A kibeszélés megszabadít a traumától, de nem a társadalom kollektív emlékezetének hiányából fakadó traumától. A társadalom többségi közössége pedig nem beszélte ki betegsége okát. És ezért nem kaphat feloldást. Sem gyógyulást.
Nem érdemes populista módon ágálni a tb-törvény szigorítása ellen, és főleg nem érdemes összekötni a nem fizetők helyzetét a jól keresőkével.
A Közel-Keleten mindenki nagyban játszik. Csak Európa marad ki, pedig ő lesz az áldozat.
Kicsivel több, mint húsz esztendővel ezelőtt valóban óriási világbotrány tört ki, amikor 1999. október 3-án megalakult az első olyan európai kormány, amelyben először vettek részt – és itt tekintsünk el az elaggott portugáliai és spanyolországi ófasiszta rezsimektől – a háború óta a modern neonácik.
Hőst csináltál belőle, te hülye csipa.
A „multat be kell vallani.” József Attila e szavai iránytűt adnak a kezünkbe. Ennél pontosabban nem lehet fogalmazni. A múlt bevallása nélkül nincs jelen, jövő, és nincs a társadalmat átszelő árkok betemetése sem.
Kormányhatározattal felülbírálni bíróságot: ez államcsíny-jellegű alkotmánysértés.
Van új ellenség, végre. Első pillantásra a bűnözők, másodikra maga a jogállam.
Aki az érintettek érzékenységére hivatkozik, akár kívülállóként, akár belülállóként, azt feltételezi, hogy az emberirtás ügye nem általában az ember ügye, hanem azé az embercsoporté, amelynek az irtásáról éppen szó van.
A kormányfői bejelentés ellenére változatlanul az látszik, hogy az egészségpolitika alapja nem a nagyobb ráfordítás, hanem a nagyobb spórolás lesz. Az ellenzék előtt viszont új lehetőség nyílik.
Bajban van a kormányzó jobboldal. Vereségről beszélnek politikusai és vezércikkírói. Hálátlan, konc- és potyaleső kádárista magyar népről borong világnézeti vezérorgánuma. Állítólag elvesztette az ifjúságot.
Valami biztos megmarad a Nemzeti Összetartozás Évében: a nemzeti szétszakadás.
Hálapénzt a tanároknak! Mi mást tehetünk?
A gyengébb megy a levesbe hatévesen. Pedig ott a recept, hogyan lehet jobban csinálni.
