A Le Figaro szerint Párizs megtalálta a "pontos választ a migrációs kihívásra", miután a "Földközi-tenger túlsó partján az arab tavasz felborította a régi rendet". A lap szerint ezért logikus, hogy Európának alkalmazkodnia kell az új helyzethez. "Franciaországnak igaza van" - folytatja a Le Figaro - abban, hogy a schengeni rendszer revízióját kezdeményezi, mert a személyek szabad mozgását biztosító megállapodást "meghaladták az események".

A Libération ezzel szemben "az erőd kísértésének" minősíti a javaslatot. "Ne áltassuk magunkat: a schengeni megállapodás cikkelyeinek revíziója a valóságban azt jelenti, hogy nekimegyünk annak, ami még megmarad az európai dinamikából". A lap szerint a "hazai választók Európa-ellenes és idegengyűlölő törésvonalainak" növelése a Brüsszelre való mutogatással egy "olyan nagy klasszikus szám, amely mindig nagy tapsvihart arat". "Itt a fenyegetések tudatos összekeveréséről van szó: a neopopulizmus máskülönben veszélyesebb, mint néhány ezer tunéziai migráns" - hangsúlyozta a Libération szerkesztőségi írása.

A La Croix XVI. Benedek vasárnapi üzenetét idézi, aki arra kért minden országot, hogy legyen együttérző a sok afrikai menekülttel, és "lássa őket szívesen". A katolikus lap Párizs és Róma magatartását egyaránt bírálja, és arra figyelmeztet, hogy a tunéziai migránsok miatt a két ország között kialakult konfliktus "megpecsételheti a különélést Európában, amelynek nincs hosszú távú víziója".

A Les Échos című gazdasági napilap arra hívta fel a figyelmet, hogy a statisztikák ellentmondanak a sztereotípiáknak. Nincs menekültáradat, jelenleg kevesebb bevándorló érkezik Franciaországba mint a XX. század elején, s a migránsok nem jelentenek gondot sem a szociális kiadások, sem a munkaerőpiac szempontjából - hangsúlyozta a lap.

A La Tribune című pénzügyi lap szerint "Nicolas Sarkozy (francia elnök) és Silvio Berlusconi (olasz miniszterelnök) hasonlítanak egymásra": mindketten szeretik a magánéletük részleteit kiteregetni a médiában, provokálni ellenfeleiket, és ugyanaz az ideológiamentes pragmatizmus jellemzi mindkettőjüket. "Egyik is, másik is a szélsőjobboldallal együtt kormányoz, amelyik azzal határozza meg a kontinens politikai menetrendjét, hogy kihasználja az európai népeken elhatalmasodott óriási fáradtságot" - írta a lap.