Az egykori ruandai család- és nőügyi miniszter és szintén életfogytiglanra ítélt fia, Arsene Shalom Ntahobali egykori milíciaparancsnok voltak az elsőrendű vádlottak annak a hatfős csoportnak a perében, amelynek tagjai ellen az 1994-ben a dél-ruandai Butare régióban elkövetett népirtásért, háborús és emberiesség elleni bűncselekményekért, köztük tömeges nemi erőszakért emeltek vádat. A tíz éve húzódó per végén a bíróság bizonyítottnak találta, hogy a vádlottak segítettek elhurcolni a tuszi kisebbség több száz tagját, akiket azután parancsukra bántalmaztak, megerőszakoltak és meggyilkoltak.

"Pauline Nyiramasuhuko összeesküvést szőtt az ideiglenes kormány többi tagjával, hogy népirtást hajtsanak végre Butaréban. A butarei prefektúra hivatalában adott parancsot a nemi erőszak elkövetésére" - indokolta az ítéletet William Hussein Sekule elnöklő bíró, hozzátéve, hogy a volt családügyi minisztert terheli a legnagyobb felelősség az Interahamwe milícia tagjai által végrehajtott erőszakért. A többi négy vádlottat, a butarei régió egykori magas rangú tisztségviselőit szintén súlyos, 25 évtől életfogytiglanig terjedő börtönnel sújtotta az ICTR.

A koránál fiatalabbnak látszó, 65 éves Nyiramasuhuko jómódú dél-ruandai családba született. Negyven évesen iratkozott be az egyetemre, ahol négy évvel később jogi diplomát szerzett. 1992 áprilisában nevezték ki családügyi miniszterré, s két évvel később, a népirtás idején is ő töltötte be ezt a posztot. A Ruandai Hazafias Front népirtás után aratott győzelmét követően a szomszédos Kongói Demokratikus Köztáraságba menekült, s 1997-ben Kenyában tartóztatták le, onnan adták ki az ICTR-nek.

Az ENSZ-törvényszék egyetlen női foglyának 2001 óta tartottak bírósági meghallgatásai, ezzel az övé lett a törvényszék leghosszabban elhúzódó pere, amelyben az ítélet 16 évvel az ügy első vádlottjának letartóztatása után született meg. Az ENSZ ruandai háborús bűnöket vizsgáló törvényszékét 1994 végén hozták létre, hogy felelősségre vonja a népirtás irányítóit, akiknek parancsára mintegy 800 ezer, döntő többségében a tuszi kisebbséghez tartozó embert mészároltak le a kicsiny fekete-afrikai országban, alig 100 nap leforgása alatt.