Nemzetközi egyezményt sért, hogy a magyar büntetőjogban nem egyértelmű az európai közös kasszát megcsapoló bűncselekmények megítélése – állítja Miskolczi Barna. Szerinte a bizonyítékok kötelező kiadásáról szóló új európai jogszabály életbe léptével a britek sem tagadhatnák meg a Seuso-kincsek kiadását egy alapos magyarországi vizsgálatra.
HVG: Döbbenetes adat hangzott el a minap az Országos Kriminológiai Intézet által szervezett konferencián: az Európai Unió mintegy 130 milliárd eurós büdzséjének 10-20 százaléka érintett valamilyen bűncselekménnyel. Milyen bűncselekményeket képzeljünk el pontosan az EU pénzügyi érdekeinek megsértése alatt?
M. B.: Ez azért nem azt jelenti, hogy mondjuk 20 milliárd eurót ellopnak az unió költségvetéséből. A támogatásokra szánt pénzekkel kapcsolatos visszaéléseknél sokkal nagyobb summát tesznek ki a be nem folyt bevételek. A jogtalanul visszaigényelt áfa is idetartozik, ami tipikus esetben több európai céget érint, amelyek papíron egymásnak szállítják körbe-körbe az árut. Az első, exportőr cég még áfamentes számlát állít ki, mert a forgalmi adót a célországban kell megfizetni. A közbülső cégek viszont már áfás számlát küldenek tovább egymásnak, és visszaigénylik a sehol be nem fizetett adót. A felderített ügyek legnagyobb részét pedig a mezőgazdasági támogatásokkal kapcsolatos csalások teszik ki. Egy jellemző példa: egy magyar cég kiváló minőségűnek mondott kukoricát exportál például Ukrajnába, amihez exporttámogatást vesz fel. Majd visszaimportálja ugyanazt a kukoricát, amelyet immár gyenge minőségűként vámoltat el. Az eljárást többször is meg lehet ismételni, amíg a kukorica tényleg meg nem romlik. Az exporttámogatás és a vám különbsége minden alkalommal profitot hoz a cégnek.
HVG: A magyar joggyakorlatban ezek az esetek – például az úgynevezett áfakörhinta is – nem európai ügyek. A magyar büntető törvénykönyvben a 314-es paragrafus szól az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekményekről, de ezt alig használják. Helyette a jogalkalmazók által már megszokott passzusokat – adócsalás, csempészet, jogosulatlan gazdasági előny megszerzése – húzzák rá azokra is, akik az uniós kasszát csapolják meg. Hogy alakulhatott ez így?
M. B.: Tény, hogy kissé szabadon értelmeztük az unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezményt. Egyébként a többi európai állam is általában így tesz, mondván, például az áfacsalás nagyobb részben érinti a nemzeti költségvetést. Ezért az ilyen bűncselekményeket nem is szokták „összerakni”, hanem államonként külön-külön járnak el az ügyben – ebből aztán sokkal enyhébb büntetések következnek. Ezen a gyakorlaton változtatni kell. Mi már 2002-ben bevettük a Btk.-ba az említett 314. paragrafust, miközben magát az egyezményt csak 2009 végén ratifikáltuk. S valljuk be, a kettő között nincs teljes összhang, a Btk. 314. passzusában még a fordítás sincs rendben. Támogatáson például mi csak azokat értjük, amelyek közvetlenek és ingyenesek. Még nagyobb a káosz a közösségi kassza bevételi oldalát megkurtító adóval, vámmal, illetékkel kapcsolatos csalások terén. Az idetartozó bűncselekményekre kétféle tényállás, kétféle büntethetőség vonatkozik, amit úgy oldanak meg, hogy ezekre egyáltalán nem használják a 314-est.
HVG: Van olyan eset, amikor a bűnösök akkor járnak jobban, ha a közös európai kassza megrövidítését varrják a nyakukba?
M. B.: Az EU pénzügyi érdekeinek megsértése elnevezésű bűncselekmény szankciója egységesen öt év. Ez egyáltalán nem gyenge büntetés, de nagy értékű tárgy csempészéséért a Btk. szerint akár 12 év is adható. A magyar bírói gyakorlatban többször előfordult, hogy első fokon elítéltek valakit a 314-es alapján, majd másodfokon mást állapítottak meg, mondván: a vádlott csak azt tudta, hogy egy hamis pályázattal bűncselekményt követ el, azt már nem, hogy ezzel az EU-kasszát rövidíti meg. Ebben tett rendet 2009 végén jogegységi döntéssel a Legfelsőbb Bíróság, amikor kimondta: az a lényeg, hogy honnan származik a bűncselekménnyel megszerzett vagy megszerezni vágyott pénz.
HVG: Nem lenne egyszerűbb az egész 314. paragrafust kivenni a Btk.-ból, és az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekményeket egyenként beépíteni oda, ahol azok magyar megfelelője már szerepel?
M. B.: Politikai szempontból szerencsétlen húzás lenne akkor kivenni ezt a passzust, amikor a büntetőjogi integráció erősödik, ráadásul épp a magyar uniós elnökség kapujában. Szakmai szempontból pedig azért nem lenne jó, mert a 314-eshez tartozó bűncselekményekhez objektív vezetői felelősség is kapcsolódik, ami a magyar büntetőjogban másutt ismeretlen. Ha e cselekményeket például egy gazdasági szervezet munkatársa követi el, és a szervezet vezetője – szándékosan vagy gondatlanul – nem tesz ellene semmit, akkor ő is bűnös.
HVG: Az európai büntetőügyekben a bűnüldözés meglehetősen reménytelen: az esetek felderítése általában 2–5 év. Mennyiben segíthet majd ezen az európai ügyészség intézménye, amely az apropója volt az említett konferenciának?
M. B.: Az európai ügyészek megjelenése sokat lendíthet a bűnüldözésen. Akárcsak a magyar ügyészi szervezetben, lesz egy európai főügyész, és minden tagállamnak lesz egy-egy európai ügyésze. Fő feladatuk a nyomozás irányítása, illetve felügyelete, a vádemelés és a vád bíróság előtti képviselete lesz, bármely tagállamban ugyanúgy, mintha otthon lennének. Az európai ügyészek úgy tevékenykednek majd, mintha Európa egységes büntetőjogi térség lenne, bár ez még koránt sincs így. A büntetőjog területén nagyon lassan halad az integráció, hiszen a tagállamok ebből a szempontból roppant érzékenyek a szuverenitásukra. Mégis szükség lenne arra, hogy a kifejezetten közösségi érdekeket sértő bűnesetek miatt beengedjék majd egymás országába a másik állam speciális büntetőjogi ismeretekkel felvértezett európai ügyészét, hogy az egy ottani eljárásba beavatkozzék, többek között azért, mert így válthatók ki a hosszadalmas, bürokratikus jogsegélykérések. Utóbbiakkal megesik, hogy három év múltán jön rájuk egyáltalán valamilyen válasz. A magyar európai ügyész viszont ugyanúgy fordulhatna a spanyol vagy a holland rendőrséghez, mint a hazaihoz, és utasíthatná őket nyomozati cselekményekre, illetve ő maga is nyomozhatna. Az európai ügyészség hatáskörébe kezdetben kizárólag az európai közösségek pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények tartoznának, tehát például a terrorizmus vagy az emberkereskedelem nem. Később a hatáskör szélesíthető.
HVG: Ez egyelőre a jogászfejekben érlelődő terv, vagy már tudni lehet, mikor, hogyan állhat fel az európai ügyészség?
M. B.: Nem puszta elképzelésekről van szó. Egyes országok, például Olaszország vagy Belgium, lelkesen támogatják, és meglepő módon Spanyolország is, amelytől eddig igen nehéz volt jogsegély útján információt kapni. Maga az európai ügyészség legkorábban 2012–2013 tájékán állhat fel, Viviane Reding európai igazságügyi biztos asszony még a saját hivatali idejében szeretné ezt elérni. Más kérdés, hogy Magyarország azonnal bekapcsolódik-e, hiszen ez nem lesz kötelező.
HVG: Amíg a különféle bűncselekményeket eltérően ítélik meg az egyes tagországokban, fennáll a veszélye annak, hogy az európai ügyészek a saját szempontjaikat várhatóan jobban toleráló bíróságok elé viszik ügyeiket.
M. B.: Azt a jelenséget, hogy az érintettek megpróbálnak a számukra kedvezőbb eredménnyel kecsegtető bírósághoz fordulni, „forum shopping” néven szoktuk emlegetni. Ezt kiküszöbölni a tagállami Btk.-k asszimilációjával lehetne, de ennél gyorsabb megoldás az unió érdekeit sértő bűncselekményekre vonatkozó közös Btk., amit terveznek is már. Ez az úgynevezett Corpus Juris Europae. A lényeg, hogy ugyanazokat a bűncselekményeket minden országban ugyanúgy írják le, értelmezzék és szankcionálják.
HVG: Addig is történik valami a határokon átnyúló nyomozások felgyorsításáért?
M. B.: Egy új, a tagállamok által a jövő év elejétől törvénybe iktatandó uniós jogszabály szól majd az európai bizonyítékfelvételről. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok kötelezően kiadnák egymás bűnüldöző szerveinek az azok által kért bizonyítékokat. Mondok egy példát, amellyel egyébként az idei, Barcelonában és Bukarestben megrendezendő nemzetközi igazságügyi fogalmazói versenyre készülünk. Máig megoldatlan a Seuso-kincsek rejtélye. Meggyőződésünk, hogy a késő római kori ezüsttárgyakat Magyarországon lopták el, és innen vitték ki külföldre, így kerülhettek nagy-britanniai műtárgyaukciókra. Rendőrségi feltételezések szerint Polgárdi környékén ásta ki őket 1975-ben egy amatőr régész, akit öt évvel később felakasztva találtak. Itt nyilván nyereségvágyból elkövetett emberölésről van szó, ami több mint 30 év után sem évült el. Új bizonyítékokkal újra lehetne éleszteni a nyomozást, ezért szeretnénk a kincseket Magyarországra hozni és megvizsgálni. A britek sosem adták ki azokat, ám ha jövőre életbe lépne az európai „bizonyítékparancs”, ezt többé nem tagadhatnák meg.
GYENIS ÁGNES
Miskolczi Barna
Tíz évvel ezelőtt a korrupciós és a szervezett bűnözéssel kapcsolatos ügyek nyomozójaként kezdte a Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatalnál, de egy év után átnyergelt a kiemelt gazdasági bűncselekményekre. A 39 éves szakember 2004 óta a Legfőbb Ügyészség berkeiben mélyed el az európai unióbeli büntetőjogi integrációban, illetve a közösség határain átnyúló gazdasági bűncselekményekben. Tagja az Európai Ügyészség felállításán munkálkodó szakértői csapatnak és több európai uniós büntetőjogi szervezetnek, például az Európai Csalásellenes Hivatalnak, az Európai Tanács Korrupcióellenes Államok Csoportjának vagy a Pénzmosás Elleni Tárcaközi Bizottságnak. Mindemellett a Magyar Bíróképző Akadémián leendő ítészeknek oktatja az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények rejtelmeit.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
