Kivágó Iván Györgyné: robbantást akadályoztunk meg

A soroksári munkáscsalád – varrónő anya, géplakatos apa – harmadik gyereke az „Oroszországból hozott” jelzőt kapja: „aznap születtem, amikor apám hazatért az orosz frontról”. A Fényes Elek Közgazdasági Technikum statisztikai tagozatának elvégzése után a Központi Statisztikai Hivatalnál áll munkába. Innen protezsálja be egyik munkatársának férje a Belügyminisztériumhoz, ahol az állambiztonsági szolgálat III/II. csoportfőnökségéhez, közismert nevén a kémelhárításhoz kerül. Eleinte irodai munkákat bíznak rá, az Idegennyelvi Főiskola elvégzése után azonban már élesben is megméretheti magát. „Operatív területre kerültem, hadnagyi rendfokozatban.” A rendszerváltás után őt is átveszi az utódszervezet Nemzetbiztonsági Hivatal; 1991 márciusában a nemzetközi osztály vezetőjévé nevezik ki, de szeptemberben „minden más osztályvezetővel együtt” őt is leváltják. Nyugdíjba megy, majd 1996-ban belép az MSZP-be. A párt színeiben 1998 óta biztos helye van a soroksári képviselő-testületben. 2000 óta alpolgármester, és ő elnökli a helyi MSZP-t is. Itt éri pártja hívó szava, hogy az előzetesbe került és mandátumáról lemondott Hunvald György polgármester fővárosi közgyűlési helyére beugorva, a „mérleg nyelveként” leadott szavazatával segítse a budapesti büdzsé elfogadását. Ezt követően lemond mandátumáról, de a főváros kerületi koordinációs bizottságában szakértőként tovább dolgozik.

A két, ma már felnőtt gyermekével egy soroksári családi házban élő politikus fiatalon versenyszerűen atletizált. A sport révén megismert diszkoszvető férje ma saját vállalkozását viszi. A házaspár, ha teheti, a család harkányi apartmanjában regenerálódik.

HVG: Megért önnek annyit ez az epizódszerep, Budapest költségvetésének megszavazása, hogy vásárra vigye érte a bőrét?

Kivágó Iván Györgyné: Kizárólag az lebegett a szemem előtt, mennyit veszít a főváros, ha nem lesz költségvetése. Amúgy tévednek, akik egynapos képviselőként emlegetnek: 12 napig voltam képviselő, mert már május 4-én megkaptam a mandátumot, csak az eskütételre később került sor.

– Nem érez haragot azok iránt, akik a demokrácia megcsúfolásával vádolják, amiért csak egyetlen szavazás erejéig ült be a közgyűlésbe?

– Akik azt akarták, hogy a fővárosnak ne legyen költségvetése, most nyilván mérgesek rám. Én viszont nem tudok gyűlölni. Ha valaki megbánt, azt keresem, hogy miért.

–Gondoljuk, pártjától sem remélte, hogy kiállásáért megkapja a szocialista munka hőse címet, de ugye ők legalább gratuláltak?

– Sok pozitív üzenetet, visszajelzést kaptam. A nőegyletben külön kis ünnepséggel is köszöntöttek. Hát, az ilyenek tartják bennem a lelket.

– Soha nem merült fel önben, hogy esetleg nem a jó oldalon áll? Például a múlt rendszerben, amikor az elhárításnál dolgozott?

– Én csak a hazánk ellen irányuló ellenséges tevékenység felderítésével és elhárításával foglalkoztam. Máshol ez egy megbecsült szakma, nemhiába csinálnak belőle filmeket. A legnagyobb titkosszolgálata egyébként a Vatikánnak van, mégsem bírálják őket érte!

© Horváth Szabolcs

– És önnek nincs mit meggyónnia? Mindent vállalni tud abból az időből?

– Meggyőződésem, hogy azok az ügyek, amelyekben dolgoztam, mind egy szálig jó és helyes ügyek voltak. Semmi olyat nem tettem, amiért bocsánatot kellene kérnem.

– De mégiscsak egy fogaskerék, egy láncszem volt egy elnyomó gépezetben...

– Idővel természetesen én is átéltem a rendszerből való kiábrándulást. De hogyan is láthattunk volna bele mi, akkori fiatalok a rendszer működésébe?! Nem voltunk olyan felvilágosultak, nem volt még annyi újság és tévécsatorna, amiből tájékozódhattunk volna. Nem jártak mifelénk, Erzsébeten nagy, fekete autók. Csak azt éreztük, az életünk egyre jobb.

– Ha nem titok, konkrétan mit köszönhet önnek mint egykori kémelhárítónak az ország?

– Több sikeres ügyünk volt, de ezekről nem beszélhetek, még ma is köt a titoktartás. Legyen elég annyi, hogy segédkeztem a hazánkban tartózkodó körözött bűnözők felderítésében, és többször besegítettem a terrorelhárítóknak, akikkel még egy robbantást is megakadályoztunk.

– Csodáljuk a higgadtságát: nagy titkok tudója, jól viseli a támadásokat. Ilyen jól megtanulta az álcázás mesterségét, vagy alkatilag sztoikus?

– Férfiak között dolgoztam: én voltam a második nő a III/II-nél. Megtanultam mindig erősnek mutatni magam.

– Ha már a múltja így derékba törte a politikai karrierjét, legalább azt elmondhatja, megérte annak idején a BM-nek dolgozni? Önök például szabadon utazgathattak?

– Áh, dehogy! A Balatonon nyaraltunk, és a Mátrában síeltünk. Azt mondták, külföldön veszélynek lennénk kitéve.

– Viszont van egy szép nagy háza. Kiszámolta már, mennyi ingatlanadót kell majd fizetnie?

– Harminc év folyamatos munkája van benne, a két kezünkkel hoztuk össze. Korábban a férjem szülei is itt laktak, s ahogy nőttek a gyerekeink, úgy nőtt a ház is. Szerintem csak azért mondják rá, hogy kastély, mert a lépcsőháza kör alakú, és van a háznak egy kis tornya is.

– Mit gondol, ha nem ide, hanem a világ szerencsésebbik felére, Nyugatra született volna, másként alakul az élete?

– Nem tudom, milyen hatások értek volna, de egyben biztos vagyok: bárhova sodort volna is az élet, a rászorulókon mindig segítettem volna.

– Ilyen erős szociális és erkölcsi érzékkel mi hajtotta a politika mocsárvilágába?

– Amikor 1991-ben eljöttem a BM-től, megfogadtam, hogy távol tartom magam a politikától. Össze is hoztunk egy közös vállalkozást a barátnőmmel, egy kis divatáruboltot Szántódon. De sajnos már egy szezon alatt kiderült, nincs üzleti vénám. Nem akartam senkinek sem azt hazudni, hogy jól áll rajta a blúz, ha egyszer nem passzolt rá.

– Na de ha se kémelhárítás, se vállalkozói lét, se fővárosi képviselőség – nyugtasson meg: ugye nem akar még az alpolgármesterségről is lemondani?!

– Nyolc éve vagyok szociális és egészségügyi alpolgármester Soroksáron, és azért vállaltam ezt a feladatot, mert úgy éreztem, tehetek valamit az igazságosabb elosztásért. Amíg bíznak bennem az emberek, csinálni is fogom.

– És ha úgy hozná a sors, megint azt követelné a párt és a haza érdeke, hajlandó lenne újra ringbe szállni a fővárosi képviselőségért?

– Bár a mandátumomról lemondtam, a koordinációs bizottság külsős tagjaként ma is aktívan dolgozom a fővárosiakért. Képviselőséget már koromnál fogva sem igen vállalnék. Most már inkább a fiataloknak szeretném átadni a tapasztalataimat.

IZSÁK NORBERT – DOBSZAY JÁNOS