A romániai parlamenti választásokat megelőző szorongás és aggodalom helyét a megkönnyebbülés, sőt helyenként a diadalérzet vette át itthon és a romániai közéletben is. Ezzel azért nem ártana várni egy kicsit. Az első fontos akadályt tényleg meggyőző magabiztossággal vette az RMDSZ vezette magyar összefogás, de a dolgok neheze még hátravan.

Senki sem vitatja, hogy az RMDSZ vezette összefogás sikeres szereplésének a kulcsa az ún. Viribus Unitis (Egyesült erővel)  elv érvényesülése, azaz a két legfontosabb magyar politikai erő  összefogása volt. Miért volt erre szükség? Hogyan született meg ez a felismerés? Mi lehet ennek az együttműködésnek a jövője? Ezek a kérdések megérnek egy rövid eszmefuttatást.

Van-e, és mi a valódi tét?

Nagyon leegyszerűsítve a helyzetet, a tét az volt a mostani választásokon, hogy lesz-e a magyar közösségnek valódi képviselete a román törvényhozásban (valamilyen képviselet persze mindenképpen lett volna, mert azok a pártok, amelyek legalább négy megyében 20% felett teljesítenek, bekerülnek a törvényhozásba, de lényegesen rosszabb feltételekkel). Miért fontos ez egyáltalán? Nem magától értetődő ugyanis, hogy miért jobb a nemzetiség számára, ha egy etnikai párt képviseli, mintha egy nem etnikai alapú világnézeti párt vállalja fel a képviseletüket. Most tekintsünk el attól a mellékesnek egyáltalán nem nevezhető körülménytől, hogy a világnézeti pártok mindenütt válságban vannak és sokat veszítettek korábbi vonzerejükből.

Az egyszerű válasz erre a dilemmára persze az, hogy mindaddig, amíg a választók ezt fontosnak tartják, értelmetlen dolog megkérdőjelezni az etnikai pártok létjogosultságát. De ezen a kézenfekvő érven túl is van ésszerű indoka és létjogosultsága az etnikai pártoknak.

A közkeletű bölcsesség szerint azokban az országokban, ahol a kisebbségi jogok korlátozottan érvényesülnek, a status quo a többség részéről fenyegetett, vagy ahol erős kisebbségi igény van a jogkiterjesztésre, és ez a többségi társadalom elutasításával találkozik, ott a nemzetiségi érdekképviselet leghatékonyabb eszköze éppen az etnikai párt lehet. Nem véletlen, hogy Európában Spanyolországtól Olaszországig, az Egyesült Királyságtól Finnországig (hogy a kelet- és közép-európai országokról ne is beszéljünk), annyi etnikai párt működik. Finnország példája azt mutatja, hogy a legnagyvonalúbb és legmegengedőbb kisebbségi joggyakorlás mellett is van létjogosultsága egy etnikai pártnak, ott nevezetesen a Svéd Néppártnak.

Mindez fokozottan igaz a mi térségünkre és azon belül a mai Romániára, ahol a kisebbségek iránti tolerancia, a jogaik kiterjesztése iránti nagylelkűség csekély mértékű, a jogkorlátozásra való hajlam pedig erős. Ráadásul az elmúlt időszakban érzékelhető volt a magyarellenesség felerősödése, amit jól jelez a bukaresti diadalívre visszahelyezett Budapest felirat, Basescu otromba magyarellenes kirohanása vagy a Maros megyei szélsőséges SMS-botrány. Tehát a parlamenti jelenlétnek valódi tétje van a romániai magyarság számára, mert ez legalább lélektani értelemben védelmet és biztonságot jelent.

MTI / Czeglédi Zsolt

Miért volt ez veszélyben, amikor Románia népességének még ma is nagyjából 7 %-a magyar? Nem azért, mert a magyarok kisebb arányban vesznek részt a választásokon (valójában egy kicsit magasabb arányban szavaztak most is) vagy közülük sokan inkább a többségi világnézeti pártokat választották volna (erre vonatkozó adatunk nincs, de valószínű, hogy csupán néhány százalékuk szavazott ki az etnikai keretek közül).

A 2012-es választásokon ugyanis kis hiján bekövetkezett az, ami korábban elképzelhetetlen volt, hogy nem lett volna magyar párt a román törvényhozásban (egy nemzetiségi képviselő mindenképpen járt volna a nemzetiségi listán, de annak a súlya nem mérhető egy pártéhoz). Az RMDSZ 2012-ben 5,14%-ot kapott és alig lépte túl a küszöböt. Ennek oka a romániai magyar politika élet megosztottsága volt, mivel három etnikai alapú párt is versenyzett a magyar szavazatokért.  Ez azonban nem véletlenül alakult így és ebben a Fidesznek meghatározó szerepe és felelőssége volt.

A Fidesz szerepe az elmúlt időszakban

A kilencvenes évek közepe óta a Fidesz tudatosan és következetesen építette ki, nem csak Romániában, de szinte valamennyi szomszédos országban a vele szövetséges, hozzá lojális pártok, politikusok, szervezetek hálózatát. Ellentétben a többi magyarországi párt konszenzusos nemzetpolitikai felfogásával, amelynek lényege, hogy mindig az adott közösség megválasztott, legitim vezetését tekintette partnernek és tartózkodott attól, hogy a belső erőviszonyok megváltoztatására törekedjen, a Fidesz alapvetően megosztó, gyámkodó, beavatkozó, az erőviszonyokat a szövetségesei, klliensei javára módosító politikát folytatott.

Igazi sikereket ezen a téren nem ért el sehol, ugyanakkor ezzel több országban is veszélybe sodorta az egységes, erős etnikai képviseletet. Szlovákiában részben ezen mesterkedések miatt már több ciklus óta nincs tisztán etnikai alapon álló magyar párt a törvényhozásban, jóllehet a magyarság számaránya ezt teljességgel indokolná.

2012-ben már Romániában is komolyan veszélybe került a magyar közösség parlamenti képviselete. Ennek a megosztó, pártos nemzetpolitikának karikatúrája volt a 2012-es választás, amikor a Fidesz prominensei nem is egy, hanem két kisebb, a parlamenti jelenlétre eleve esélytelen pártot támogattak az egyetlen erős, oszágos szervezettséggel rendelkező RMDSZ-szel szemben (Kövér László az MPP mellett kampányolt, míg Németh Zsolt az Erdélyi Magyra Néppártot támogatta). Ezek a töredékpártok az 1 %-ot sem érték el, de kis híján megakadályozták az RMDSZ bekerülését is. Talán éppen ennek a kudarcnak a következményeit vonták le a magyar kormánypárt illetékesei.

Taktikai vagy stratégiai fordulat a Fideszben?

Az RMDSZ régóta szorgalmazta az összefogást, és erre készen állt már a 2009-es EP-választásokon is. Az akkori közös lista sikere igazolta, hogy „együttes erővel” sokkal hatékonyabb lehet a magyar érdekképviselet. Rajtuk tehát nem múlt, bár az igazsághoz tartozik: a domináns pártnak mindig inkább érdeke az összefogás, mint a kisebb pártoknak, amelyek az identitásuk elveszítésétől, a beolvadástól vagy marginalizálódástól tartanak.

A mostani összefogás az érintett politikusok nyitottságán túl azért lehetett sikeres, mert fordulat következett be a Fidesz álláspontjában. Ez alkalommal a Fidesz vezetői erőteljesen szorgalmazták az érintett politikai erők összefogását és nyomást gyakoroltak saját klienseikre az összefogás érdekében. Az RMDSZ vezette összefogás számára komoly médiatámogatást biztosítottak, valamint Orbán Viktortól Kövér Lászlón át Kósa Lajosig személyesen is kampányoltak Romániában mellettük. A választások után a sikert is részben az összefogás tényének, részben a Fidesz támogatásának tulajdonították.

Egyelőre nem világos, hogy stratégiai fordulatról van-e szó a Fidesz nemzetpolitikájában, azaz általában és mindenütt változtatnak a korábbi megosztó, saját politikai klientúrát építő törekvéseken, vagy csak taktikai fordulatról, amelyik csupán erre az egyetlen választásra szól. Rövidtávú tűzszünet vagy tartós béke lesz a nemzetpolitikában?

Jó lenne hinni abban, hogy a Fidesz vezetői felismerték: korábbi politikájuk kudarcot vallott, nekik sem hozott semmit, az érintett közösségek számára pedig kifejezetten káros volt. Ebből már könnyen levonható az a következtetés, hogy érdemes visszatérni ahhoz a rendszerváltás utáni konszenzushoz, amelyik a határontúli magyar közösségeket nem gyámolítandó kiskorúaknak és irányítható politikai klienseknek, hanem egyenrangú partnereknek tekinti. Amelyik tartózkodik a hazai belpolitika exportjától, az érintett közösségek belügyeibe való beavatkozástól, és mindig a megválasztott, legitim vezetéssel működik együtt, nincsenek kedvencek és nem szeretett emberek. Ez lenne ugyanis mind az érintett közösségek, mind pedig Magyarország érdeke. Mindez nem csupán a mostani Romániára, hanem valamennyi határon túli magyar közösségre is igaz. Tehát valódi, stratégiai fordulatra és nem pillanatnyi taktikai húzásra van szükség.

A mostani magyar öszefogás, mégha nem is volt teljes, mert az Erdélyi Magyar Néppártot nem vonták be és Tőkés Lászlót sem tudták megnyerni, mégis fényesen bizonyította, hogy ez a helyes út, mert csak ez képes biztosítani a magyarság stabil jelenlétét és komoly politikai befolyását.

Ez az összefogás azonban csak akkor lesz  tartós, ha Magyarországról folyamatos megerősítést és ösztönzést kap. Ha a magyar vezetés megint változtat az álláspontján a pillanatnyi érdekei miatt és újból csak a saját klienseit és rajtuk keresztül a szembenállást és az elkülönülést támogatja, akkor az összefogás gyorsan széteshet és a következő választások előtt újból visszatérhet a szorongás és az aggodalom a magyar közösség törvényhozási jelenlétéért Romániában.

A szerző volt EP-képviselő, volt ljubljanai nagykövet, a Magyar Liberális Párt külpolitikai szakértője