hvg.hu: Mi a véleménye az új felsőoktatási törvény körüli perpatvarról?

Mészáros Tamás: A vita még nem zárult le. Különböző vélemények jelennek meg. Ami engem illet, egyetértek a Magyar Rektori Konferencia azon álláspontjával, hogy az első változatot –amely inkább csak alapnak volt tekinthető – jelentősen módosítani kell.

Mészáros Tamás

Túry Gergely

Meglehetősen nehéz ugyanis elfogadni egy törvénykoncepciót, ha nem látom, hogy mi lesz a mögötte lévő, később kidolgozandó 23 jogszabályban? A Rektori Konferenciával együtt én sem támogatom a kerettörvény-jelleget. .

hvg.hu: És a finanszírozásról mit gondol?

M. T.: Annak is számos aspektusa homályban maradt. Azt már látjuk, hogy a kormányzat a normatív finanszírozásról jelentős mértékben át kíván térni a feladat-finanszírozásra. Ez pozitív lépés, de nem tudjuk, mi is lesz a feladat. Illetve, hogy ahhoz milyen mértékben lesz hozzárendelve pénz. Egy csökkenő hallgatói létszámnál nem tudjuk, hogy milyen teljesítmények azok, melyeket majd díjaznak. Így erről pillanatnyilag rendkívül nehéz véleményt mondani. A gazdasági autonómia és általában, az egyetemi autonómia nagyon szorosan összefügg. Ha én gazdaságilag nem vagyok önálló, ki vagyok szolgáltatva a kormányzatnak, hiába mondom azt, hogy nagy autonómiával rendelkezem a kurzusok és szakok meghatározásában. A finanszírozás és az akadémiai autonómia tehát együtt mozog. Ez nem elég markánsan jelenik meg a törvénykoncepcióban.

hvg.hu: Pálinkás József, az MTA elnöke a napokban úgy nyilatkozott, hogy a tanárképzésben ugyan szükség lehet az osztatlan képzésre, de visszaállítását  át kellene gondolni, magyarán, nem akarja kidobni a fürdővízzel a gyereket. Ön ezzel egyetért?

M. T.: Többször beszélgettem Pálinkás Józseffel, rektortársaimmal a felsőoktatási törvény koncepciójáról. Magam is Bologna-párti vagyok, az is voltam. Éveket tettünk bele abba, hogy a Bologna-rendszer adaptálásával átalakítsuk a hagyományos 5-6 éves képzést. Egyetértek Pálinkás Józseffel, túl általános azt mondani, hogy „fölül kell vizsgálni a Bologna-rendszert”. Lehet, hogy a pedagógusképzésnél más a helyzet. De az összes többi képzés tekintetében nem merném tűzbe tenni a kezem. A Bologna rendszer például a mi területünkön, a közgazdasági, a társadalomtudományi, az élelmiszermérnöki, illetve a kertészettudományi képzésben bevált.

hvg.hu: Erre miből következtet?

M. T.:  Abból, hogy a hallgatók nagy része három év után is megtalálja azt a munkahelyet, amelyet megcélzott. Aki akar, bármikor visszajöhet a mesterszakokra. De azért nem kell mindenkinek, aki a gazdálkodási szak területén szeretne diplomát szerezni, közgazdasági csúcs-elemzőnek lennie.

Kellenek a „kétkezi munkások” is, akik könyvelnek, a pénzügyeket intézik, megoldják azokat a feladatokat, amelyeknél nincs feltétlenül szükség elmélyült matematikai elemzésekre. Erre kiképezzük a hallgatókat az első három - három és fél évben. Ha pedig úgy látja az illető vagy a cége, hogy szükség van további képzésre, eljön mesterszakra. Pokorni Zoltánnak is az volt az egyik kifogása a törvénytervezettel szemben, hogy nem szabad megkülönböztetés nélkül felülvizsgálni a Bologna-rendszert. Azt szoktam mondani, hogy aki Bologna-ellenes, az hallgatóellenes. A hallgatónak meg kell adni a lehetőséget, hogy beleilleszkedjen az európai felsőoktatási térbe és munkaerő-piacba.

hvg.hu: Hogyan értelmezhető, a Corvinus esetében az elméleti és a gyakorlati alapképzés fogalma?

M. T.: Erről korábban is vitatkoztunk a főiskolákkal. Arról volt szó, hogy a főiskolák döntően a gyakorlati képzés, az egyetemek pedig az elméleti képzés irányába mentek. Most ez visszaköszön a törvénykoncepcióból. Ez sincs annyira kibontva, hogy elfogadhatná az ember. Nem szerepel a tervezetben, hogy a gyakorlati képzés után hogyan lehetne mesterszakra menni: a hallgatónak esetleg különbözeti vizsgát kell tenni, vagy plusz egy évet tanulni?  Az sem derül ki, hogyan lehet az elméleti képzés után gyakorlati képzésben részesülni.

A Bologna-rendszernek éppen az a lényege, hogy mindenki mindenhová mozoghat. Lehetőleg ne tegyünk újabb akadályokat a hallgatók útjába. A koncepciónak ez a része sincs még megfelelően kidolgozva.

hvg.hu: Hogyan látja a HÖOK szerepét?

M.T.:  Az egyetemen a többség azt mondja, hogy magas a 33 vagy 30 százalékos HöOK részarány a Szenátusban. Különösen magas bizonyos döntések esetén. Ezek elsősorban a személyi jellegű döntések, ilyen a rektorválasztás is. Én nem elsősorban az aránymódosításban keresném a megoldást, hanem abban, hogy milyen döntésekbe szólhatnak bele abszolút döntési joggal, illetve melyekbe véleményezésivel. Ezeket el kellene különíteni.  

hvg.hu: Mit gondol a vizsgaszám korlátozásáról?

M. T.: Ez megint a kerettörvény-jellegnek egy olyan eleme, amit nem szabadna törvényben meghatározni. Értem a lényegét, hogy nagyon elnyújtják a hallgatók a diploma megszerzésének idejét. Nem érdeke a gazdaságnak és a társadalomnak, hogy 6-8 évig hallgatóként mozogjanak a diákok a világban, ne hasznosítják a tudásukat. Valahogyan érdemes ösztönözni a hallgatókat diploma-megszerzés idejének lerövidítésére. De hagyjuk a kérdést az egyetemekre. Döntsék el ők, egyeztetve a hallgatókkal. Mi magunk is a vizsgaszámokat szabályoztuk, a legtöbb esetben a hallgatók képviselőivel sikerült ez ügyben.

hvg.hu: A kormány tagjai jelenleg is dolgoznak a „javított” felsőoktatási törvényen. Mire számít?

M. T.: Azt tapasztalom, hogy jó irányba mozdulnak a dolgok. Az egyetemi rektor kollégákkal összeállított javaslatok egyre inkább megjelennek az új koncepcióban. Bízom benne, hogy ebből senki sem csinál presztízskérdést.

Ugyanakkor az egyetemi gazdasági tanácsok meghurcolásával, kifigurázásával nem értek egyet. Nekünk olyan gazdasági tanácsunk volt, amely kifejezetten szakemberekből állt, szívesen dolgoztam volna velük még öt évig. Úgy látom, ezt a területet nem megfelelően kezelte a kormányzat.  Végül megmarad nálunk is a  a gazdasági tanács, de úgy, hogy mindenkit fölmentenek, aztán az eddigi három tag helyett négyet fog a minisztérium kinevezni. Remélem, jól tudunk majd együttműködni a kinevezettekkel.

hvg.hu: Szükség van ennyi felsőoktatási intézményre? Demográfiai hullámvölgyben vagyunk csökkenő belépő számokkal…

M. T.: Nemrég megjelentettem egy tanulmányt a felsőoktatásról, a problémákról. Megnéztem, hogy Európában egy felsőoktatási intézményre hány hallgató jut. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy egyáltalán nincs túl sok államilag finanszírozott felsőoktatási intézmény Magyarországon. Az apróbb egyházi főiskolákat ne számítsuk ide: 29 állami intézmény van, ebből 19 egyetem és tíz főiskola. Ezt nem tartom soknak. Néhány országot találtam csak, ahol nagyobb ez az arány.

Persze, a csökkenő jelentkezési létszámmal együtt megjelennek a problémák is. Nálunk például 20 százalékkal lefaragták a gazdaságtudományi területre, 30 százalékkal pedig a társadalomtudományi területre felvehető ösztöndíjas hallgatók számát. Ehhez majd alkalmazkodnunk kell. Egy kisebb egyetembe kell majd gondolkodnunk, ami egy nagyon fontos stratégiai kérdés. Tény, valószínű előbb-utóbb hozzányúlnak az intézményi struktúrához is.

Szerintem a további integrációk segítenének. Nem megszüntetni kéne intézményeket, hanem erőteljesebb együttműködésre ösztönözni azokat. A vidéki főiskolákat erősítené, ha egy-egy nagy egyetemhez kötődnének valamilyen módon. A köztük lévő munkamegosztás és a hallgatói létszám megoszlása pozitív irányba vinné a rendszert. Abban egyetértek, hogy nem szabad fölszámolni ezeket az intézményeket.

hvg.hu: Hogyan javítana a felsőoktatás minőségén?

M. T.: Erősíteni kell  -- s ez a törvényből talán majd következik, -- a hallgatói és oktatási fegyelmet. Hiába vannak kiváló tanárok és professzorok, ha az óraközi munka nem megfelelő. Ebben hibás a mai világunk és a munkaerő-piac is. Át kellene gondolni, hogy nálunk a legjobb hallgatók az egyetem mellett dolgoznak. Ha ezt megengedjük, rombolja a minőséget. Továbbá nagyon fontosnak tekintem a tananyag digitalizációját, az alternatív oktatási formák megtalálását. A tankönyvtámogatáson is változtatni kellene. A kis mesterszakokra például nem érdemes önálló könyveket megjelentetni. Itt a digitális tananyagoknak az eddigieknél sokkal nagyobb szerepük lelhet.

A felsőoktatás differenciálására óriási szükség van. Nem igaz, hogy mindenki egyforma, egyformán tanul, egyformán jól tanít, mindenkinek egyformát kell tanítani. A Bologna-rendszer egy kicsit ebbe az irányba vitt el bennünket, az akkreditáció szintén. Jó irányba indultunk el a kutatóegyetemekkel, jó, hogy van öt kutatóegyetemünk. Úgy vélem, az elitegyetemi megoldást is meg kell tartani. Sajnálatos, hogy a Corvinus az idén csak a tavalyi összeg felét kapta meg a mesterképzéshez. Ha nem differenciálunk, akkor a legjobbak minőségi oktatása nem valósulhat meg.