Csak sajtóhírek, közvetett anyagok állnak rendelkezésre a bucsai tömegmészárlással kapcsolatban, ezek pedig nem elégségesek ahhoz, hogy történészként nyilvánítsunk véleményt az elkövetőkről és az elkövetés módjáról – figyelmeztet Stark Tamás történész a Magyar Hang hasábjain, ahol annak kapcsán fejtette ki véleményét, hogy a kormányközeli történész, Schmidt Mária az ukránok által megrendezett színjátéknak állította be a minden ismert adat szerint az oroszok által elkövetett gyilkosságsorozatot.
“A történelmi megközelítés alapja a forráskritika. Egyetlen forrás alapján nem lehet véleményt alkotni egy eseményről” – emlékeztet Stark Tamás annak kapcsán, hogy Schmidt Mária a Látószög blogján bizonyos Adrien Bocquet francia „felcser” tanúvallomására alapozva írt arról, hogy a bucsai tömegmészárlás helyszínét az ukránok rendezték be máshonnan odaszállított holttestekkel.
Az egyforrásos tájékozódás önmagában is elég probléma lenne ahhoz, hogy egy ilyen írás megbukjon a történeti kutatás szakmai szempontrendszerén, de oknyomozók ráadásul azt is bizonyították, hogy a „koronatnú” nem is járt a kérdéses időszakban Bucsában.
Szavainak a hitelességét pedig az is erősen megkérdőjelezi, hogy az ukránokra terhelő nyilatkozata után, 2023 márciusában orosz állampolgárságot kapott.
Stark szerint Schmidt Mária írása nem „leleplezés”, hanem politikai jellegű véleménycikk, amely illeszkedik azokba a megnyilvánulásai sorába, amely a kormányzat álláspontját hivatott – adott esetben még annál is radikálisabban – képviselni. (Utóbbit a napokban az MTA elleni támadással is megtoldotta.)
Amit a bucsai tömeggyilkosságról írt, az illeszkedik az ukránokkal erősen kritikus, míg Putyin elnök politikájával szemben inkább megértést mutató kormányzati állásponthoz. Újabb talány – veti fel Stark, de azt is hozzátéve, ez már részéről is csak személyes találgatások területe:
Schmidt Mária vajon miért pont az európai ügyekért felelős ukrán miniszterelnök-helyettes, Olha Sztefanyisina budapesti tárgyalásaira időzítette írása megjelentetését?
Amelyet amúgy mindkét fél eredményesnek ítélt.
Természetesen politikai véleménycikket is szembe lehet állítani közismert tényekkel. Ilyen tény, hogy Oroszország, több, korábbi szerződésben vállalt kötelezettségét megszegve 2014-ben és 2022-ben is megtámadta Ukrajnát. Az orosz vezetés 2014-ben sokáig tagadta, hogy katonái foglalták el a Krímet és még 2022 januárjában is tagadták, hogy teljes körű invázióra készülnek. „Egyéni döntés kérdése, hogy az orosz vagy a nyugati médiumokat tekintjük hitelesebb forrásnak. Ez a döntés nyilvánvalóan függ történelmi és politikai ismereteinktől és tapasztalatainktól” – írja a történész, aki az egyik szervezője volt a nemrég Ukrajnában megtartott ukrán-magyar történész konferenciának.
Írását Stark Tamás azzal zárja, az Ukrajna elleni agresszió értékelésében lehetnek különböző álláspontok, de az kimondható, hogy Ukrajna függetlensége, sikeres fejlődése és az ukrán állammal való jó kapcsolat magyar nemzeti érdek.
(Nyitóképünkön Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója és a “szuverenitásvédő” Lánczi Tamás)
