek minősítette ezt a szabályozást. Nem alaptalanul, ugyanis az európai jog szerint nem lehet formai előírások megsértését adóhátránnyal szankcionálni. Az adóalapot nem befolyásolhatja, hogy a vállalkozó adminisztrációja rendben van-e vagy sem. Ezzel együtt jó volna korlátozni a készpénzforgalmat, mely az 5000 milliárdos adózatlan értéket termelő feketegazdaság melegágya. De a bankok háza táján is érdemes lenne körülnézni, és sok minden kiderülne abból, miért olyan nagy nálunk a készpénzforgalom. Hiszen még az internetes banki átutalások átfutási idejével is gondok vannak, a sima banki átutalások pedig napokig tartanak. Alacsony szintű a jogbiztonság: a termelők nem mernek áruhitelt nyújtani, attól félve, hogy nem jutnak hozzá az ellenértékhez, peres úton pedig reménytelen, de legalábbis hosszadalmas érvényesíteni a követelésüket. Átmeneti megoldásokat kellene bevezetni, melyek biztonságot nyújtanak a gazdaság szereplőinek.

hvg.hu: Mennyit lehetne megtakarítani a költségvetési kiadásokon?

V.I .: Ezt senki sem tudja, ugyanis nem állnak rendelkezésre hiteles információk. A kivonatos költségvetési törvényen, melyet a Magyar Közlöny végül nyilvánosságra hoz, egyszerűen nem lehet eligazodni. A magyar népnek nincs joga ahhoz, hogy a teljes, részletes állami költségvetést megnézze, melyből például kiderülne, hogy például egy hivatalban hányan dolgoznak, illetve mennyi a bérköltség. Az államigazgatás hagyományosan titkolózik. Egyetlen magyar kormány sem világította még át a költségvetési szférát, senki sem vizsgálta még meg, hogy valamennyi onnan finanszírozott intézményre szükség van-e. A részletes költségvetést a pártok sem ismerik, csak a fő számokat. Tömérdek szatellit intézmény és alapítvány működik a minisztériumok körül, melyekről nincs lista, és a pontos tevékenységüket sem ismerjük. Érdemes időnként fellapozni a Közbeszerzési Értesítőt, amelyből kitűnik, hogy a főhivatalok szinte az egész munkájukat „kiszervezik”, illetve megpályáztatják. Nincs rendjén például, hogy rendvédelmi szervezetek a saját objektumaik őrzésére pályázatokat írjanak ki, vagy például minisztériumi jogszabályok készítésére pályázatot írjanak ki. Ha felmerül a megtakarítás szükségessége, mindig a szociális kiadások lefaragásán gondolkodnak, holott egy átgondolt reformmal minden további nélkül, ha nem is 1000 vagy 2000, de 400 milliárdot meg lehetne takarítani, ami „benne van a rendszerben”. Jellemző, hogy az államapparátus racionalizálására még egy sóhivatalt sem hoztak létre az eltelt közel húsz évben, nemhogy egy felkészült szakemberekből álló független bizottságot. De addig, ameddig a miniszterek úgy gondolkodnak, hogy a lehető legtöbb forrást kell igénybe venniük a tárcájuk számára, nem is várható változás.

hvg.hu: Feltételezve, hogy megvalósul a Megegyezés program – bár Gyurcsány programjai eddig jobbára elfelejtődtek még végrehajtásuk előtt  – mekkora hatással lehet a nemzetgazdaságra?

V.I.: Tegyük fel, hogy minden megvalósul abból, ami le van írva. Ez sem több mint egy kismértékű tehercsökkenés, amelynek mértéke alig érezhető hatást jelent a gazdaságra. Jó jel viszont, hogy a történet végre nem adóemelésről szól. De a beígért intézkedésekről - melyek hatását egy működő vállalkozás gazdálkodásán bonyolult felmérni - sokaknak az a benyomása, hogy amennyit csökkentenek, annyit emelnek is. A miniszterelnök programjának hitelét rontja, hogy ehhez hasonló adó- és járulékcsökkentési programot ígért 2005 novemberében is, s azt az Országgyűlés el is fogadta. Aztán hét-nyolc hónap múlva, már a választások után, visszavonták a törvényt. Ezek után nehéz elhinni, hogy a most meghirdetett adócsökkentési program valóban több évig tart majd és maradéktalanul meg is valósul.

Pelle János