A szexbotrányba keveredett Dominique Strauss-Kahn lemondása után az IMF-vezéri székért folyó versenyben egymás után sorakoznak fel az európai országok vezetői Christine Lagarde francia pénzügyminiszter mögött, aki néhány nap alatt a posztra legesélyesebbnek tartott jelöltté vált. Nagy-Britannia, Németország és persze Franciaország is jelezte már, hogy Lagarde kitűnő vezetője lenne a valutaalapnak, ráadásul a több évtizedes múltra visszatekintő amerikai-európai alkunak köszönhetően feltehetően az USA sem ellenkezne kinevezése ellen. Több mint 60 éve él ugyanis az a nem hivatalos megállapodás, amely szerint a világ pénzügyi stabilitásának fenntartásáért felelős IMF vezetőjét egy európai ország adja, míg a szegénység elleni küzdelmet zászlajára tűző Világbank élére az Egyesült Államok jelöl vezetőt.

A transzatlanti alku helyett inkább a jelöltek valós érdemei alapján kellene kiválasztani az IMF új vezetőjét, és itt az ideje, hogy az intézmény vezetői posztját illetően vége szakadjon az európai hegemóniának – vélik ugyanakkor a feltörekvő országok nagy részében, amelyek az utóbbi időben a legfejlettebb országokat tömörítő G8-ak előtt a világ legfontosabb pénzügyi fórumává vált G20-ak között is egyre erősebb befolyásra tettek szert. A pozícióért folyó versengésben vasárnap már meg is nevezték az első, feltörekvő ország által jelölt esetleges indulót: a mexikói pénzügyminisztérium közzétette, hogy Agustin Carstenst, a jegybank elnökét, a valutaalap korábbi helyettes vezetőjét indítják a posztért. Az IMF mindenesetre szeretne gyorsan dönteni, a tervek szerint június végéig kiderül, ki követi Strauss-Kahnt a szervezet élén.

A számos európai ország által támogatott 55 éves Christiane Lagarde a francia kormány egyik legelismertebb – és a nemzetközi pénzügyi szintéren nagy tiszteletnek örvendő – tagja, emellett támogatói szerint mellette szólhat, hogy kiterjedt tapasztalattal rendelkezik az európai adósságválság kezelését illetően. Az egykori szinkronúszó, aki korábban az USA-ban is magasra jutott a pénzvilág ranglétráján és a Baker & McKenzie jogi vállalatcsoport első női elnöke lett, 2005-ben gazdasági miniszterként került a francia kormányba. Két évvel később ő lett a pénzügyi tárca vezetője, és nemcsak Franciaországban, de a G8-ak között is ő volt az első nő, aki pénzügyminiszteri megbízást kapott. Otthon az egyik legnépszerűbb jobboldali politikus, akit külföldön is elismernek – a nemzetközi pénzügyi csúcsokon „rocksztárként” fogadják – mondta a BBC-nek Kenneth Rogoff, az IMF egyik egykori vezető közgazdásza, aki szerint Strauss-Kahn szexbotránya után most az is a malmára hajthatja a vizet, hogy nő.

Az elvált, kétgyermekes Lagarde IMF-vezérsége azonban könnyen veszélybe kerülhet, ha beigazolódnak azok a vádak, amelyek szerint pénzügyminisztersége alatt kétes befektetésekbe szállt be, illetve visszaélt hivatali befolyásával. A francia lapokban nagy nyilvánosságot kapott, hogy tárcavezetőként több tízezer eurót fektetett be saját vagyonából egy olyan cégbe, amelyet az egyik állami ügynökség korábban általa kinevezett vezetőjének fia irányít. A New York Times szerint Lagarde 2009-ben közel húszezer euróval, idén májusban pedig további 15 ezer euróval szállt be az Applicatour nevű kis szoftvercégbe, amelynek első embere annak a Francois Drouinnek a fia, akit 2007-ben maga Lagarde nevezett ki a kis- és középvállalkozásokat segítő állami ügynökség, az Oseo élére. Ráadásul kiderült, az ügynökség 2009-ben még az Applicatour hitelezésében is részt vett. A miniszter tagadta, hogy befektetései illegálisak lennének.
Egy másik, még 2007-ben kipattant ügy még inkább hatással lehet Lagarde esetleges kinevezésére. Az ügyészség május 10-én hivatali hatalommal való visszaéléssel vádolta meg, mert a gyanú szerint miniszterként az állam megkárosításával részesítette előnyben Bernard Tapie üzletembert. A férfi az 1990-es évek elején vitába keveredett a Crédit Lyonnais – akkor még a francia állam tulajdonában lévő – bankkal, amely hitelezett neki, hogy megvehesse a német Adidast, majd néhány évvel később tanácsadóként működött közre, amikor Tapie eladta a céget. Az üzletember azonban azzal vádolta meg a bankot, hogy megrövidítette, az ügy pedig 1999-ben az akkori pénzügyminiszter, Dominique Strauss-Kahn elé került. Az elhúzódó bírósági fordulók ellenére Lagarde 2007-es kinevezéséig sem oldódott meg a vita, a frissen kinevezett tárcavezető pedig egy választott bíróság elé utalta az ügyet, amely végül 285 millió euró kártérítés megfizetésére ítélte a francia államot.

Lagarde 2007-es döntése miatt szocialista képviselők fordultak bírósághoz idén áprilisban, mert szerintük a pénzügyminiszter visszaélt hivatali hatalmával, amikor választott bírósághoz utalta az ügyet. A szocialisták a Wall Street Journal szerint azt a kérdést is feltették, hogy vajon Lagarde döntésével a jobboldal azt akarta-e megköszönni Tapie-nek, hogy a 2007-es elnökválasztási kampányban Sarkozyt támogatta. A francia elnök tábora szerint a Lagarde ellen az ügyben felhozott vádak megalapozatlanok. A köztársasági igazságügyi bíróság mindenesetre június közepéig – két héttel az IMF új vezetőjének kiválasztása előtt – dönt arról, hogy vizsgálatot indít vagy ejti az ügyet. Ha megindítják a vizsgálatot, a Strauss-Kahn-ügy miatt egyébként is megtépázott tekintélyű IMF könnyen kihúzhatja a francia pénzügyminisztert a vezérjelöltek listájáról.