szerző:
Móra Veronika
Tetszett a cikk?

Egy éve hadakozik a magyar kormány a nonprofit szervezeteket támogató Norvég Alappal és annak hazai kezelőjével. Az ürügy folyamatosan változik, de a valódi okokat sejteni lehet. Erről ír Móra Veronika, az Ökotárs Alapítvány igazgatója.

Ma egy éve, hogy az Ökotárs kálváriája elkezdődött. Bár a velünk szembeni vádak – az aktuális politikai célok szerint – évszakról évszakra változtak, a kormány ellenséges hozzáállása állandó maradt. A hírekben ugyan legtöbbször az Ökotárs neve hangzott el, állítom: ez a történet nem csak és nem elsősorban rólunk szól, hanem a magyar civil szektorról, és arról, hogy mit gondol róluk a politika és az állam.

Előzmények

Biztos vagyok benne, hogy ma Magyarországon jóval többen ismerik a Norvég Civil Támogatási Alap (NCTA) működését, mint egy évvel ezelőtt. Azoknak, akik még részletesebben tájékozódnának, a honlapunkon részletes és közérthető formában foglaltuk össze a tudnivalókat.

Két dolog azonnal világossá válhat az olvasó számára. Először is, hogy a civilek tevékenysége mennyiben „politikus”, arról nem ők határoznak: az NCTA támogatói döntenek a fő célokról, mert azokat univerzálisan fontosnak tartják. Másodszor: a pénzek elosztásáért felelős, négy szervezetből álló konzorcium tagjait szerződés köti, melynek értelmében a brüsszeli Finanszírozási Mechanizmus Irodának tartoznak elszámolással, így a magyarországi Kehi nem volt jogosult a program vizsgálatára.

Ahogyan a norvég civil alap fogalmát, úgy az Ökotárs nevét is tömegek ismerték meg. Mindez azonban nem sikertörténet: meghurcoltatásunk azzal járt, hogy a nyilvánosságban folyamatosan olyan vádakra kellett válaszolnunk, melyek valótlanok és igen károsak voltak.

A pártkötődés-vád

2013 nyarán hirdettük ki az alap pályázatának első körös győzteseit, 105 mikro- és 23 makroprojekt indult el akkor. A támadások első hulláma is ekkor kezdődött: a Heti Válasz cikkeiben kezdetben LMP-s kötődéssel, Soros-befolyással vádolt minket, természetesen minden alap nélkül.

Móra Veronika az amerikai nagykövetség rendezvényén
©

2014. április 8-án, két nappal az országgyűlési választást követően Lázár János levelet írt a norvég külügyminiszternek, amelyben így fogalmaz: „a támogatások odaítélésénél kulcsszerepet kapott az LMP”. A norvég külügyminiszter válaszában leírta, hogy a vádat nem tartja igaznak. Az LMP-s szál itt véget ér, kipukkadt. A kormánynak azonban új ötletei támadtak.

Megjelenik a Kehi

Az Ökotárs pártoktól független, közvetlen politikai tevékenységet nem végző, közhasznú szervezet. Ennek ellenkezőjét a kormány minden igyekezete ellenére sem tudta bizonyítani. Ezért következett az újabb felvonás. 2014. április 30-án Csepreghy Nándor, a miniszterelnökség fejlesztéspolitikai kommunikációért felelős helyettes államtitkára már „szélhámos gittegyleteknek” nevezte az alapot kezelő szervezeteket. Május 21-én szintén Csepreghy bejelenti a médiának, hogy az alap elleni Kehi-ellenőrzést indítanak – a szervezeteket magukat 5 nappal később értesítik. A brüsszeli Finanszírozási Mechanizmus Iroda pedig – fent leírtak szellemében – közli, hogy az ellenőrzés minden jogi alapot nélkülöz.

A nyár a Kehi-vizsgálat jegyében telik: június 2-án a Kehi kiszáll a konzorciumot alkotó szervezetekhez, és dokumentumok átadását követeli. A szervezetek vitatják az ellenőrzés jogosultságát, június 6-án maga a norvég kormány fejezi ki aggodalmait a civil társadalom elleni magyarországi támadások miatt. Június 16-án – majd a nyár folyamán újra meg újra – a Kehi újabb dokumentációk átadását kéri. 58 támogatott érintett szervezet is felszólítást kap a Kehi-teljes projektdokumentációjának átadására.

„Norvégbűnözés”?

Találtak-e adminisztratív hibákat a Kehi-ellenőrzés során az Ökotárs működésében? Találtak. Ugyanakkor ezeknek a hibáknak a jelentősége jóval kisebb volt, semmint hogy a kiemelt figyelmet indokolta volna. Ezért a kormány újra módosított stratégiáján. Június 27-én Csepreghy Nándor bejelenti, hogy a kormány büntetőfeljelentést fontolgat sikkasztás gyanújával. A vád szemmel láthatóan még nincs készen: kezdetben egy, a 2008–2011-es, első Norvég Civil Alap működésére vonatkozó Ernst & Young-jelentésre hivatkoznak, amelyben azonban még csak utalás sincs ilyesmire. Később kiderül, hogy egy V. kerületi Fidesz-tag képviselő tett feljelentést ellenünk, akit a Szegényeket és Rászorultakat Segítő Alapítvány oktatási központjából bocsátottak el tanórán való politizálás miatt. Augusztusban jelenik meg a médiában, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda tehát sikkasztás ügyében nyomoz – bár ezt később hűtlen kezelésre módosítják. A nyomozás betetőzéseként szeptember 8-án rendőrök jelennek meg az Ökotárs és a DemNet irodáiban, partnereinél és munkatársainál. Délután tüntetés szerveződik a hatósági zaklatás ellen.

Az adószám felfüggesztése

A Kehi-vizsgálatokkal kapcsolatos viselkedésünk mindvégig konzekvens, jóhiszemű, jogszerű és az FMO előírásait követő volt: a hivatalos dokumentáció nyilvános részét átadtuk a Kehinek. Az Ökotárs azonban nem nyilvános adatokat nem adott át, köztük az 58 támogatott szervezet adatait sem, mivel annak nem mi vagyunk az adatgazdái, hanem a brüsszeli iroda. Ennek ellenére szeptember végén az együttműködés hiányára hivatkozva valamennyi konzorciumi tag adószámát felfüggesztette a NAV, mely döntés ellen mindannyian fellebbeztünk. Az adószám felfüggesztése nem jelenti automatikusan az alapítvány megszűnését, de adószám nélkül a működés hosszabb távon ellehetetlenül. Nem tudja tevékenységét megszervezni, nem jogosult a jövedelemadó felajánlott 1%-ára, nem tudja kifizetni alkalmazottjait, nem pályázhat állami támogatásra.

Ha azonban a kormány azt gondolta, sikerrel hurcolta meg szervezeteinket vagy az általunk támogatott civileket, csalódnia kellett. Január 29-én a bíróság kimondta, hogy a rendőrség őszi házkutatása törvénysértő volt. Máig várjuk, bocsánatot kér-e valaki az állam nevében az akkor átéltekért. Február elején egy független amerikai-bolgár cég félidős jelentése kimondta: kiválóra értékeli a NCTA működését. Végül február végén a bíróság úgy határozott, hogy a további tárgyalást megelőzően nincs szükség a négy alapítvány adószámának felfüggesztésére. És – hogy a legfontosabbról is szó legyen – február 27-én lezárult az NCTA harmadik és egyben utolsó felhívására érkezett pályázatok értékelése. Ha van tanulsága ennek az elmúlt egy évnek, azt ezeknek a fordulatoknak az ismeretében érdemes levonni.

Mielőtt azonban a „hogyan tovább”-ot feszegetnénk, jó volna a „miért”-re is válaszolnunk. Mi a kormány célja a civilellenes retorikával és cselekedetekkel? Ki a kormány valódi ellenfele? Mi az a tágabb kontextus, amelyben ezek az események zajlanak? A történet nem tavaly kezdődött.

A rendszerváltás után Magyarországon nagyon gyorsan kiépült a civil szektor: létrejöttek érdekérvényesítő, szociális, kulturális, képzési szolgáltatásokat nyújtó, közösségépítő szervezetek, amelyek idővel együttműködési formákat alakítottak ki, infrastruktúrát, professzionális szakmai csapatokat hoztak létre. A több tízezerre tehető szervezet társadalmi ügyek széles spektrumát fedi le a faluszépítéstől kezdve a fogyatékosok, hajléktalanok és a társadalom peremére szorult csoportok megsegítésén át az érdek- és jogvédelemig. A civil társadalom pedig ennél is szélesebb kört ölel fel: a formalizált civil szervezetek mellett a legkülönbözőbb alkalmi mozgalmakban, közösségekben megnyilvánuló aktív állampolgárság is ide sorolható, noha működésmódja nyilvánvalóan más. A – USAID által évről évre publikált – civil fenntarthatósági mutató Magyarországon a 2000-es évek viszonylagos stagnálása után 2010-től kezdve zuhanni kezdett, ez az arányszám ma fele az 1998-as adatnak a szektort érintő hirtelen változások, bizonytalanság és folyamatosan romló állapotok miatt.

A 2012-ben elfogadott új civil törvény, illetve az állami, uniós és magánforrások csökkenése súlyos következményekkel járt. Ilyen következmény a stratégiai tervezés ellehetetlenülése, a korábban kivívott eredmények eróziója.

Hogy a folyamatok mögött tudatos politikai stratégia áll, azt legkésőbb Orbán Viktor elhíresült tusnádfürdői beszéde egyértelművé tette. A beszédben a miniszterelnök néhány mondaton belül négyszer ismételte meg állítását, miszerint a civilek „fizetett politikai aktivisták”. Ha valakinek kétsége lett volna, a beszéd egyértelművé tette: a történet nem egy-egy alapítvány konkrét tevékenységének konkrét kritikájáról szól. Sokkal inkább kijelöli, hogy melyek a civil tevékenység kormány által elfogadható keretei és melyek nem – azaz felosztja a szektort „jó” és „rossz” civilekre. Előbbiek azok, amelyek megmaradnak a hagyományos jótékonykodás és segítés keretei között, az utóbbiba tartozik viszont minden olyan szervezet, amely felemeli a hangját, közügyekkel, szakpolitikákkal foglalkozik, és – uram bocsá’ – ezek alapján kritikát fogalmaz meg. Az „oszd meg és uralkodj” elve alapján ez szembeállítja egymással a szervezeteket, ellenségeskedést szít ott, ahol együttműködésre lenne szükség.

Szeptember 15-én a parlamentben Orbán megismételte tusnádfürdői állításait, arról beszélve, hogy a civilek zsoldban állnak, kitartottak, fizetett politikai aktivisták. A Demokratának adott novemberi interjújában Lázár János egyenesen arról beszél, hogy a norvégok „rosszul viselik”, hogy 2010 és 2014 között nem sikerült megbuktatniuk a magyar kormányt.

December közepén a miniszterelnök a Bloombergnek adott interjújában új ötlettel állt elő: a külföldi támogatásokat kapó civil szervezetek regisztrációjának elképzelésével. A civil regisztrációt korábban olyan demokratikus mintaállamokban vezették be, mint Oroszország, Azerbajdzsán, Pakisztán vagy Szudán. Az ötlet komolyságát néhány nappal később a Kormányzati Információs Központ is megerősítette.

Ezek a fejlemények pontosan mutatják, hogy a történet nem az Ökotársról szól, hanem arról, hogyan gyárt a kormány ellenséget a civilekből, akiknek az ellehetetlenítése egyrészt tökéletesen illik egy általános szabadságharcos retorikába, másrészt egyértelműen a kritikus hangok elhallgattatását célozza.

Nem rólunk, rólad szól

Ami a civilekkel történik, nem csak a civilek ügye – hanem mindenkié. Az orosz példa azt is megmutatja, hogy sok, a családon belüli erőszak ellen fellépő, az áldozatoknak segélyvonalat fenntartó szervezet telefonja egyre ritkábban csörög, mert félnek a lehallgatásoktól. A rászorultak segítésére önként jelentkező aktivisták száma – az elszaporodó atrocitások és vandalizmus keltette félelem miatt – csökken.

Nem tudjuk, milyen lenne egy civilek nélküli jövő, de arról van tudásunk, milyen lett volna a XX. század nélkülük: a gyalogsági aknák betiltását civil mozgalmak érték el, ahogyan a dél-afrikai apartheid megdöntéséhez is aktívan hozzájárultak. Azok nélkül a bizonyos „civil technikák” nélkül, amelyekről a fiatal Orbán Viktor a rendszerváltás idején készült filmben beszél, a kommunizmus bukása is másképp zajlott volna le. Terjedelmi korlátai vannak annak, hogy a magyar civilek jelentőségének akár kis szeletét is bemutassam itt. A Norvég Civil Támogatási Alapból finanszírozott projektek között az elhíresült jogvédő, korrupcióellenes, nőjogi és melegszervezeteken kívül még százával akadnak programok. Mindenki döntse el, hogy ezek hasznos kezdeményezések-e, vagy politikai zsoldosok gonosztettei. Íme, néhány – véletlenszerűen kiválasztott – program témája: ivóvízbázis-védelem, fogyatékossággal élő gyermeket nevelő nők munkaerő-piaci esélyegyenlőségének erősítése, autizmussal élők művészeti programja, munkahelyi szexuális zaklatás elleni fellépés, hagyományos mesterségek tanítása Somogy megyében, veteményeskert-program Csömörön, vízimalmok kalákában, vakbarát üzlet, daganatos betegek önérdek-érvényesítése, kutyás terápia, túraközpontok kialakítása fogyatékos emberek számára, szervezeti támogató-hálózat Down-szindrómásoknak, hospice önkéntesek képzése. Ez csak néhány példa felforgató tevékenységünkre. Ami valójában fáj a hatalomnak, az a fenti és hasonló célokért dolgozó, független, szabad, hálózatokat alkotó öntevékeny csoportok puszta léte.

A regisztráció putyini ihletésű ötlete, a civilek magyarországi ellehetetlenítése nem csak hatásaiban káros, hanem alapfilozófiájában is hazug. A Magyarországért életükből és idejükből áldozó civilek nem hogy nem külföldi érdekek „szálláscsinálói”, hanem nagyon is hazafias meggyőződésből tevékenykednek. A szabadság és az önszerveződés ugyanis különösen védendő értékek Magyarországon: kontrollját jelentik a különböző színű és oldalú elnyomásoknak, hatalmi túlkapásoknak.

Felelősségünk, hogy megvédjük őket.

Kivonulás, tiltakozás vagy hűség?

Kivonulás, tiltakozás, hűség – Albert O. Hirschman 1970-es műve szerint a stratégiák e hármasából választhat az egyén vagy szervezet, ha a dolgok – akár a politikában, akár egy közösségben, társadalomban – rosszra fordulnak. Meglátásom szerint a magyar civil társadalom előtt is ezek az utak állnak, azzal a fontos kiegészítéssel, hogy a magyar kormány egyértelmű szándéka tiltakozást kockázatossá, sőt embert próbáló feladattá tenni.

Kivonulhatunk, szimbolikusan és a szó szoros értelmében is. Megszüntethetjük tevékenységünket, új hivatás után nézhetünk. Ezzel a döntéssel sorsukra hagynánk mindazokat, akik mástól nem várhatnak segítséget, támogatást. Magyarországon, ahol az intézményekbe vetett és általános társadalmi bizalom krónikusan alacsony, a szegénységi mutatók katasztrofálisak, a fiatalok – és egyre inkább a teljes népesség – közügyek iránti passzivitása egyre erősebb, ez nyilván nem járható út.

Választhatjuk a hűséget, hogy „jó civilek” legyünk, alkalmazkodva a kormány elvárásaihoz: ezzel azonban nem csak az a baj, hogy kevés sikerrel kecsegtet, hanem ez az út azt is jelentené, hogy elfogadjuk a kormány álláspontját, ami a túl aktív civileket kárhoztatja Magyarország problémáiért. Ez az út emiatt járhatatlan. Nem ismerünk olyan társadalmat, amely a túl erős civil szféra áldozatává vált volna. Azt viszont Magyarország történetéből tudjuk, hova vezet a szabad szerveződés ellehetetlenítése.

Marad tehát a tiltakozás. Ahogy írtam, az elmúlt év, az elmúlt hónapok számos személyes tanulsággal is szolgálnak. Ma úgy látom, a kormány szalámitaktikája visszafelé sült el: a magyar civil szektor ma egységesebb, mint valaha. A támadássorozat szolidáris közösséget szült. A nyomásgyakorlás edzetté, erősebbé tett minket. Ez is az elmúlt egy év mérlegéhez tartozik. De nincs okunk köszönetet mondani mindezért a kormánynak. Az Ökotársat felháborítja a masszív civilellenes támadás, és minden érintett kollégánkkal és civil szervezettel szolidaritást vállalunk. Ugyanakkor egyedül, de még akár a megtámadott szervezetekkel karöltve is kevesek vagyunk ehhez: a teljes magyar állampolgári közösségnek kell határozottan kiállnia a magyar civil társadalom mellett, és fel kell emelnie a szavát a nem kormányzati szervezetek megfélemlítése ellen – mert más nem fogja megtenni helyettünk. Ahhoz, hogy segíthessünk, valahányszor szükség van ránk, ahhoz, hogy megvédjük a rászorulókat, meg kell védenünk magunkat is.

A magyar társadalomtól ezért azt kérjük: ne legyen közömbös. Ne legyen közömbös, ha korrupciót, szegénységet, kirekesztést, hatalmi visszaélést tapasztalt. A közöny ugyanis felhatalmazás a mindenkori hatalom számára, hogy ne tegyen ezek ellen semmit. Nincs az a hatalmi szó, ami előírhatná nekünk, hogy tudatos, önszerveződő állampolgárok közösségévé váljunk – ez személyes döntésünk és feladatunk. De olyan kormány sincs, aki ezt meg tudja akadályozni.

A mindenkori magyar kormánynak pedig üzenjünk: nem megyünk sehova. Nem lehet minket megfélemlíteni, besározni, elhallgattatni. A minket ért rágalmakért jogi úton veszünk elégtételt. A velünk kapcsolatos hazugságokkal szemben pedig mindig érthetően és tisztán el fogjunk mondani az igazunkat. Aki partnerségre törekszik, annak teljes szakmai tudásunkkal a rendelkezésére állunk az együttműködésre, ahogyan eddig is. De a velünk szembeni abszurd vádak csak a kormányról állítanak ki bizonyítványt. A hatósági zaklatások pedig csak erősebbé teszik a köztünk lévő szolidaritást. A hatalom erejével szemben a szabadság és a szerveződés erejében hiszünk.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!