Megvannak az orvosi-élettani Nobel-díjasok

Az illetékes bizottság indoklása szerint Beutler és Hoffmann "a veleszületett immunrendszer aktiválásával kapcsolatos felfedezéseiért", Steinman pedig a "dendritikus sejtek és azok szerzett immunitásban betöltött szerepének felfedezéséért" érdemelte ki a díjat. A legmagasabb orvostudományi elismeréssel összesen 10 millió svéd korona (319 millió forint) is jár, ennek felét az első immunológus páros, másik felét Steinman kapta.

Steinman már nem érhette meg, hogy megkapja a díjat - a New York-i Rockefeller Egyetem bejelentette, hogy a tudós pénteken meghalt hasnyálmirigyrákban.

A három tudós immunrendszerrel kapcsolatos kutatásai új utat nyitottak a fertőzések, a rák és a gyulladásos betegségek megelőzésének és terápiájának fejlődésében. A 2011-es díjazottak forradalmasították az immunrendszer működéséről alkotott tudásunkat azáltal, hogy az aktiválásához szükséges alapvető elemeket azonosították.

Jules Hoffmann úttörő felfedezését 1996-ban tette, miközben génmódosított muslicák fertőzések elleni küzdelmét vizsgálta. Ennek során talált rá az úgynevezett Toll génre és annak fehérje termékére, és állapította meg, hogy a Toll gén aktiválása szükséges a sikeres védekezéshez. Beutler és munkatársai 1998-ban fedeztek fel egereknél egy, a muslicák Toll génjéhez nagyon hasonló mutációt. Mindez együtt azt mutatta, hogy az emlősök és az apró gyümölcslegyek hasonló molekulákat használnak veleszületett immunrendszerük aktiválására. Steinman 1973-ban fedezett fel egy új sejttípust, amelyet dendritikus sejtnek nevezett el. Feltételezte, hogy az immunrendszer fontos eleme lehet, ezért megvizsgálta, hogy ezek a sejtek képesek-e aktiválni a T-sejteket, amelyeknek kulcsszerepe van a szerzett immunitásban. Laboratóriumi kísérleteiben kiderült, hogy a dendritikus sejtek jelenléte a T-sejtek élénk válaszát váltotta ki.

A három idei díjazott pályafutása

Bruce A. Beutler 1957-ben született az Egyesült Államokban, Chicagóban. Orvosi diplomáját a Chicagói Egyetemen szerezte meg 1981-ben, majd a New York-i Rockefeller Egyetemen és a dallasi Texasi Egyetemen dolgozott kutatóként. Utóbbi helyen fedezte fel az LPS receptorokat, ezért az eredményéért kapta meg a 2011-es orvosi-élettani Nobel-díjat. 2000 óta a Scripps Kutatóintézet genetika és immunológia professzora La Jollában. Jules A. Hoffmann 1941-ben, a luxemburgi Echternachban született, de egyetemi tanulmányait a franciaországi Strasbourgi Egyetemen végezte, ahol 1969-ben szerzett doktorátust. A németországi Marburgi Egyetemre tett rövid kitérő után visszatért Strasbourgba, ahol 1974 és 2009 között vezette kutatólaboratóriumát. 2007 és 2009 között a francia tudományos akadémia elnöki tisztét is betöltötte. Ralph M. Steinman 1943-ban, a kanadai Montrealban született, az itteni McGill Egyetemen tanult kémiát és biológiát. 1968-ban a bostoni Harvard Egyetemen orvosi diplomát is szerzett. A New York-i Rockefeller Egyetem munkatársa 1970 óta, ahol 1988-tól az immunológia professzora.

1901 óta ítélik oda

Az orvostudományi Nobel-díjat 1901 óta most 102. alkalommal ítélték oda. Eddig 38 alkalommal kapta egy kitüntetett, 31 alkalommal kapta kettő és most 33. alkalommal három tudós megosztva. A kitüntetettek száma összesen 199, közülük 10 nő. A tíz női kitüntetett közül csak egyetlenegy, Barbara McClintock vehette át 1983-ban egyedül a díjat. Az eddigi legfiatalabb kitüntetett a 32 éves Frederick G. Banting volt 1923-ban, a legidősebb Peyton Rous, aki 87 éves volt, amikor 1966-ban neki ítélték a díjat. A legidősebb élő kitüntetett az olasz Rita Levi-Montalcini (1986-ban kapta meg a díjat), aki 2009-ben ünnepelte századik születésnapját.

Az elmúlt évtized díjazottjai:

2001 - Az amerikai Leland H. Hartwell, a brit Timothy Hunt és Paul M. Nurse a sejtosztódással kapcsolatos úttörő felfedezéseiért.
2002 - A brit Sydney Brenner és John E. Sulston, valamint az amerikai H. Robert Horvitz a szervfejlődés génszabályozása és a programozott sejthalál kutatásában elért eredményeiért.
2003 - Az amerikai Paul C. Lauterbur és a brit Peter Mansfield, a mágneses rezonancia elvét hasznosító tomográfia fejlesztését célzó munkásságáért.
2004 - Az amerikai Richard Axel és Linda B. Buck az emberi szaglószervekkel és a szaglórendszer szervezetével kapcsolatos kutatásaikért.
2005 - Az ausztrál Barry J. Marshall és J. Robin Warren a gyomorhurutot és fekélyt okozó baktérium felfedezéséért.
2006 - Az amerikai Andrew Z. Fire és Craig C. Mello, akik felfedezték a genetikai információáramlás ellenőrzésének mechanizmusát.
2007 - Az amerikai Mario Capecchi és Oliver Smithies, illetve a brit Martin Evans az őssejtkutatás terén elért eredményeiért.
2008 - A német Harald zur Hausen a méhnyak-rákot okozó vírusok (papillomavírus), valamint a francia Francoise Barré-Sinoussi és Luc Montagnier a HIV-vírus (az AIDS vírusa) 1983-as felfedezéséért.
2009 - Az amerikai Elizabeth Blackburn, Carol Greider és Jack Szostak, akik felfedezték, hogyan másolódnak a kromoszómák és milyen folyamat védi őket a töredezéstől. Kutatásaik hozzájárultak az öregedési folyamatok és a betegségek kialakulásának teljesebb megértéséhez, illetve lehetséges új terápiák kifejlesztéséhez. 
2010 - Robert Geoffrey Edwards brit tudós a szervezeten kívüli megtermékenyítés módszerének fejlesztésért.

A fiziológiai vagy orvostudományi Nobel-díj eddigi magyar vagy magyar származású kitüntetettjei között volt Bárány Róbert (1876-1936), aki Svédországban élt, és 1914-ben kapta a díjat "a vesztibuláris apparátus (egyensúlyszerv) fiziológiájával és kórtanával kapcsolatos munkáiért". 1937-ben Szent-Györgyi Albert (1893-1986) kapta a kitüntetést "a biológiai égésfolyamatok terén tett felfedezéséért, különösen a C-vitamin, valamint a fumársav-katalízis vonatkozásában"; ő az egyetlen olyan magyar, aki Magyarországon folytatott kutatásaival érdemelte ki a Nobel-díjat. Az Amerikában letelepedett Békésy György (Georg von Békésy) (1899-1972) "a fül csigájában létrejövő ingerületek fizikai mechanizmusának felfedezéséért" 1961-ben kapott orvosi Nobel-díjat.