Dorothee Janetzke-Wenzel német és René Roudaut francia nagykövet részvételével a budapesti Corvinus Egyetemen tartottak vitafórumot hétfőn a német-francia együttműködésről. Mindkét nagykövet kiemelte, hogy Berlin és Párizs kapcsolatai példaértékűek az Európai Unióban. A két ország a második világháború után túllépett korábbi ellentétein, amelyek "nyolcvan éven belül három háborúhoz vezettek" Janetzke-Wenzel szavai szerint. (A német nagykövet asszony ideszámította tehát az 1870-es porosz támadást is, amikor legyőzték III. Napóleon seregét Sedannál.)
A Berlin és a Párizs közötti együttműködés ma újra fontossá vált az Európai Unióban - ez kitűnt a diplomaták beszédeiből is. A francia nagykövet, René Roudaut kissé aggódott amiatt, hogy egyre több az Európai Unióban az intézmény és a tisztségek túlburjánzása is fenyeget. Zavart kelthet például, hogy immár a brüsszeli Európai Bizottság elnöki posztja mellett (ezt a portugál Barroso tölti be), az Európai Tanácsnak is van állandó elnöke (a holland van Rompuy), sőt az Európai Parlament elnökén (a lengyel Buzeken) kívül az EU soros elnöki tisztét ellátó ország első számú vezetője (jelenleg Zapatero spanyol miniszterelnök) is fontos szerepet játszik, nem is beszélve a szintén új közös külügyi főképviselőről (a brit Ashtonról).
Az Elysée-szerződés
René Roudaut budapesti francia nagykövet szerint "csoda" történt a második világháború után, amikor a német kancellár, Konrad Adenauer és Charles de Gaulle, a francia köztársaság elnöke aláírta a ma már csak Elysée-szerződés néven emlegetett 1963-as egyezményt, amely elmélyítette a két ország együttműködését. Az aláírás utáni reimsi misén még a hangsúlyozottan köztársasági elveket hirdető francia állam feje is megjelent, Roudaut szerint ezzel mintegy "isteni dimenziót" adva a megbékélésnek. A történész-jogász végzettségű francia diplomata megjegyezte, hogy de Gaulle egész életében szigorúan kerülte az egyházi rendezvényeken való feltűnést, politikusként ez volt az egyetlen kivétel pályafutása során.
| A francia diplomata szerint miközben politikai szinten Európa hezitál a lazább konföderáció és a szorosabb föderáció között, a mostani gazdasági helyzet is indokolja, hogy Párizs és Berlin együttműködjön. Az eurózóna tagjainak is fontos, hogy ne csak közös monetáris (pénzügyi), hanem közös gazdasági (költségvetési) politikájuk is legyen. Mindez elsősorban Görögország kapcsán merült fel, hiszen ez az ország az utóbbi időben az európai sajtó érdeklődésének középpontjába került. (Athén sokáig eltitkolta a valóságos költségvetési hiányát, és most az eurózóna más tagállamainak kell segíteniük rajta. Mindeközben komoly megszorító intézkedések várnak a görög lakosságra.)
Dorothee Janetzke-Wenzel német nagykövet is azt hangsúlyozta, hogy a német-francia együttműködés az Európai Unió motorja. A két ország eleve egymás legfontosabb kereskedelmi partnerének számít, ezért is fontos a további gazdasági és politikai kooperáció, amelyet egy 2020-ig szóló közös programtervezet szabályoz, Agenda 2020 néven. Bár vannak bizonyos nézeteltérések is - például az atomenergia felhasználását a német lakosság általánosságban ellenzi -, igyekeznek összehangolni a klímapolitikai, a gazdasági és az energiapolitikai törekvéseket is.
A vitában felszólalt Erdős André, korábbi párizsi magyar nagykövet is, aki a német-francia együttműködés példaértékét hangsúlyozta. Beszédéből kitűnt, hogy ezt a példát térségünkben, Közép-Kelet-Európában is követni kellene, hiszen a németek és a franciák rendkívül súlyos konfliktuson jutottak túl.
Kende Péter, a korábban Párizsban oktató társadalomtudós a vitában szólt hozzá az elhangzottakhoz, és kiemelte, hogy a német-francia együttműködés lehet ugyan az Európai Unió motorja, de ezt a párost három országcsoport is gyanakodva figyeli az EU-n belül. Szerinte a kisebb tagállamok a túl erős "német-francia igazgatóságtól" tartanak, emellett az ő befolyásuk ugyanis eltörpül. Egy másik csoportot Spanyolország, Olaszország és Lengyelország képez, ezek mindegyke a Berlin-Párizs kettős bővítésén töri a fejét, így azt szeretnék, ha valamelyikük bekerülne "harmadiknak" e komoly döntéshozatali centrumba. Kende szerint végül van egy harmadik csoport, ami egyetlen államból, Nagy-Britanniából áll, amely az unió egyik legfőbb ellenfelének számít, méghozzá az EU-n belül. Kérdésében a kutató azt próbálta tudakolni: Mit lehet ebben a helyzetben tenni?
Dorothee Janetzke-Wenzel válaszában azt hangsúlyozta, hogy éppen ezért jött létre az Európai Unió. A későbbi vitából kitűnt, éppen az a célja az EU-nak, hogy a különböző törekvéseknek teret adjon, a nézeteltéréseknek fórumot biztosítson, miközben az érdekek összehangolására is törekednek a résztvevő államok.
A diplomaták nemcsak a politikai és a gazdasági kooperációt hangsúlyozták Berlin és Párizs kapcsolataiban, hanem a két ország közötti társadalmi-kulturális kontatusok megteremtését is. Az elmúlt fél évszázadban összesen háromszázezer kétoldalú ifjúsági programon 8 millió francia és német fiatal látogatta meg a másik országot, és sikerült az önkormányzatok, települések közötti testvérvárosi és más kapcsolatokat is erősíteni.
