Tetszett a cikk?

Az al-Kaida szaúdi híveinek világhálón terjesztett arab nyelvű magazinja idén tavasszal egy teljes számot szentelt az emberrablásoknak. A szerzők kategorizálták hadviselésük e formáját, és gyakorlati instrukciókkal, tanácsokkal is ellátták olvasóikat. A cikk megjelenése után elszaporodtak az emberrablások.

„Nézd meg a lehallgató- vagy nyomkövető szerkezeteket, amiket a VIP (nagyon fontos)-személyek gyakran a karórájukban vagy a pénzükkel együtt tartanak. A VIP-személyek fülében is lehet fülhallgató, amellyel kapcsolatot tartanak védelmezőikkel.” Egy tanács a sok közül, mely az al-Kaida interneten terjesztett Al-Battar című, dzsihádra szakosodott magazinjának májusi számában jelent meg – ezt a kiadást a lap szerkesztői teljes egészében az emberrablásoknak szentelték.

Az oktatóanyagban először is kifejtették, hogy szerintük miért érdemes az ellenség soraiból embereket elrabolni: rákényszeríteni a kormányt vagy az ellenséget, hogy teljesítsen néhány követelést; nehéz helyzetbe hozni a kormányt, ami politikai feszültséget eredményez a kormány és a fogva tartottak közvéleménye között; fontos információkat kiszedni a fogva tartottaktól, váltságdíjat szerezni. Ez utóbbinál a szerzők a Fülöp-szigeteki, csecsen és algériai terroristák (az ő szavaikkal élve: testvérek) példáját említik, s külön kiemelnek egy kasmíri terrorszervezetet, amely a túszejtéssel kétmillió dollárt zsebelt be.

De nem akárkiből lehet jó emberrabló – hívják fel a figyelmet, majd sorolják azokat a képességeket, amelyekkel rendelkeznie kell annak, aki ilyen feladatra vállalkozik. Egyebek mellett fontos, hogy az illető pszichikailag erős legyen, intelligens, aki képes a gyors döntéshozatalra, jó fizikummal rendelkezzen, és tudatában legyen az akcióhoz elengedhetetlen biztonsági óvintézkedéseknek.

A szerzők szerint az emberrablásoknak két változata van, a nyilvános és a titkos. „Az elrabolt személyt egy biztonságos és a hatóságok előtt ismeretlen helyre kell vinni. A titkos túszejtés a legkevésbé veszélyes” – írták, példaként említve jemeni akciókat, illetve a Pakisztánban elrabolt Daniel Pearl újságíró esetét. A nyilvános emberrablásoknál a moszkvai színházban elkövetett csecsen akciót hozzák fel példának, bár cáfolták a terrorelhárítók gyakran hangoztatott érvét, miszerint „a világon még soha nem fordult elő sikeres túszejtés”. „Ezt csak azért mondják, hogy eltántorítsák az úgynevezett terroristákat. A történelem azonban tele van ellenpéldával” – írják, s ezúttal Szamil Baszajev csecsen terrorista vezérrel példálóznak, akinek az akciói szerintük 100 százalékig sikerrel jártak, mert a világ a csecsen üggyel foglalkozott.

A szerzők részletesen kifejtik a túszejtő akciók menetét is. A nyilvános emberrablások esetében az akció első fázisánál, azaz a célszemély(ek) kiválasztásánál azt tanácsolják, hogy az elrabolt személyek befolyásos emberek legyenek, mert csak az esetükben lehet nyomást gyakorolni a kormányra. Részletes stratégiát javasolnak arra az esetre is, ha a célszemély(ek) épületen belül vannak, és külön részletezik a buszon és a repülőgépen végrehajtott túszejtéssel kapcsolatos instrukcióikat is.

Az esetleges fogolycserével kapcsolatban felhívják a figyelmet arra, hogy addig nem szabad elengedni a túszokat, ameddig a „testvérek”, azaz a hatóságok által a túszokét cserébe szabadon engedett terroristák épségben és jó egészségben meg nem érkeznek. Ugyanez vonatkozik a váltságdíjra: le kell ellenőrizni, hogy a teljes pénzösszeget kifizették-e a túszokért, a bankjegyek nem hamisak-e és nincs-e körülöttük nyomkövető készülék. „Fontos, hogy a Testvérek tartsák magukat a valláshoz és tartsák a szavukat, és egyetlenegy túszt sem szabad azt követően megölni, hogy a követeléseinket az ellenség teljesítette” – tanácsolják a szerzők.

„A fogva tartást nem szabad meghosszabbítani; ha nem sikerül megállapodni, ki kell végezni a túszt; óvakodni kell az egyezkedőtől (…) az ellenség időhúzási szándéka azt jelenti, hogy rohamra készül” – javasolják a nyilvános túszejtést választóknak. A titkos túszejtés kapcsán pedig figyelmeztetik a dzsihád-harcost, hogy sosem szabad a túszokhoz másfél méternél közelebb menni. „Beszélj a sajátodtól eltérő nyelven vagy dialektusban, hogy ne tudjanak beazonosítani” – írják.

Az Al Battar magazin végezetül arról világosítja fel olvasóit, hogy azok hogyan teljesíthetik a dzsihádot. A leírás alapján ez a folyamat elég autodidaktának tűnik. Eszerint „használni kell az Al Battar magazin képzési instrukcióit és gyakorolni kell azokat”, „meg kell próbálni beszerezni egy lőfegyvert és gyakorolni kell a használatát (a szerzők a Kalasnyikovot ajánlják)”. „Isten nevében meg kell próbálni egy sejtet vagy csoportot alakítani, s ezen keresztül harcolni az istenkáromlók ellen” egészen addig, amíg „esélyed nem lesz arra, hogy a mudzsahid testvérekhez csatlakozz Al-Haramein országban” (Szaúd-Arábiában).

(Az al-Kaida internetes publikációiról a HVG decemberben megjelenő Háló mellékletében részletesen írunk.)

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Teljes mellszélességgel a modellváltás mellé állt a debreceni HÖK

Teljes mellszélességgel a modellváltás mellé állt a debreceni HÖK

Programozható metaanyagot fejlesztettek ki Svájcban

Programozható metaanyagot fejlesztettek ki Svájcban

Felcsúttól a brit királyi elit akadémiáig – Orbán Viktor fiának példátlan karrierje

Felcsúttól a brit királyi elit akadémiáig – Orbán Viktor fiának példátlan karrierje