A fasizmus és a kommunizmus dicstelen korszakai után kiment a divatból az „ideologizálás”, ám a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntötték, a szellemi produktumok, az ideák, eszmék, kulturális értékek is relativizálódtak. A poltika és a gazdaság összeomlása logikus következménye ennek a folyamatnak. A közgazdászok magabiztosan ugyan, de a sötétben tapogatóznak.
Számos szocialista képviselő számára egzisztenciális veszély, ha ilyen recessziós időkben kihullnak a parlamentből. Sokan közülük csak a politikához „értenek”, nehezen találnak majd munkát a nem-politikusi szférában. Megpróbálnak, amíg lehet a Parlamentben maradni. Hajlandók lesznek tehát Gyurcsány és az SZDSZ jelöltjét támogatni – ha lesz ilyen.
Gyurcsány Ferenc formailag tisztázatlan lemondása a miniszterelnöki tisztségről és azóta elhangzott kijelentései arra utalnak, hogy ő is putyini receptet kívánja követni, azaz: úgy menne, hogy közben marad. Pártja nagy többséggel újjáválasztott elnökeként vétójogra tart igényt az új miniszterelnök kiválasztásakor, meghatározó szerepet kíván játszani a soron következő országgyűlési választások kampányában. Lehet, hogy csak átmenetileg kíván arrébb ülni a kormányfői székből?
Az MSZP a történelmi megsemmisülést vagy a totális szétesést kockáztatja, ha végrehajtja a miniszterelnök forgatókönyvét. A pártnak el kell döntenie, hogy Gyurcsányt akarja megmenteni, vagy saját magát.
Azok az értelmiségiek, akik Gyurcsány Ferenc reformterveit 2006-ban támogatták – mint jómagam is -, az elmúlt egy évben kerültek közel ahhoz az állapothoz, amely az országot évek óta jellemzi; a tehetetlen, tanácstalan, depressziós bénultsághoz. Van, aki a végsőkig kitart, mint az általam egyébként tisztelt Debreczeni József vagy a Demos fiatal szerzői. Mások hallgatnak. Ismét mások próbálnak valamit kezdeni azzal a ténnyel, hogy tévedtek.
„Nem sírom vissza az előző rendszert, de ami van, az sem jobb” – tör fel az elkeseredettség az egyik Andrássy úti palota eladása miatt nemrég hűtlen kezeléssel meggyanúsított, 59 éves polgármesterből.
Gyurcsány Ferencnek nem lehet könnyű arról dönteni, hogy menjen vagy maradjon. Visszamenjen-e az üzleti életbe, vagy folytassa-e politikusi karrierjét? Most mondjon-e le és vegye át az ellenzéki vezér hálásabb szerepét, reformálja meg pártját, és úgy induljon neki négy év múlva a választásoknak, vagy pedig maradjon hivatalban, amíg ideje kitelik? Figyelembe véve, hogy az MSZP hosszabb távon esetleg nem fog ragaszkodni személyéhez. Szűk mozgástér és megannyi kérdőjel- mutat rá Novák Zoltán, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatásvezetője.
Ön alsó-középosztálybeli? Valahol az alsó- és a közép között? Harmincas? Lakik és dolgozik valahol? Van már gyermeke is? Akkor bizonyára sokszor hallotta az utóbbi időben ezt a szót: felelősség. Leginkább az ön életstratégiájával kapcsolatban emlegeti ezt most a gazdasági és politikai elit.
A keddi Népszabadságban Galló Béla és Gábor Péter Maradjon? Menjen? címmel megjelent írásukban sürgetik Gyurcsány Ferenc visszahívását mind pártelnöki, mind kormányfői posztjáról. A két baloldali értelmiségi írása az MSZP elnökválasztó kongresszusának előestéjén jelent meg. Az egyik szerzőt, Galló Bélát kérdeztük, mi vitte a a cikk megírására.
A revíziós magyar külpolitika 1939. március 15-én sikert könyvelhetett el: Magyarország visszaszerezte az akkor a széteső Cseh-Szlovákiához tartozó, de 1919 előtt ezer évig magyar fönnhatóság alatt állt Kárpátalját is. Közben a nemzetiszocialista Németországhoz fűződő – utóbb katasztrofális következményekkel járó – kapcsolatok tovább erősödtek.
Polgáraink java része, a korábbi tapasztalatokból okulva, nemigen lép a főváros belső kerületeinek emlékhelyeire március 15-én. Bár a mérsékelt jobboldal tömegei vitathatatlanul aktívabbak, ők is óvakodnak, hogy bármi közük legyen a nemzeti szimbólumokban dühöngő huligánokhoz, az ő vandalizmusukhoz.
