„Nem tudnak legyőzni minket, egy teljes hadsereggel sem”

HVG: Ha minden a tervek szerint történik, az Egyesült Államok közvetítésével hamarosan közvetlen tárgyalások kezdődnek Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök, valamint a Fatah elnöke, a palesztinok körében Abu Mazenként emlegetett Mahmúd Abbász között. Mire számít?

F. B.: Abu Mazennek nem volt más lehetősége, mint hogy elfogadja a direkt tárgyalásokat, holott eredetileg indirekt megbeszélésről volt szó. A Fatah elszigetelődött a palesztinok körében, egyedül a nemzetközi közösség tudja fenntartani a mozgalmukat. Ennek érdekében pedig gyakorlatilag feltételek nélkül tárgyalnak a megszállókkal, akik továbbra is telepeket építenek palesztin földeken. Nem fűzünk reményeket a találkozóhoz, pláne úgy, hogy az a szervezet képviseli a palesztinok érdekeit, amely kollaborál a megszálló hatalmakkal.

HVG: Önök viszont nem is hajlandók tárgyalni Izraellel. Nem gondolja, hogy a totális háború és Izrael állam eltörlésének doktrínája irreális a jelenlegi politikai és gazdasági helyzetben?

F. B.: A Hamász nem azért nem tárgyal a megszállókkal, mert nem szeretne békét és biztonságot teremteni a palesztinok számára. A palesztinok érdekeit jelenleg egyedül a Hamász képviseli a térségben. A palesztin nép 1964 óta folytat honvédő háborút, ezalatt számtalan béketárgyalásra került sor minden eredmény nélkül. Eltelt majdnem fél évszázad úgy, hogy a Palesztinai Felszabadítási Szervezet többször is megállapodott a megszállókkal, amit ők természetesen nem tartottak be. Miközben békéről beszélnek, folytatják Jeruzsálem cionizálását, falvakat tesznek a földdel egyenlővé, falakat építenek, újabb területeket vesznek el a palesztinoktól. Ilyen történelmi tapasztalatok után egyszerűen értelmetlen tárgyalóasztalhoz ülni, nyilvánvaló, hogy ez nem vezetne semmilyen eredményre, csak legitimálná a megszállást.

HVG: A honvédő háborút sosem különböztetik meg Izrael felszámolásának tervétől, és eszközeikben sem mindig válogatnak. Talán ez az oka annak, hogy a világ jelentős része terrorszervezetként jegyzi önöket.

F. B.: Ma a világban bevett dolog, hogy bármilyen szervezetre rá lehet sütni a terrorista jelzőt. Kényelmes megoldás ez, és gyakorlatilag minden akciót legitimál. A Hamász nem terrorszervezet, nem támad nyugati célpontokat a világban, ellenségei csak és kizárólag a megszállók, akik ellen háborút folytat. Ezt próbáljuk megértetni a világgal. Elképesztőnek tartom, hogy miközben egy állam totális blokád alatt tart kétmillió embert úgy, hogy még az elemi szükségleteikhez is nehezen férnek hozzá, rólunk mondják azt, hogy terroristák vagyunk.

HVG: A Gázai övezetben több iszlamista párt is működik. Igaz a hír, hogy a Hamász nemrég megölte az egyik szervezet, a Dzsaldzsalat vezetőjét?

F. B.: A szélsőséges, fundamentalista csoportok megjelenése egyértelműen a Gáza elleni, négy éve tartó blokádnak, a megszállásnak a következménye. Ezeknek a csoportoknak az érvelése az, hogy csődöt mondtak a demokratikus módszerek, másképp kell megpróbálni Palesztina felszabadítását. A Hamász egy mérsékelt iszlamista párt, nekünk nem célunk, hogy visszaállítsuk a kalifátust, senkire sem kívánjuk ráerőltetni az iszlámot, de képviseljük annak etikáját. Tiszteljük a nőket, mások hitét, nem vagyunk sem a zsidó, sem a keresztény vallás ellen. Hiszünk a demokráciában. Ami Rafahban történt, az valószínűleg egy helyi incidens volt. Ott erőszakkal akarták bevezetni a saríát, mint a tálibok vagy az al-Káida.

HVG: A Mavi Marmara hajó nevével fémjelzett blokádtörési kísérletet szervező török alapítvány egyértelműen kötődik a Muzulmán Testvériség nevű nemzetközi mozgalomhoz, így a Hamászhoz is. Önök a Testvériség palesztin szárnyából alakultak politikai párttá. Izrael fényképekkel próbálja bizonyítani, hogy a flottilla blokádtörési kísérlete szervezett provokáció volt.

F. B.: Ezzel a hazugsággal arról a kegyetlen mészárlásról akarják elterelni a világ figyelmét, amit műveltek. A Hamásznak semmilyen kapcsolata nincs a török humanitárius szervezettel, amely megpróbálta megtörni a blokádot. Mindemellett üdvözlünk minden olyan támogatót, legyen az muszlim, zsidó vagy keresztény, aki látja az igazságtalanságot, ami velünk történik, és megpróbál tenni ellene. Akik a Mavi Marmarán meghaltak, mind mártírjai egy igaz ügynek. Természetesen tartjuk a kapcsolatot több muszlim testvérszervezetünkkel, politikailag azonban függetlenek vagyunk.

HVG: Idén januárban választásokat kellett volna tartani az övezetben, ezt határozatlan időre elhalasztották. A Fatah azt állítja, önök semmilyen körülmények között nem akarják feladni a térség feletti ellenőrzésüket, ezért szabotálták a kairói Fatah–Hamász-tárgyalásokat.

F. B.: Hogyan lehetne választásokat tartani, amíg Hamász-vezetők ülnek a Fatah-börtönökben, amíg nincs megállapodás a lebonyolításról? A szerződés, amelyet Kairóban elénk tettek, gyakorlatilag teljesen eltért a tárgyalások során rögzített megállapodásoktól. Nyolc, stratégiailag fontos pontról tárgyaltunk, például a választások kérdéséről, a közös biztonsági apparátus visszaállításáról, illetve a Palesztinai Felszabadítási Szervezet központi tanácsának felállításáról. Ezeknek a tárgyalásoknak számunkra az a tapasztalata, hogy a Fatah és a közvetítő Egyiptom mindent elkövetnek annak érdekében, hogy lesöpörjék a Hamászt a politikai porondról. Például abban a szövegben, amelyet alá kellett volna írnunk, a Fatah gyakorolná a választások törvényességének teljes ellenőrzését és lebonyolítását, mi nem delegálhattunk volna senkit a bizottságokba. Ilyen feltételek mellett nem írhattuk alá a megállapodást, mert semmi sem garantálta volna, hogy a választások törvényesek legyenek, és valóban a palesztin nép akaratát tükrözzék. A tárgyalásokat nem mi szabotáltuk, hanem a Fatah és az egyiptomi közvetítő fél.

HVG: A két legnagyobb palesztin szervezet közti jeges viszony több politikai elemző szerint kizárólag Izraelnek kedvez. Folytatni fogják a tárgyalásokat?

F. B.: Semmi akadályát nem látjuk a tárgyalások folytatásának a Fatahhal, ha hajlandóak a Hamászt egyenrangú félként elismerni. Bármikor készek vagyunk asztalhoz ülni Abu Mazennel, ha azt látjuk, hogy a palesztin nép érdekét valóban a sajátja elé helyezi.

HVG: A 2009-ben Izrael által indított Öntött Ólom hadművelet óta a Gázai övezetből nemigen lőttek rakétát Izraelre. Több forrásból is hallottam, hogy önök szigorúan ellenőrzik, ki támadhat meg izraeli célpontokat, és több harcoló brigádot lefegyvereztek. Egyes ellenzéki hangok szerint „aranytálcán kínálták a békét Izraelnek”.

F. B.: Valóban ellenőrizzük a fegyveres megmozdulásokat az övezetben, elsősorban azért, hogy garantáljuk a magas fokú közbiztonságot. Az elmúlt hónapokban azért nem lőttünk rakétákat, mert minket sem támadtak. A Kasszám-rakéták főleg önvédelmi célokat szolgáltak. Olyan brigádokat fegyvereztünk le, amelyek szintén a közbiztonságot veszélyeztették.

HVG: A nemzetközi közösség mindent elkövet, hogy hírt kapjon a 2006-ban elfogott izraeli katonáról, Gilád Salitról. Folytatnak tárgyalásokat Izraellel a szabadon bocsátásáról?

F. B.: A Hamász egyértelműen kijelentette, hogy Salitért cserébe 450 bebörtönzött palesztin elengedését követeli, akik nagy része asszony, gyermek vagy idős ember. De visszautasították ezt a követelésünket, és felálltak a tárgyalóasztaltól. Bármikor készek vagyunk folytatni a tárgyalásokat Salit sorsáról, amennyiben hajlandók elengedni a kért palesztin foglyokat. Salit egyébként él és jól van.

HVG: A Gázai övezetet Izrael és Egyiptom három éve blokád alatt tartja, a humanitárius segélyeken kívül alig jut be bármilyen árucikk a térségbe. Meddig bírja a Hamász, illetve a civil lakosság az ebből fakadó nélkülözést?

F. B.: Ameddig csak kell. Vannak alagútjaink, fegyvereink. A végsőkig elszántak vagyunk, és Isten segítségével győzni fogunk. Nem tudnak legyőzni minket, egy teljes hadsereggel sem. Bárki, aki felismeri a cionista igazságtalanságot, és szót emel ellene, illetve megpróbálja megtörni a blokádot, a testvérünk. Többen vannak, mint hinné.

JÁSZBERÉNYI SÁNDOR / GÁZAI ÖVEZET