"A republikánusok az a párt, amelyik azt mondja, hogy a kormányzat nem működik. Majd megválasztják őket, és bebizonyítják." (P. J. O'Rourke)

"Congratulations. What a great news. Democracy is still alive" – ezzel az angolsággal és ezzel az üzenettel reagált miniszterelnökünk az ismert amerikai politikus elnökké választására. A három rövid mondatből az első kötelező gyakorlat, a második arra példa, hogy nem áll mellette senki, aki posztolás előtt kivenné a határozatlan névelőt egy uncountable főnév elől, a harmadik pedig merő irónia. Hol máshol képzelhető el, hogy egy közismert illiberális demokrata a demokráciát ünnepelje, mármint ha a távoli Amerikáról van szó? Üzenjünk Washingtonnak, hogy ők is megértsék?

A Trump-győzelem utáni magyar hivatalos reakciók elég pontosan rávilágítanak arra a zavart pávatáncra, amit a liberális demokráciának köszönhető miniszterelnökünk és T. sleppje évek óta ellejtenek. A nyilatkozatok arra utalnak, hogy ezek tényleg azt hiszik, mostantól nyert ügyük van, Trump alatt a demokrácia további lebontása zavartalanul folyhat, az EU már nem is létezik, mi majd szépen igazodunk a hamarosan létrejövő új amerikai-orosz tengelyhez.

Orbán Viktor az EBRD konferenciáján a következő szavakkal kommentálta még az amerikai történteket:

...amit mi úgy hívunk, hogy liberal non-democracy, és amiben az életünk elmúlt 20 éve telt el, ennek a korszaknak vége van, visszatérhetünk az igazi demokráciához, visszatérhetünk a politikai korrektség bénító kényszerétől megszabadult egyenes, őszinte beszédhez.

Hol is kezdjük? Nincs olyan, amit "mi" valaha úgy hívtunk volna, hogy "liberális nem-demokrácia". A politikai szakirodalom helyett kb. két fellelhető forrása van ennek a kifejezésnek: az egyik a hongkongi egészségügyi reform kontextusában használja, a másik arra vállalkozik, hogy demokrácia és liberalizmus összeférhetetlenségét igazolja, és olyan példákkal él (pl. viktoriánus Anglia), amelyek véletlenül sem illenek a viktoriánus Magyarország által kigúnyolni akart Nyugatra.

"Visszatérhetünk az igazi demokráciához" – örült a magyar illiberális fődemokrata egy nappal azután, hogy Lukasenka fehérorosz elnök szó szerint azt mondta: "az elnökké választott Donald Trump kampányával visszavezette az Egyesült Államokat az igazi demokráciához". De ha Orbán és Lukasenka szerint csak Trumppal jött el Amerikában az "igazi demokrácia" ideje, akkor eddig mi volt ott, mi akadályozta az intézmények működését? (Az álszent polkorrektség valóban a pokolra való – de idehaza még pont az ellentéte a gond: a minden önkontrolltól mentes nyilvános cigányozás és zsidózás, a Trump-féle nőellenes, szexista beszédmódot pedig a parlamenti többség soraiból bármikor hallhatjuk.)

Visszatérhetünk az igazi demokráciához? Really? Az Egyesült Államokban vagy Magyarországon iktatott ki a kormánytöbbség minden elképzelhető alkotmányos féket és ellensúlyt, az alkotmánybíróságtól az ügyészségen át a sajtóig? Itt vagy ott intézményesedik szabályos állampárt, amelynek közelsége dokumentálhatóan jól jön az üzleti életben és a közbeszerzésekben? Nálunk vagy odaát hazudozhat büntetlenül bármely képviselő a vagyoni helyzetéről, az egzotikus utazásairól, a lakásának négyzetmétereiről? Magyarországon vagy Amerikában lehet közpénzen, államilag személyre szabott "lex-ekkel" kereskedelmi tévécsatornához meg kaszinóhoz jutni? Hol tudna az első számú vezető lánya magánúton a bahreini energetikai miniszterrel tárgyalni?

Miről beszél, milyen világban él Orbán Viktor? Ha az Egyesült Államokban az elnök melletti telket felvásárolhatná az al-Kaida korábbi támogatója, egy álprofesszor, akivel az elnök diplomáciai fogadáson kvaterkázik, akkor ott olyan felzúdulás lenne, amihez képest a függetlenségi háború egy golfmeccs volt.

Donald Trump enyhén szólva is dermesztő kül- és belpolitikai kampányt folytatott, és jobb nem felidézni, miket nyilatkozott válogatott kisebbségekről. Mindez nem egyszerűen a polkorrektségen lépett túl (az még nem volna baj), hanem az elemi emberi tisztesség, a józan ész határain. De a helyzet az, hogy Amerika jól kalibrált liberális demokráciája nem tűri a törpe Mussolinik tobzódását. A törvényhozás két házának, a független ügyészségeknek, a legfelső és a többi bíróságnak, a független sajtónak és egy nagyon is öntudatos nyilvánosságnak hála még egy trumpista Amerikából se lehetne sose orbáni Magyarország.

180 fokos fordulat, mi, ebben reménykedtek? A NER nem gondolhatja komolyan, hogy civil szervezetek kormányzati üldözése, a sajtó szabadságának kormányzati lábbal tiprása, a kormányközeli korrupció nem kelti fel a majdani, republikánus amerikai nagykövet, értsd, a State Department figyelmét ("az amerikai diplomácia jóval kevesebb szót ejt majd a fékek és ellensúlyok kérdéséről" – Szapáry György volt nagykövet). Trump nyilván puha lenne az oroszokkal, de szerencsére semmit nem fog tudni lépni a törvényhozás két házában meglévő republikánus többség nélkül, márpedig azok az emberek nem éppen Putyin pincsijei.

Nem hülyítheti magát a NER azzal, hogy a NATO gyengülésével erősödhet a magyar pozíció – hol is? Európában? Ne vicceljünk. Valóban veszélyes lenne, ha Trump komolyan gondolná a NATO szerepének gyengítését Ká-Európában, abban viszont tökéletesen igaza van, hogy a potyautas tagállamoknak ideje fizetniük, ha védelmet akarnak. Százmilliárd dollár hiányzik a büdzséből, és ebbe Budapestnek is be kell szállnia. Nem tudom, melyikünk akarná, hogy egy szép tavaszi napon Putyin a baltiakat vagy minket is Krímnek nézzen, és hamm, bekapjon.

A Trumpban rejlő valódi veszély azoknak az európai új populistáknak a feljövetele, akik már nagyban készülnek a "patrióta tavaszra" (© Geert Wilders), és akik nemcsak a migráció meg az elitellenesség ügyében értenek egyet, de kevés kivétellel oroszbarátok is, mint a francia Nemzeti Front vagy a német Afd. Orbán pártja elég rosszul teszi, ha ezekkel tervez hosszú távon, sőt, ez talán még a hazaárulás tényállását is kimeríti, de egyre biztos nem számíthat: az Egyesült Államok jóváhagyó bólogatására, Trump ide vagy oda.

Nagy kérdés, hogy a kampányidőszakban összehordott ezerféle, teljesen inkoherens üzenetéből az új elnök miket tart meg, és miket dob ki az ablakon egy könnycsepp nélkül (a muszlimok tömeges kirekesztését az országból pl. máris levetette a honlapjáról). Az viszont nagyon valószínű, hogy – főleg a republikánus kongresszusi többség miatt – a kormányzat működni fog, legalább két évig. Orbán pedig egyáltalán nem lehet biztos abban, mi lesz Trump véleménye Magyarországról, amikor megtalálja a térképen.