"Az aktív polgárság a következőt jelenti: mi, mint állampolgárok, valamint az erre létrejött civil szervezetek, járjunk a nyakára önkormányzatunknak, állami szerveinknek, követeljük a tisztességes konzultációt az országot érintő szakpolitikai kérdésekben és egyeztetést helyi ügyekben - mutat rá a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tanáraként dolgozó, pszichés önsegítő honlapot is működtető Babarczy a Life & Style számára írott cikkében.

Ennek fejében természetesen ígérjük meg, hogy az érintett helyi közösséget mozgósítjuk. Hol áll ebben Magyarország? A közelébe sem engedi a döntéselőkészítésnek a kompetens civil szervezeteket, sőt elvette az állampolgár azon jogát, hogy az Alkotmánybíróságnál alkotmányossági bírálatot kezdeményezzen" - írja Babarczy.

Berki Beáta

A szerző szerint az önkéntesség kötelezővé tétele nem feltétlenül a legjobb megoldás. "Hoffman Rózsa kiváló ötlete, hogy ne lehessen középiskolai bizonyítványt szerezni önkéntes munka nélkül, jól hangzik. Bennem például nosztalgiát ébreszt a rohadt szilvaszedés közösség forrasztéklétesítő (vagy mi is?) ereje iránt. Én ugyan se a szilvaszedésről, se a magyar mezőgazdaságról nem tanultam semmit, nem találkoztam egyetlen autentikus mezőgazdaságival sem, mert ők igen dühösek voltak, hogy vidám amatőröket ömlesztett rájuk a KISZ-bizottság, annál érdekesebb volt, hogy ki kivel mit csinál a munkásszálló szobáiban. Élmény volt. Biztos élmény is lesz.

Hogy az önkéntesség felvirágoztatásának első lépését tesszük meg ezzel, azt azért erősen kétlem. Például Hoffman Rózsa még mindig a „társadalmi munka” kifejezést használja, kicsit lemaradva a KIM, a KÜM és a NEFMI által is koordinált program bevezető ismertetőjétől, amely kiemeli, hogy az „önkéntesség” és a „társadalmi munka” a legtöbb magyar fejében már nem csúszik össze."

Olvassa el a teljes cikket a life-style.hu oldalán.