Magyar állampolgárként már több mint negyedszázada élek Washingonban, ahol a lakosság egy része számára hétköznapi jelenség a fegyveres erőszak. Nem véletlenül hívták sokáig Washingtont a világ „gyilkossági fővárosának”. Az utóbbi években azonban az Amerika-szerte futótűzként terjedő tömeglövöldözések tartják rémületben az országot.

Február közepén pár óra kocsijárásra voltam a floridai Parklandben elkövetett újabb iskolai lövöldözéstől, amelynek 17 halottja és számos sebesültje lett. Ez volt a tizennyolcadik iskolai fegyveres incidens az új év első két hónapjában. Tavaly Amerika iskoláiban, templomjaiban, bevásárló központjaiban, szórakozóhelyein és repülőterein közel ezer ember vált tömeglövöldözés (négy vagy annál több halott) áldozatává. Országosan 34 ezren haltak meg fegyveres erőszak következtében. Salgótarján méretű embertömeg.

Kiszámítható módon, mindig a legutolsó tömeglövöldözésnél jár csúcsra az országos elégedetlenség és tiltakozás: „Most már tényleg elég volt, nem mehet így tovább!” A The Washington Post-nál is most telt be a pohár, amikor ki merte mondani: a fegyvertartás szabályozásában Amerika „korrupt kudarcállammá” vált. Azután minden változatlanul megy tovább a következő incidensig, s közben folyik a bűnbakkeresés.

A fegyverviselés-vita Amerika legállandóbb kultúraháborúja lett, amelyben minden egymásnak feszül: konzervatív és liberális, vidék és város, férfiak és nők, idősek és fiatalok. Különösen a liberális oldalon nagyfokú az összhang a legfőbb bűnbakot illetően: a profithajszoló, politikai túlhatalommal bíró fegyverlobbi és annak zászlóshajója, a Nemzeti Fegyverszövetség (NRA). Ahogy a The New York Times írja: „A fegyverlobbi célja egy olyan amerikai világ teremtése, amelyben mindenkinek szüksége van lőfegyverre”.

Bárcsak ilyen szimpla és világos lenne a valóságos társadalmi helyzetkép! Tagadhatatlan, hogy az NRA jelentős történelmi hagyományokkal rendelkező, szupererős nem-kormányzati szervezet, amelyet a szórakoztató iparral karöltve nem kis felelősség terhel az egész országot átható erőszakkultuszért. A vitákban azonban szerintem eltúlozzák, sőt valósággal démonizálják a szervezet társadalmi súlyát, minden számottevő fegyveres erőszakot az NRA nyakába varrva. Ez nemcsak a tisztánlátást korlátozza, de a kiútkeresést is. A népszerű tévhittel szemben nézzük a száraz tényeket.

Az NRA-nak ötmillió tagja van, ami a lakosság csupán 1,5 százaléka. Számos ennél jóval szélesebb tömegbázisú NGO van Amerikában. Nagyban túlértékelt az NRA pénzügyi hatalma is, amivel állítólag kilóra megveszi a politikai választásokat. A tények nem ezt mutatják. A 2016-os választási kampányra (elnöki és egyéb) az NRA 36 millió dollárt dobott be, ami fél százaléka a 6,4 milliárd dollárra rúgó országos kampánykiadásoknak. Az arányok érzékeltetésére: Soros György egymagában 25 millió dollárral támogatta Hillary Clinton kampányát.

Az amerikai társadalmi vitákban kibogozhatatlanul összekuszálódott az NRA és a konzervatív szavazók széles táborának a fegyvertartáshoz való értékalapú kötődése. A Republikánus Párt alapvetően nem a NRA-tól tartva követ fegyverbarát vonalat, hanem a konzervatív beállítottságú szavazók elvesztése miatti félelmében. Nem az NRA miatt van minden második amerikai háztartásban lőfegyver, összesen 310 millió.

Az Egyesült Államok a fejlett nyugati világ egyetlen országa, ahol a fegyvertartás alkotmányos alapjog, az egyéni szabadságjog egyik fő jelképe. Az 1791-ben elfogadott második alkotmánymódosítás rögzítette ezt a jogot, amely akkor még felfegyverzett helyi milíciákról beszélt a szövetségi kormány esetleges zsarnoki terjeszkedésének kordában tartására. Azaz olyan polgárőrségekről, amelyek egyúttal a rabszolgák féken tartását szolgálták az ország déli részein. A Kongresszus feloszlatta ezeket a polgárháború befejezése után. Hol voltak akkor még a félautomata karabélyok, amelyekkel ma több tucat áldozatot lehet ejteni perceken belül? Azóta 229 év telt el, de még mindig az alkotmánynak ez a minden szempontból elavult paragrafusa szabályozza az amerikaiak alapvető fegyvertartási jogait.

A már eredendően ellentmondásosan megszövegezett cikkelyt ma minden érdekcsoport a saját felfogása szerint értelmezi, beleértve a szövetségi államokat és a bíróságokat. Még a Legfelsőbb Bíróság tagjai körében is nagyfokú az értelmezési zűrzavar. A fegyverviselésre vonatkozó alacsonyabb, állami szintű jogi szabályozások pedig hemzsegnek a kiskapuktól. Miközben országosan 21 év az alkoholfogyasztás korhatára, addig lőfegyverhez már 18 évesen hozzá lehet jutni. Ahogy a 19 éves floridai középiskolás esetében, aki jogilag szabályosan vette meg az eredetileg katonai célra kifejlesztett AR-15-os félautomata sorozatlövő gépkarabélyát.

Milyen torz arányok ezek annál a szuperhatalomnál, amely a szabad világ morális példaképének tekinti magát? – teszik fel sokan a kérdést Amerika- és világszerte.

Szó se róla, fölöttébb csábító az amerikai fegyverkultusszal törvényszerűn járó bajokért kizárólag az NRA-t hibáztatni. De felmérések igazolják, hogy az amerikaiak többsége – az NRA-tól függetlenül – ragaszkodik a fegyverekhez, s hallani sem akar a velejéig elavult második alkotmánykiegészítés visszavonásáról, de még módosításáról sem. Szemükben a legkisebb engedmény – például a félautomata fegyverek lakossági használatra való betiltása – az egyéni szabadságjogok további csorbításának lejtőjére vinné Amerikát. Hiába a hivatkozás olyan országokra, mint például Ausztrália, ahol a támadó, katonai típusú lőfegyverekhez való lakossági hozzáférés drasztikus megszigorításával gyakorlatilag kihúzták a talajt a tömeglövöldözések alól.

A fegyverviseléssel mint alapvető szabadságjoggal Amerika egy ördögi körbe, olyan társadalmi patthelyzetbe sodorta magát, amelyből a jelenleg mindenki által reménytelennek tartott – a szövetségi államok háromnegyed részének jóváhagyásását igénylő – alkotmánymódosítás nélkül nincs végleges kiút. Ezért marad az olyan toldozgatás-foltozgatás, mint például a korhatár 21 évre való emelése vagy a fegyvervásárlók szigorúbb háttérvizsgálata. De még ebben sem lehetünk biztosak. Az iskolák esetében például a legvalószínűbb forgatókönyv a repülőterekre emlékeztető biztonsági berendezésekkel és fegyveres személyzettel való ellátás, vagyis a még több lőfegyver. Kutyaharapást szőrével. Azután menetrendszerűen jön a következő lövöldözés. Az ördögi kör bezárul.

A szerző a Világbank volt vmunkatársa.