Magyarország magára maradt. Az ország szövetségeseinek száma csökken, de lassan még érdekbarátai is elhagyják. Előbbiek számára Magyarország kínossá, utóbbiak számára értéktelenné vált. Mi, akik itt élünk, egyiket sem gondolhatjuk, mert az ország mindig több, mint éppen regnáló kormánya, de vészesen közel kerültünk ahhoz, hogy kívülről nézve már ne is látszódjon a különbség.

Ráadásul a kormány, hogy a saját bőrét mentse, mindent el is követ azért, hogy lerántsa az országot a saját szintjére, és az egész világ előtt korrumpálja. Brutálisan világossá tették: a közérdeket felváltotta a magánérdek. A kormány a korrupciót választotta, és ezzel lemondott az országról. Magyarország nem csak a korrupció miatt került padlóra, de a korrupció tette kiszolgáltatottá és cselekvőképtelenné. Ameddig a kormány nem lép fel a korrupció ellen, addig nem lesz hitele, hogy visszaszerezze önrendelkezését. Kérdés egyáltalán, hogy akarja, tudja-e.

Magyarország miniszterelnökének egy hétig kellett gondolkodnia azon, hogyan reagáljon a kormányát ért vádakra. Majd amikor megszólalt, akkor sem mondott semmit. Az adóhatóság korrupció gyanújába került vezetője eközben szó nélkül elhagyta az országot. Találgassa csak ország, hogy honnan tiltották ki, és hova utazhat még be.

Minden figyelemelterelés és maszatolás ellenére a botrány nem tűnik el. Téved, aki azt gondolja, hogy átmeneti szenzációról van szó. Ha ezt meg is ússza a kormány, a következmények itt maradnak. Ezek pedig bizalomvesztés, függőség, kiszolgáltatottság, elszigetelődés. Magyarországot a korrupció tette kiszolgáltatottá. Az állami szintre emelkedett korrupció tette lehetővé azt, hogy egy olyan lépés, mint az amerikaiaké, az érdekvezérelt politikájára, taktikai képességére oly büszke kormányt lebénítsa.

Mert Orbán Viktor láthatóan eltaktikázta magát. Putyin számára Magyarország akkor értékes, ha azzal nyugati és az Európai Unión belüli befolyását tudja növelni. Ha azonban Magyarország elértéktelenedik, ahogyan az most a szemünk láttára zajlik, akkor Putyin játszmáiban is sokkal kevésbé számítunk. Ennek viszont az lesz a következménye, hogy Orbán Viktor sem tudja megkérni a keleti nyitás árát. Vagyis az egész elszúrt taktikázásnak annyi az eredménye, hogy értékei után Magyarország már az érdekeit sem lesz képes érvényesíteni.

Aki ezt az ügyet arra a kérdésre egyszerűsíti le, hogy vagy oroszok vagy amerikaiak, az semmit nem ért az ország előtt tornyosuló problémákból. Attól, hogy elutasítjuk Magyarország orosz függésbe taszítását, még nem helyeselhetjük ugyanezt a másik oldalon. Magyarország a Nyugathoz tartozik, az Európai Unió tagja és az is kell, hogy maradjon. De az egész semmit sem ér, ha nem vagyunk képesek megállni a saját lábunkon, ha nem mi magunk döntjük el, milyen energiaforrásra mennyit költünk, és ha mi magunk nem vagyunk képesek megszabadulni korrupt kormányainktól. A lényeg éppen az, hogy mi magunk dönthessük el, hova kívánunk tartozni, kikkel szeretnék partneri együttműködést, kit választunk szövetségesünknek, és milyen kormányt akarunk magunknak.

Magyarország nem akkor lesz sikeres, ha egy kicsit ide is dörgölődzik és egy kicsit oda is. Hanem akkor, ha vezetői nem csak a rövid távú gazdasági érdekek mentén kötnek szövetségeket, ha nem csak az a bevétel jár az eszükben, amit ma zsebre tehetnek. Ma még azonban ez határoz meg mindent. Ehhez tökéletes partner – legalábbis a kormány számára – Putyin Oroszországa. Ehhez tökéletes eszköz – legalábbis a kormány számára – a paksi beruházás. Erről szól a keleti nyitás politikája. Ezért változtatták a Külügyminisztérium külkereskedelmi tárcává, és így lettek diplomáciai képviseleteink kereskedelmi kirendeltségek. Emiatt veszett oda Magyarország tekintélye és megbecsültsége. Tiszteletet a magyaroknak, ugye.

Az Orbán-kormány megpróbálta eljátszani a nagypályás játékost, de kiderült róla, hogy kisstílű seftes, akinek a nagyok végül az orrára koppintottak, amikor már túlságosan zavaróvá vált. Nyilván nem azért lépett oda most az Egyesült Államok, mert hirtelen ráébredt arra, hogy veszélyben a sajtószabadság vagy a független intézmények működése. Nyilván az Egyesült Államok is akkor lép, amikor érdekei ezt megkövetelik. Tegyék. A mi feladatunk az, hogy a saját érdekeinket érvényesítsük. Ezt tette lehetetlenné az Orbán-kormány azzal, hogy az elmúlt években függőségbe taszította Magyarországot. Miközben hangosan kiabálnak, hogy se az Európai Unió, se az Egyesült Államok ne szóljon bele a szuverén Magyarország ügyeibe, ők maguk voltak azok, akik az önállóságunkat feladva (vagy inkább eladva) Oroszországhoz kötötték a jövőnket.

A kitiltási botrány tanulsága nem az, hogy Magyarországon állami szintre emelkedett és intézményesedett a korrupció, ezt mindenki tudhatta, aki akarta. A tanulság inkább az, hogy mennyire kiszolgáltatottak vagyunk, és hogy mindez csak akkor válik súlyához mérhető témává, ha az Egyesült Államok kormánya úgy kezd játszani a kormánnyal, ahogy a Fidesz szokott mindenkivel, aki hatalmi érdekeinek útjában áll.

A kárörvendés azonban súlyos hiba. A felelősség ugyanis hiába a kormányé, ha a káron osztoznunk kell. A kárelhárítást pedig most azonnal el kell kezdenünk, mert a korrupció hálójából kifelé hosszú és nehéz az út.

(A szerző országgyűlési képviselő - LMP)