Hercsel Adél
Hercsel Adél
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Az általános tapasztalat még mindig azt mutatja, hogy a magyar nők jelenleg is strukturális elnyomásban élnek. Ehhez képest a szexuális zaklatás ügyét a bulvármédia kezdte el használni – politikai célból.

Megtörtént a napokban, amitől joggal lehetett tartani (én legalábbis tartottam), hogy a Fidesz bulvárpropagandája felfedezte magának a titkos fegyvert: a szexuális zaklatást. Vagyis némi spéttel egészen pontosan arra jöttek rá, hogy a szexuális zaklatás vádja manapság az erkölcsi neonapalm, ami képes teljes életeket derékba törni, egyben komplett életműveket tökéletesen megsemmisíteni.

Nyolc héttel a Weinstein-botrány kirobbanása után „Újabb szexuális zaklatási botrány” címmel konferálta fel hétfő este a kormány méltán híres horror-bulvár-propagandahíradója a nagy sztorit, mely szerint Havas Henrik szexuálisan zaklatta egykori beosztottját, Baukó Évát. Úgy tűnik, a kereskedelmi televíziók különböző szórakoztató jellegű műsoraiban szerepeltetett Baukó Éva ismert mintát követett, egy Facebook-bejegyzésben osztotta meg történetét. Az 54 ezer lájkkal bíró hivatalos rajongói oldal követői még hétfő délelőtt értesülhettek arról, hogy Baukó Éva nyolc éve próbálja élete e „sötét foltját” elfelejteni, ám ez sehogy sem megy neki. Sőt, állítása szerint a sajnálatos események közrejátszottak alkohol- illetve pánikbetegsége kialakulásában, továbbá depressziója súlyosbodásában. Az első magyar #metoo-beszámolóhoz hasonlóan Baukó Éva sem nevesítette az elkövetőt, majd nyilván a nyilvánosság nyomására végül elárulta, hogy mégis ki tette tönkre az életét. Hála Istennek, Baukó Éva volt annyira készségesen közlékeny, hogy a szaftos részleteket is megosztotta a nagyérdeművel.

És akkor most egy pillanatra váltsunk csatornát.

Beszéljünk a Jobbikról. December 6-án, szerdán mutatták be az Erzsébet téri Kempinski Hotelben a Jobbik pártelnökéről szóló, frissen megjelent könyvet. Mit ad Isten, a Vona Gábor életét és pályafutását feldolgozó kötetet Havas Henrik, a Baukó Évát is levadászó szexpredátor írta. Nagyszerű! Két legyet egy csapásra! Mire a kötetbemutató időpontja elérkezett, a kormány elmúlt években felállított médiakontingense szabályos csatarendbe állt, és a Habony Árpád Művek (H.Á.M.) egymás tartalmait szorgosan átvéve, majd továbbhabosítva elterjesztette az emblematikus, többnyire baloldaliként azonosított médiaszemélyiség rémtetteit. Ezen a ponton kezd olyan érzésünk támadni, mintha kilógatták volna a lólábat. (Amúgy érdemes megnézni, hogy máskülönben a H.Á.M. miként kezeli ezeket a celebhölgyeket. Például a Fidesz egyes számú bulvárlapja, a Ripost nemes egyszerűséggel csak a „mocskos szájú” lányként emlegeti a napokban tragikusan elhunyt VV Fannit, és természetesen kéjelegve számolt be prostituálttá válásáról.)

Szóval mi a tökéletes propagandaüzenet? Ki ír könyvet Vona Gáborról? Egy undorító, baloldali, nőgyalázó zaklató. (Tulajdonképpen szégyellje magát a kormánykritikus ATV is, hogy ilyen alja műsorvezetőt alkalmaz.) Baukó Éva hirtelen emlékbetörésének időzítése azért is felettébb gyanús, mert a kötetbemutató kezdetével szinte percre pontosan jelent meg a hír, miszerint háromévnyi vizsgálódás után vádat emelnek a Jobbik EP-képviselője, Kovács Béla ellen. Maradjunk annyiban, hogy nem kapkodták el a fiúk a dolgokat, és tudnak időzíteni. És a szőnyegbombázás itt még nem ért véget: szintén csütörtökre élesítve derült ki az Állami Számvevőszék vizsgálatának eredménye, ami aggályosnak találta a Jobbik idei plakátszerződéseit, és emiatt 331 millió forint befizetésére kötelezte a pártot, és támogatását ugyanekkora összeggel csökkentené a központi költségvetésből. A párt frakcióvezetője szerint kérdésessé vált indulásuk a választásokon. Gyönyörű. Tényleg.

És most vissza egy másik igencsak kérdésessé vált dologhoz: Baukó Éva és mondanivalója hitelességéhez. Mire jutunk, ha végiggondoljuk, hogy ki is az a Baukó Éva, és milyen az ő perszónája a nagy magyar médiavilágban? Mivel tombolását és „jellemfejlődését” hét évvel ezelőtt egy ország követhette élő egyenes adásban, ezért merem mondani, hogy Baukó Éva a magyar médiaszcéna igencsak tragikus figurája: vállaltan mentális problémákkal és alkoholbetegséggel küzdő nő, akinek pszichiáterével folytatott romantikus természetű kapcsolatát is alaposan dokumentálta a bulvármédia. Arról nem is beszélve, hogy foglalkozását tekintve Baukó Éva egy főállású botrányhős, akinek elemi érdeke, hogy időről időre hírt adjon magáról, és a bulvármédia foglalkozzon vele. Baukó Éva azért küzd, hogy rendre átüsse az ingerküszöböt.

*

Az a helyzet, hogy eljutva idáig, igencsak zavarban vagyok, mert valahogy sehogy sem akar kijönni a matek. Ugyanis olyan időket élünk, melyek axiómája az, hogy egy igencsak férfiarcú, számos elemében máig patriarchális jellegű társadalomban élünk. Az általános tapasztalat még mindig azt mutatja, hogy a magyar nők jelenleg is strukturális elnyomásban élnek. (Bár a jegyzőkönyv kedvvért tegyük hozzá, hogy ez az elnyomás napról napra szubtilisebb, és a nők szabadsága világszerte minden perccel mindig egy picivel messzebbre terjed.) Az axióma bizonyítékának remélhetőleg elég szemléletes a sokat, de nem eleget idézett bűnügyi statisztika, mely azt mutatja: hetente egy magyar nő hal bele a családon belüli erőszakba. Igen, ez a jéghegy csúcsa.

És most jön a probléma. Az axiómából adódóan tehát az elnyomott nő az áldozat. Ezért is hittünk és hiszünk sokan azoknak, akik előveszik a metoo-hashtaget, és felfedik bántalmazott, megalázott női mivoltukkal, továbbá megosztják a szexuális bántalmazásról, erőszakról és minden ilyesmiről szóló történeteiket. Sárosdi Lilla, a főként a liberális, baloldali értelmiségi körökben ismert alternatív színházi színésznő szavainak hitelességét nyilvánosan maximum a jobboldal néhány fizetett propagandistája kérdőjelezte meg, de nekik amúgy sincsenek önálló gondolataik, úgyhogy hagyjuk.

A jegyzőkönyv kedvvért pedig azt is rögzítsük: Sárosdi Lillának pusztán az állítása mentén adtunk hitelt: az ügyben nem álltak, és azóta sem állnak rendelkezésre közvetlenül megismerhető bizonyítékok a szexuális zaklatással vádolt Marton Lászlóval szemben. Sárosdi Lilla szavahihetőségét pusztán több ezer évnyi elnyomásból fakadó, megfoghatatlan, általános erejű, kollektív tapasztalat igazolta vissza a nyilvánosságban. Ennyi elég is volt, hogy megpecsételődjön Marton László sorsa. Kérdés az, hogy most pecsételődjön-e meg Havas Henriké is, és mindazon férfiaké, akiről egy fiatalabb nő azt állítja, hogy sok-sok évvel ezelőtt molesztálta őt.

Szóval amennyiben a Sárosdi–Marton-ügy mentén a következtetés az, hogy gondolkodás nélkül higgyünk minden, magát szexuális bántalmazás áldozatául beállító nőnek, akkor most hinnünk kell Baukó Évának is. Mert ez így logikus, így korrekt, így következetes. Csakhogy amint az előbb levezettem, számtalan érv támasztja alá, hogy Baukó Éva vádjait nem árt fenntartással kezelni, miközben az tény, hogy az ügy felszínen tartása teljesen alkalmas Havas Henrik, illetve Vona Gábor lejáratására, vagyis kedvez a hatalomnak. Ez pedig már színtiszta politika. (Még szerencse, hogy a magyar közéletben eddig nem volt hagyománya a magánélettel való támadásnak.)

Mindez azért is nagyszerű, mert mintha már egészen széles körben kezdett volna átmenni a magyar társadalomban, hogy az őt ért abúzusért nem kérdőjelezzük meg, és nem hibáztatjuk az áldozatot. Nem tesszük fel a minek ment oda, minek öltözött úgy típusú kérdéseket, hiszen az áldozat számára a legnagyobb gyógyír az értő tanú, aki őszintén, és rengeteg empátiával tükrözi vissza a rossz tapasztalatokból fakadó fájdalmat, nehéz érzéseket. A Habony-művek most az áldozathibáztatásnak is tág teret nyitott. Zöld utat adtak az áldozatok hiteltelenítésére, ráadásul úgy, hogy a mintát nem ők teremtették meg, hogy bemondásra miként lehet embereket ellehetetleníteni.

Én meg már nem is tudom, hogy ki a valódi áldozat.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!