Itt tartunk: Orbán Viktor a tutiblog posztjainak szintjén nyilatkozik menekültkérdésben („A közel-keleti menekültáradat csak a kezdet, a következő években milliók fognak útra kelni, ha úgy érzik, hogy van esélyük bejutni, mert az életszínvonal nagyon vonzó, különösen a német”), a CÖF pedig már reklámfilmet rendel a kerítésépítés népszerűsítésére, mert nálunk a baloldali ellenzék (szvsz ki látta őket?) „Az embercsempészetet támogatva, szabad utat engedne a zöldhatáron átnyomuló gazdasági honfoglalóknak". Meg kell nyugtatnunk a CÖF-öt, a társadalomtól mi sem áll távolabb, mint a „gazdasági honfoglalók” (vö. rommá lőtték az életed Szíriában vagy az ISIS záros határidőn belül keresztre feszítene) befogadása.

Szolidaritás! visított fel Szijjártó Péterrel az élen a magyar kormány, mint Pelikán József Dezsője, akinek meg kellett halnia. Majd jól kimunkálta, hogy az EU menekültekre vonatkozó kvótarendszerében nekünk konkrétan nulla menekültet se kelljen befogadni, csak púp a hátunkra.

A kvótarendszer megismertetésében a kormány nem véletlenül nem pörgött ezerrel – pontosabban egymilliárdért igyekezett összemosni a különbséget menekült, bevándorló és terrorista között. A tagállamok által megfúrt kötelező kvótarendszer ugyanis valóban menekültek áthelyezéséről döntött volna: 20 ezer menekülttáborban élő szír szerencsétlennek ajánlott volna fel az EU emberibb életkörülményeket. Mivel Szírián kívül 1,5 millió ember él menekülttáborban, ez nyilvánvaló a legborzasztóbb állapotban lévőket mentette volna ki a humanitárius katasztrófából, ebből jutott volna 3500 Magyarországnak (amely folyamatosan azt állítja, a menekültekkel szemben mindent a törvények és irányelvek szerint tesz). Nem kellett, 12 tagállam, élen Franciaországgal (köztük a visegrádi 4-ek, miután ebben az egyben meg tudtak egyezni) elérték az önkéntesség elvén alapuló kvótarendszer elfogadását. A rendszer másik eleme a jelenleg 200 ezernyi Olasz- és Görögországban tartózkodó menedékkérő menekültügyi kérelmének elbírálása lett volna – ebből 11 ezer jutott volna Magyarországra a kötelező kvótarendszerben. Ez nem jelentette volna feltétlenül azt, hogy őket Magyarországra is kell hozni (bár kétségkívül a két mediterrán ország tehermentesítése lett volna a cél), a részletek tele voltak homállyal. De az EU legalább úgy érezte, valamit lépnie kell a szolidaritás és az emberség jegyében.

Franciaország az önkéntesség mellett érvelt, hisz tele van máris az olaszoktól átslisszolt menedékkérőkkel. Persze ez az önkéntesség kicsit más, mint a miénk – ott már 10 és félezer szükségotthont felhúzott az állam a menedékkérőknek. Mi nem, nem kérünk az osztrákok által a Dublin III-as rendelet értelmében visszatoloncolandó 600 emberből, az összeomlás szélén álló Görögországba zsuppolnánk vissza őket, épül a 175 km-es kerítés, és ha kell, máshol is építünk. Hozzánk csak idáig 60 ezer menedékkérő érkezett, villantjuk ki szemfogainkat az EU felé. Azt nem mondjuk, hogy az idén már le is zavartunk 50 ezer kérelem elbírálását, és 300 embernek ítéltünk meg befogadott vagy oltalmazott státuszt (csak tavaly 7300 szíriai és iraki menedékkérő érkezett hozzánk, akiknek nagyjából kapásból meg lehetne adni a menekültstátuszt). A menedékkérőket ideérkezésükkor regisztrálni kell (ebből volt állítólag tegnap a röszkei balhé is), egy napig tarthatóak menekültügyi őrizetben, majd nyílt táborba kerülnek, ahonnan általában meglépnek (nem mintha annyira marasztalnánk őket). A Dublin III-as rendszer szerint őket kéne visszavennünk, de ezt húzzuk-halasztjuk, lásd Ausztria. „Az önkéntesség alapján vagyunk”, hangzott el több fideszes szájból – ez aztán a faszányos önkéntesség, kibuliztuk, hogy kimaradjunk.

„Ha ezt tartjátok Európáról, tartsátok meg magatoknak!” keseredett neki Matteo Renzi, aki az elégtelen intézkedések esetére B-tervet ígért (átmeneti schengeni vízumot ígért a menedékkérőknek, amivel szabadon bejárhatnák az EU-t). A helyzet rossz, mivel a fő problémát, Líbia és Szíria pacifizálását belátható ideig nem lehet megoldani, és addig a menekültek érkezni fognak, ha elpusztítják az emberkereskedők hajóit, ha kerítést épít az EU végig a déli partvidéken, hisz a pokolnál minden rosszabb – aki látta a török-szír határon a kerítést áttörő családokat, hátuk mögött az ISIS fegyvereseivel, lehet valami fogalma a helyzetről.

Ezen a ponton lehet elzárkózni, bevackolódni (tegyük hozzá, az 1956-ban kivándorolt magyarok sokkal jobb helyzetből menekültek, mint ma a négy éve tartó polgárháború elől menekülő szírek vagy az ISIS és háborúk szabdalta irakiak). Az ország nem készült a menekültkrízisre, pedig 2012 óta látni, hogy felénk tendálnak a menedékkérők útvonalai, mondta el a hvg-nek a Helsinki Bizottság, a kerítés és a konzultációs kampány költségvetéséből pedig évtizedekre rendezni lehetne a magyar menekültügyet. A segélyszervezetek a kormány felhívására várnak, alig mozdulnak az akut probléma kezelésére. A magyar társadalom némán tűri a kerítésépítést, parázik a pirézektől is, tüntet a menekültszállók előtt, de alig tesz valamit, hogy enyhítsen a helyzeten a maga eszközeivel.

Van más út is. A Magyarországénál nem jobb makrogazdasági mutatókkal rendelkező Horvátország nem csatlakozott a V4-ekhez, hanem tényleg önkéntes befogadásra tett javaslatot. Egy kis osztrák falu nem engedte, hogy a rendőrség megkezdje az ott meghúzódó szír menekültek Magyarországra történő visszatelepítését, hanem önkéntes blokáddal útját állta az intézkedésnek. Hol vannak a déli kerítés ellen tüntető százezrek, az 56-os menekültjeink befogadása miatt hálás magyar befogadó családok, a Szerbiába visszatoloncolandókért küzdő magyar falvak?

Épp olyan kormányunk van, amilyet megérdemlünk.