Az amerikai és az európai publicistákat, véleményformálókat természetesen továbbra is elsősorban a szíriai rezsimmel szemben kilátásba helyezett amerikai büntetőcsapások foglalkoztatták.

Obama elnök helyesen tette, hogy (Líbiával ellentétben – a szerk.) saját tanácsadóinak többségét figyelmen kívül hagyva a Kongresszus elé vitte a légicsapások ügyét, ám egy kétpárti koalíciónak nemet kell mondania a tervre – írja szerkesztőségi cikkében a The Nation című baloldali magazin. A lap elismerését fejezi ki az elnöknek, amiért szembe mert szállni a "karosszék-patrióták" várható tiltakozásával, ám úgy látja: "ideje, hogy a demokrácia működjön", azaz, mivel az amerikaiak többsége nem akar háborút, engednie kell a többségnek. Ám mivel Obama elszánta magát a támadásra, a lap szerint csak úgy kerülhető el a háború, ha a Kongresszusnak azok a tagjai, akik az emberi jogokat nem katonai eszközökkel, a nemzetközi jog útján támogatják, "felemelkednek a pillanat erkölcsi és politikai kihívásához."

"Politikai ügyként az igen szavazat (tehát a bombázás támogatása – a szerk.) több szempontból problematikus lehet. De egy nem szavazat szinte biztosan katasztrofális lenne a nemzetre nézve" – írja ezzel szemben William Kristol a neokonzervatív Weekly Standard-ben, aki szerint "az államférfi a problémásat választja a katasztrofális helyett." A baloldali adminisztrációval véletlenül sem szimpatizáló lap főszerkesztője arra figyelmezteti a republikánusokat, nehogy ezt kérdést használják fel arra, hogy látványosan megvonják a bizalmat az elnöktől. Ez nagy károkat okozna, ráadásul a "való világban" egy Obama elleni szavazatot egy Aszad, egy Putyin és egy, az iráni rezsim melleti szavazatként értékelnének.

Sok szakértő ezekre a napokra várta a támadást, Obama döntése azonban legalább egy héttel késlelteti a légicsapásokat – írja a német nemzeti-konzervatív Junge Freiheit publicistája. Michael Wiesberg szerint, ami a felelősséget illeti, Obama a "terhek elosztását" célozza a Kongresszus bevonásával, miközben szerinte teljes gőzerővel folyik a háborús propaganda: miközben még messze nincs bizonyítva Aszad bűnössége a vegyifegyver-támadásban, Kerry külügyminiszter már kész tényként adja elő. A szerző példákkal igyekszik alátámáasztani: sokkal valószínűbb, hogy a szaúdiak és Katar által támogatott fegyveres dzsihádisták "segítettek rá" az elhíresült "vörös vonal" átlépésére, elősegítendő egy nyugati intervenciót.

Miután egyre inkább kiderült, hogy Barack Obama és a szíriai katonai intervenció mellett szinte kizárólag Franciaország áll ki, Francois Hollande elnök álláspontja és a nemzetközi elszigetelődés megmozgatta a francia publicistákat is.

Francois Sergent, a liberális Libération szerkesztője kijelentette, Hollande egy szavazás vagy vita nélkül nem tudja megindokolni a háborút, és főleg az amerikai hegemónia alatti beavatkozást. Sergent szerint az Egyesült Államok és Franciaország elszigetelődése a Nyugat korábbi koszovói, iraki, afganisztáni és líbiai beavatkozási politikája miatti kiábrándulás eredménye, ezt pedig csak akkor tudnák megváltoztatni, ha a szíriai katonai beavatkozást egy valódi politikai átmenet követné az arab országban, amelybe az oroszokat és Iránt is bevonnák.

Étienne Grenelle, a konzervatív hetilap, a Le Point főszekesztője érthetetlennek tartja), hogy Laurent Fabius külügyminiszter meg sem próbál szövetségeseket keresni Európában a szíriai beavatkozáshoz, és még érthetetlenebbnek, hogy Catherine Ashton, az Európai Unió külpolitikáért felelős főképviselője miért nem tesz a közös európai álláspont kialakításáért.

Jean Daniel, a balliberális hetilap, a Le Nouvel Observateur egykori alapítója "járulékos áldozatnak" nevezi a francia államfőt, mert Obama Szíria ellen tervezett akciójához Hollande mellett kizárólag Törökország, Katar és Szaúd-Arábia csatlakozott, leginkább a siíták és szunniták közötti ellentétekből fakadóan. Daniel hozzáteszi, szerinte az USA és Franciaország menti meg a nemzetközi közösség becsületét, a többiek ugyanis még csak meg sem próbálják megindokolni távolmaradásukat. Az újságíró viszont megjegyzi, komoly következményei lehetnek a francia beavatkozásnak, amely terrorcselekményekhez vezethet, és a francia muszlimok identitását is megkérdőjelezheti.

Valérie Giscard d'Estaing volt államfő a Le Point hasábjain fejtette ki nézeteit a küszöbön álló beavatkozásról. Azt írta, mindenképp szükséges tisztázni a felelősségeket, szerinte ugyanis Bassár el-Aszad nem lépte át a vegyi fegyverek bevetésével az Obama által kijelölt "vörös vonalat". Az idős politikus emellett felhívta a figyelmet, hogy ha a Szíriával szövetséges Oroszország, vagy Kína megvétózza az akciót az ENSZ Biztonsági Tanácsában, azt Franciaországnak is el kell fogadnia. Végül Giscard d'Estaing is arra hívta fel a figyelmet, hogy a maastrichti szerződés értelmében az EU-nak, és benne Franciaországnak közös megoldást kell találnia a problémára.