Frappáns választ adott hétfőn a libanoni ellenzék a múlt heti több százezres Szíria-barát tüntetésekre. Rafik al-Hariri volt libanoni kormányfő meggyilkolásának egy hónapos megemlékezésére a bejrúti Mártírok terén állítólag egymillióan gyűltek össze, Szíria kivonulását és azt követelve a Damaszkuszhoz hű kormánytól, tárják fel, ki ölte meg a volt miniszterelnököt. A libanoni ellenzék körében egyre inkább az a gyanú, hogy a Hariri elleni robbantásos merénylet hátterében a szír titkosszolgálat állt. Az egy hónapja tartó, több tízezres eddigi ellenzéki megmozdulásokhoz képest a hétfői nemcsak a méretében tért el, hanem abban is, hogy a maronita keresztényekhez és drúzokhoz ezúttal számos szunnita muszlim is csatlakozott.

Egy nappal korábban Bejrút síiták lakta déli elővárosai ürültek ki, hogy buszokkal a dél-libanoni Nabatije városba utazzanak a két síita szervezet, a nagyobb Hezbollah és a kisebb Amal, valamint más Szíria-barát pártok közös megmozdulására, amelynek másik hangnemét az Amerika-ellenes jelszavak adták meg. A Hezbollah ezzel egy héten belül immár másodszor tudott több százezres tüntetést szervezni, a múlt kedden Bejrútban - egyes források szerint - több mint egymillióan vettek részt a Szíria melletti demonstráción a 3,8 milliós Libanonban.

Libanon mélyen megosztott a szíriai katonai jelenlét kapcsán, és sokan egyáltalán nem tesznek egyenlőségjelet a demokrácia és a szír távozás közé. A nemzetközi és a libanoni ellenzéki nyomás hatására mindazonáltal egyre inkább úgy tűnik, Szíria valóban kivonul Libanonból. A múlt héten Damaszkusz gyakorlatilag kiürítette észak-libanoni és Bejrút környéki bázisait, négyezer katonája hazatért, 2-3 ezret pedig a közös határ melletti Bekaa-völgyben vontak össze, és ezzel tízezerre csökkent libanoni erőinek létszáma. Basar Aszad szír elnök - a Terje Roed-Larsen ENSZ-megbízottal Aleppóban szombaton folytatott tárgyalásait követően - bejelentette, a végleges kivonulás legkésőbbi időpontja április 27-e lesz. Ezzel teljesülne az ellenzék azon kívánsága, hogy a májusra várható parlamenti választást már szír katonai jelenlét nélkül folytassák le. Több libanoni ellenzéki politikus azonban kétségeit fogalmazta meg, miszerint a szír titkosszolgálatok Bekaa-völgyi Andzsarban található központjának felszámolása koránt sem jelenti majd a libanoni állami intézményekben lévő ügynökeik munkájának végét.

Ha a 29 évig tartó "vendégeskedés" utáni szír távozás nem vezet is feltétlenül a polgárháború újbóli kitöréséhez, Libanon kétségkívül kiszámíthatatlan és ismeretlen vizek felé evez. A szír hadsereg 1976-ban - az 1975-1990-es polgárháború elején - vonult be a kicsiny szomszédos országba amerikai és izraeli áldással, mégpedig azzal a céllal, hogy megakadályozza a Jasszer Arafat vezette Palesztinai Felszabadítási Szervezet gerilláinak a polgárháborúban való térnyerését. Bár a polgárháborút lezáró táifi békemegállapodással és Izrael Dél-Libanonból 2000-ben történt egyoldalú kivonulásával merőben új helyzet jött létre, a szírek gyors távozása hatalmi vákuumot idézhet elő.

Borús előjel, hogy újabban szír vendégmunkásokkal és ellenzékiekkel szembeni atrocitások tapasztalhatók, holott az első három héten a tüntetéseknek egyfajta piknikjellegük volt: a nemzeti zászlóval reggel tüntetésre siető fiatalok este békésen - vallási beállítódásuknak megfelelően - sörözgettek vagy üdítőzgettek Bejrút kávézóiban. A feszültség abban is tetten érhető, hogy néhány szír munkás a félelem miatt már távozott, és mások is fontolgatják a hazatérést.

© AP

Külföldi lapok meglepetéssel fogadták, hogy a parlamenti képviselők többsége a Hariri-gyilkosság után az ellenzéki tömegtüntetések hatására lemondott Omar Karamit javasolta ismét miniszterelnöknek. Pedig valójában nem történt meglepetés: a szunniták (közülük kerül ki a kormányfő) Hariri halálával elvesztették az egyetlen, országos és nemzetközi szinten is jelentős politikusukat. Az észak-libanoni befolyással bíró Karami mellett ugyanis jószerével csak a Hariri felemelkedése következtében meggyengült hagyományos bejrúti politikusfamíliát képviselő Tammam Szalam és a mindenkori átmenetek embere, a közgazdász Szelim al-Hossz jöhet szóba, aki azonban egyelőre vonakodik az újabb jelöléstől.

Karami közölte, hogy a választásokig nemzeti egységkormányt szeretne felállítani, de az ellenzék egyelőre kivár. Politikusaik külföldön igyekeznek támogatókat szerezni: Valid Dzsumblatt drúz vezető a héten Nyugat-Európában és Oroszországban kilincselt, de még nagyobb jelentőségűnek ígérkezik Szfeir maronita keresztény pátriárka napokban kezdődött egyesült államokbeli utazása. A bejrúti asz-Szafir mérsékelt napilap kommentárja szerint visszatérése előtt nem várható, hogy az ellenzék pontosabban meghatározná stratégiáját.

Az ellenzék korábban is kapott bátorítást külföldről. Jól látható, még a Hariri-gyilkosság előtt, akkor "kapcsolt" nagyobb sebességre, amikor több mint két hónapja Szfeir pátriárka, majd őt követően Dzsumblatt Párizsba látogatott, ahol mindkettőjük számára világossá vált, hogy a hagyományosan arabbarát Franciaország az Egyesült Államok mellé fog állni a szír csapatok kivonására és a Hezbollah lefegyverzésére irányuló erőfeszítésekben.

Kérdés, mit tervez a Hezbollah, amellyel - nyilvánvalóan az erejét fitogtató tüntetései miatt - számos ellenzéki erő máris tárgyalásokat kezdeményezett. Mindez a szervezet teljes politikai "beágyazását" készítené elő, amihez persze Iránnak, fő támogatójának is lesz egy-két szava. A Hezbollah egyre nagyobb politikai hátországgal rendelkezik, köszönhetően a síiták erőteljes demográfiai előretörésének Libanon két másik nagy felekezete, a szunniták és a keresztények kárára. Még a szír csapatkivonásokat és ígéreteket óvatosan üdvözlő Egyesült Államok is elhintette, hogy a lefegyverzésért cserébe a Hezbollahot leveszi a terrorizmust támogató országok listájáról, amit azonban síita sajtókörökben az Iránnal és Szíriával folytatott mézesmadzag és ostor politikájának részeként értékeltek.

A Hezbollah mindenesetre többször is kinyilvánította, hogy a párt bizalmat fog szavazni az új kormánynak, ami először történik a szervezet politikai tevékenységében. Az ehhez vezető első lépésként pedig a párt parlamenti frakciója (megint csak ellentétben az elmúlt 13 évben tapasztaltakkal) az ellenzék számára elfogadhatatlan Karami személyében nevezte meg miniszterelnök-jelöltjét, emelve a kontrák korát élő Libanonban a politikai tétet.

MANYASZ RÓBERT / BEJRÚT