Az idősebb bevándorlók is, akiknek sikerült kialakítaniuk az életüket, arra panaszkodnak, hogy kevés kapcsolatuk van a svédekkel, Egy boszniai menekült, Ask Gasi azt mondja, megérti, hogy a svédek vonakodnak magukhoz ölelni az idegen és nélkülöző bevándorlókat. Maga is úgy érzi, hogy a kormány talán hibát követett el, amikor olyan sok embert beengedett az országba.Gasi doktori címet tudott szerezni Svédországban, és jelenleg segédtanárként dolgozik. Úgy érzi azonban, hogy nem látják szívesen, és a horogkeresztet és a szerb keresztet mutatja, amelyet az általa látogatott mecset falára véstek.
   
"Az embernek nehezére esik meghallgatni a híreket. Más sincs bennük, csak az, hogy a muszlimok így, a muszlimok úgy. Minden arról szól, hogy milyen rosszak vagyunk. A svédek semmit se mondanak az arcodba, de azért mégiscsak mondanak dolgokat" - világít rá. Néhány szakértő szerint a szélsőjobbnak nyújtott támogatás Svédországban elérte a határát. Úgy vélik, hogy a szavazatok múlt ősszel tapasztalt gyarapodása inkább a szélsőjobb ügyes, gyújtó nyelvezetet kerülő kampányának volt köszönhető, mintsem a rasszizmus vagy az idegengyűlölet erősödésének.
   
Ulf Bjereld, a Gothenburgi Egyetem politikatudományi professzora szerint a svédek túlnyomó többsége nagyon hátra sorolja a bevándorlást gondjai listáján. Felhívja a figyelmet arra, hogy a múlt század kilencvenes évei óta rendszeresen végzett felmérések tanúsága szerint kevésbé rasszisták és idegengyűlölők, mint amilyenek voltak. A kutatók azonban megállapították azt is, hogy a bevándorlóknak hátrányos megkülönböztetéssel kell szembenézniük a munka és a lakhatás tekintetében. Malmö polgármestere, Reepalu a maga részéről szintén kritikusnak tartja a munkavégzést és az iskoláztatást, csalódottan téve hozzá, hogy ha az iskolában a bevándorlók aránya túllépi a húsz százalékot, a svéd szülők máshová viszik a gyerekeiket.