Kapronczay Stefánia: A kormányzat nem tárgyal, „stratégiai pereskedéssel” próbálunk tenni a jogállamért
 

Kapronczay Stefánia: A kormányzat nem tárgyal, „stratégiai pereskedéssel” próbálunk tenni a jogállamért

2010 óta drámai átalakulás történt a közélet egészében, amely a rendszeres kormányzati lejárató kampánynak kitett független civil szervezetek működését is alapjaiban változtatta meg. Azonban számos szervezet, így a Társaság a Szabadságjogokért is felismerte, hogy demokratikus értékek hosszú távú és tartós megerősödéséhez elengedhetetlen, hogy a polgárok átérezzék a jogaik és a demokratikus részvétel fontosságát, írja szerzőnk, a TASZ ügyvezető igazgatója a hvg360-on megjelenő sorozatának újabb cikkében.

Kapronczay Stefánia Kapronczay Stefánia



Parászka Boróka: Minden út Rómából vezet?
 

Parászka Boróka: Minden út Rómából vezet?

Kezdetnek nem lenne rossz a klímacsúcs döntése a kár- és veszteségalapról, de végzetes lehet, ha a közösség nem képes felismerni, hogy a díszesen aláírt ígéretek mit sem érnek. Úgy tűnik, a klímaváltozást tagadó populisták ideje lejárt, de a szélsőjobb kezdi kisajátítani a zöldmozgalmakat, utat tör magának az ökopopulizmus és az ökofasizmus. Vélemény.


Kapronczay Stefánia: Az emberi méltóságot szem előtt tartó, jó szociálpolitika nem bünteti az állampolgárokat
 

Kapronczay Stefánia: Az emberi méltóságot szem előtt tartó, jó szociálpolitika nem bünteti az állampolgárokat

Az alapokat érinti a szociális törvény most elfogadott módosítása, mely szerint az emberek elsősorban önmagukra, másodsorban hozzátartozóikra számíthatnak a szociális biztonság megteremtése terén. Pedig ez állami kötelezettség: az államot azért hozzuk létre, lemondva jogaink és vagyonunk egy részéről, hogy megszervezzen egyéni szinten nem ellátható feladatokat. A módosítás annyiban nem hoz újdonságot, hogy a boldoguláshoz ma is emberfeletti erőfeszítések szükségesek.

Kapronczay Stefánia Kapronczay Stefánia


Annyira belejöttünk a hintapolitikába, hogy akkor is csináljuk, amikor semmi értelme
 

Annyira belejöttünk a hintapolitikába, hogy akkor is csináljuk, amikor semmi értelme

A magyar történelem Mohács utáni évszázadainak egy megkerülhetetlen élménye a hintapolitizálás, a XVI-XVII. században a török és a német között őrlődtünk, aztán Trianonig a kuruc-labanc dichotómia határozta meg a közéleti gondolkodásunkat, a két világháború között pedig a revíziós vágyaink diktálta igyekezetből úgy törekedtünk minél jobban profitálni a német orientációból, hogy azért cserébe a kötelező minimumot akartuk nyújtani csak. Ami összeköti a múlt ezen nagy hintajátszmáit, az az, hogy valamilyen formában mindig kényszerpályán voltunk és egy erősen korlátozott mozgástérből próbáltuk kihajtani a legjobbat. Volt, amikor még össze is jött, máskor pedig csúfos kudarcot vallottunk. A hintapolitika ugyanis kockázatos játék, így nagyon fontos, hogy akkor van értelme csinálni, ha van egy nagy közös cél, amiért érdemes dolgozni, ha úgy alakul, még önmagunk ellenében is.



Para-Kovács Imre: A haza nem lehet ársapkában
 

Para-Kovács Imre: A haza nem lehet ársapkában

A magyar kormány feltett kézzel szemléli az országban dúló gazdasági szuperválságot, ötlete sincs, mivel fékezhetné az elszabadult gazdasági folyamatokat, úgyhogy inkább olcsó benzint ad a népnek, nehogy hirtelen ötlettől vezérelve tömegek induljanak a Karmelita kolostorhoz, hogy személyesen érdeklődjenek az esetleges érintettségéről és felelősségéről. Vélemény.