Portugália: fagyos hangulat

Hiába fogadta el a lisszaboni parlament a napokban a minden eddiginél drasztikusabb megszorításokat tartalmazó jövő évi költségvetést, a pénzpiacok nem nyugodtak meg. A bizonytalanságot fokozta néhány, eredetileg megnyugtatónak szánt kijelentés. José Sócrates miniszterelnök például öntudatosan kifejtette, hogy országának nincs szüksége külföldi pénzügyi segítségre, és hasonlóképpen nyilatkozott az EU több vezetője, így José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke is. Ilyen megjegyzések hangzottak el ugyanis korábban a görög, illetve az ír válság kapcsán is, és mindkét ország az utolsó utáni pillanatig cáfolta a mentőcsomagról folyó tárgyalásokat. Egyre több elemző véli úgy, hogy Portugáliára is hasonló sors vár, sőt egyes hírek szerint már meg is kezdődtek az egyeztetések.

Akár külső segítségre szorul Portugália, akár nem, biztos, hogy a lakosságára nehéz évek várnak. A két hónapos huzavona után, a legnagyobb ellenzéki párt tartózkodásával megszavazott 2011-es büdzsé a jelenleg 7,3 százalékos költségvetési hiány 4,6 százalékra szorítását célozza. A kisebbségben kormányzó szocialisták a jobboldali Szociáldemokrata Párttal (PSD) kerestek egyezséget, mivel a kisebb baloldali pártok nem mutattak rá hajlandóságot. A kakaós tejről elhíresült büdzsé (a PSD egyik követelése volt, hogy e termékre is maradjon érvényben az alapvető élelmiszerek kedvezményes áfája) alapján januártól súlyosabbak lesznek az adóterhek. Az áfa 23 százalékra emelése miatt az árak is nőnek, ugyanakkor csökkennek (akár tíz százalékkal is) a közalkalmazotti bérek, és szűkül a szociális támogatások köre.

Jóllehet a főleg az alsó és a középrétegeket sújtó intézkedések széles körű elégedetlenséget váltottak ki – a múlt héten a közalkalmazottak általános sztrájkkal tiltakoztak, és további akciók várhatók –, a PSD kénytelen volt áldását adni a költségvetésre. Máskülönben súlyos következményekkel, így kormányválsággal és a pénzügyi krízis mélyülésével kellett volna szembenéznie az országnak. Az ellenzéki pártnak pedig – amely ugyan már ma is megnyerhetné a választást – a jelenlegi válsághelyzetben aligha érdeke a kormány idő előtti leváltása.

A büdzséről nagy nehezen megszületett egyezség egyelőre nem hozta meg a várt hatást. A portugál államkötvények kamatai tovább emelkedtek, a külföldi hitelezők még mindig kétlik, hogy Lisszabon vissza tudja fizetni a kamatterhektől is állandóan növekvő adósságát, miközben gazdasága egyre vérszegényebb. A lakosság terhei pedig folyamatosan nőnek, egyre nyilvánvalóbb a további elszegényedés, aminek mind láthatóbb jelei vannak. Nő a hitelrészleteket fizetni nem tudók száma, visszaesett az éttermek és az üzletek forgalma, megugrott ugyanakkor a szupermarketekben az olcsóbb termékek kereslete. Egyre többen kérnek élelmiszersegélyt, ezért új szabályozással lehetővé teszik, hogy a rászorulók megkapják az éttermi konyhák maradékait. Növekedett az országot a jobb megélhetés reményében elhagyók száma, és immár nemcsak az alulképzettek, hanem a magasan kvalifikált fiatalok körében is.