Mindenekelőtt azt kellene tisztázni, valójában mi a kormányzati cél. Az öngondoskodás és a kockázatokkal arányos felelősségvállalás – ahogy elhangzott? Ösztönzés az egészségesebb életmódra? A költségvetési konszolidáció miatt szükséges bevételnövelés, azaz valamiféle adóemelés? Vagy a multik ismételt megleckéztetése? Esetleg mindez együtt? A megvalósítás szempontjából nagyon nem mindegy a tényleges szándék.
Nézzünk egy érdekes példát! Dániában hasonló adót vezettek be. Ott egyértelmű volt a cél, népegészségügyi megfontolásból próbálják a lakosságot az egészséges termékek vásárlására ösztönözni. Ezért egységesen (!) cukor- és/vagy zsírtartalmuk alapján vetettek ki különadót az élelmiszerekre. Mindegyik érintettre. Nem csupán a hamburgerekre, nemcsak a multik által forgalmazottakra, hanem minden olyan élelmiszerre, amelynek az egészségesnél nagyobb a cukor- vagy a telítettzsír-tartalma. Így különadó terheli a fagylaltot, a csokoládét, a vajat, a margarint, de még a dánok által különösen kedvelt kacsahúst is! Hiszen mi értelme van leszoktatni az embereket a Big Macről, ha közben más módon beviszik a felesleges cukrot, zsírt? Nem a McDonald's az ellenség, hanem a túlzott mennyiségű üres kalória – mondják a higgadt dánok.
Magyarországon egyelőre zavarosabb a helyzet. Félő, hogy itt a hangsúly a költségvetési kényszeren van, amit alátámaszthat, hogy az intézkedést a konszolidációs csomag részeként emlegetik. Pedig minél sikeresebb a program, hosszabb távon annál kevesebb bevétel származik belőle, ezért sem lenne szabad az egészségügy finanszírozásakor tartósan számolni vele. A dánok is úgy kalkuláltak, hogy rövid felfutás után később csökken a bevétel. Még több kétely merülhet fel a világos kritériumok alkalmazásával kapcsolatban. Nehéz elképzelni, hogy a kormány egységesen sújtaná adóval a népegészségügyi szempontból ártalmas élelmiszereket – fél évvel az után, hogy például legalizálta az otthoni pálinkafőzést. Nálunk is népszerűek a gyorséttermek, mégis értelmetlen lenne a szankciót a hamburgerre meg a kólára szűkíteni. És a jó magyaros, bő zsírban kisütött lángos? A pacal? A közkedvelt körömpörkölt? A disznótoroshoz képest egy super size menü is reformkonyhának minősül. Ha ezek kimaradnak, akkor sem népegészségügyi célokról, sem a nagyobb kockázatokból adódó nagyobb hozzájárulás elvéről nem lehet beszélni. Ha tisztán zsírtartalom alapján értékelünk, akkor bizony számos, most kedvezményes áfájú termék, így a vaj, a tejszín, de akár még a magas zsírtartalmú tejföl esetén is nehezen indokolható a mentesség a különadó alól.
Junk foodnak azokat az élelmiszereket nevezzük, amelyek élettani értéke alacsony, azaz „üres kalóriát” tartalmaznak, vagy olyan összetevőik vannak, amelyek egészségtelenek. Ettől még lehetnek finomak, akkor is, ha multinacionális vállalatnál készülnek, és akkor is, ha nálunk otthon. Ha már szóba került az általam is nagyra becsült hungarikum, a pálinka: Magyarország élen jár az alkoholfogyasztásban és az azzal összefüggő megbetegedésekben és halálozásokban. Nem mellékesen az alkoholt is a junk food kategóriába soroljuk.
HORVÁTH ÁGNES
(A szerző egy egészségügyi tanácsadó cég vezetője, volt miniszter)