Görcsbe tekeredik a gyomrom, amikor a honi haladást a melegek (transzneműek, metroszexuálisok és a többiek) ügyében az érzékelteti legjobban, hogy honfitársain többsége finoman elmozdul a szigorú náci álláspont (kiirtani mindegyiket!) felől a náci megengedő (meg kell gyógyítani ezeket a szerencsétleneket, lehetőleg átnevelő táborokban, és akkor nekik is sokkal jobb lesz!) álláspont irányába, és még dicséri is magát a tükörben, hogy milyen demokratikus, modern és felvilágosodott.

Amikor a magyarok magukra gondolnak, mindig ilyesmiket gondolnak, és komolyan gondolják. Ennek a beteg irányzatnak példamondata a nagyon fontos dolog a szabadság, de a szabadosság káros (és kétes esetekben mindig a szeretett politikus dönt), majd ezen szellemben ki lehet végezni mindenkit, akinek például hosszú a haja.

A melegjogok kérdése az egyik olyan kérdés, melyben tökéletesen mindegy, mit gondol a lakosság többsége. Lehet, hogy ez kicsit durván hangzik, úgyhogy megismétlem még egyszer: drága, látens és nem látens homofób felebarátaim, magyar lakosok! Hosszan és látványosan mondhatjátok a hülyeségeiteket, de egy európai ország nem engedheti meg magának ezen vélemények meghallgatását sem, nemhogy figyelembevételét.

Mármint nem engedhetné meg.

A valóság ezzel szemben az, hogy a BRFK a közlekedés más úton történő megoldhatatlanságára hivatkozva nem engedélyezte az idei Pride-ot sem, ahogy már tavaly is, és ilyenkor még csak nem is pironkodnak, mert a Békemenet idején meg lehet oldani a közlekedést, a Kocogó Fesztivál alatt szintén, de amikor melegek akarnak ott vonulni, akkor nem és kész.

Nem hiszem, hogy a BRFK ilyen esetekben maga dönt, de amennyiben mégis, akkor talán most mondjon le az egész felső vezetés, mert alkalmatlanok. Alkalmatlanok persze akkor is, ha a Fidesz mondja meg nekik, mit kell dönteni, de utóbbi esetben nem kísérletezem a lemondatásukkal. Nem nehéz észrevenni, hogy a lakosság többségéhez képest a kormánypártok még mindig előbbre vannak, messze ugyan Európától, de legalább sem kiirtani, sem meggyógyítani nem akarják a melegeket, csak azt próbálják kifejezésre juttatni, hogy melegek nincsenek.

Nem igazából, mert melegek vannak, ezt Semjén Zsolt is tudja és Orbán Viktor is, de lehetőleg ne beszéljünk róluk, ne legyenek benne a tévében és a rádióban, ne mocorogjanak, és ne kelljen velük foglalkozni. Márpedig ha lesz Meleg Büszkeség Napja, akkor foglalkozni kell velük, mivel jönnek a nácik kiabálni, mert ők annyira magyarok, és annyira nem melegek, hogy fáj nekik már az is, hogy más az. Így aztán ilyenkor ordibálniuk kell, és megverni azokat, akik eszükbe juttatják a tornatermi öltözők sikamlós kis fantáziáit, meg a kacér gondolatokat, amikor egymás egyenruhába bújtatott formás idomait szemlélik, természetesen szigorúan hazafias, nemzeti és esztétikai szempontokból.

Ismerve a statisztikát, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy százalékban pontosan kifejezhető, hány frissen avatott gárdista vetkőzteti szemével Vona Gábort, hiába tartozik ugyanazon nemhez. Nem kell ezt szégyellni, akkor sem, ha viszonzásra talál az érzés, akkor sem, ha nem, mert a világ ilyen, vannak benne heterók, vannak benne melegek, és vannak biszexuálisok, hogy tovább fokozzam a helyzetet.

Orbán Viktor nem akar melegeket látni az utcán, mert ha nem látszanak, akkor szinte már nem is léteznek, de beszélni biztos nem kell róluk, mert az olyan kínos, főleg, ha a kereszténydemokrata ifjak is jelen vannak. Marad a betiltás, a betiltás viszont azzal jár, hogy még többet kell a dologról beszélni, szinte már mindenki erről beszél, a fideszes vezetőség meg nyirkos ágyneműjét magára tekerve küzd a problémával, de megoldani nem tudja.

Persze, hogy nem tudja, mert a probléma nem létezik, csupán két-három álszent, képmutató párt, meg a talán még álszentebb és képmutatóbb lakosság. Miközben a helyzet egyszerű és a lehető legtermészetesebb: dugni jó, függetlenül nemtől, vallástól és politikai meggyőződéstől. Aki pedig ezt megpróbálja cáfolni vagy bűntudattal terhelni, az vagy szimplán hülye, vagy magyar jobboldali politikus.